Mennyit fogyaszt egy tank?
Ez a kérdés vetődött fel bennem, amikor azt olvastam, hogy az orosz–ukrán háború első 7 hónapja alatt mintegy 2000 súlyos környezeti kárt jegyeztek fel. Milliárdokban mérhető a háború karbonlábnyoma, vagyis a talaj pusztulása és a légszennyeződés, nem beszélve az épületekben, berendezésekben okozott károkról, amelyeknek szintén vannak környezetet károsító hatásai. Most meg már a kilencedik hónapnál tartunk, és még nem látjuk a háború végét, úgyhogy ez a szám már biztos magasabb.
„Kigúgliztam”, hogy egy T-72-es harckocsi 370 liter gázolajat fogyaszt 100 kilométeren, aztán gyorsan letettem arról, hogy beszorozzam a harctereken lévő tankok számával, amelyek ontják magukból az üvegházhatású gázokat. Annál is inkább, hogy a különböző önjáró lövegek meg csapatszállító páncélozott járművek sem parancsra működnek. Aztán itt vannak az aknák, a Zuzanák, meg mindenféle helyekről indítható rakéták és önmegsemmisítő drónok, amelyek felrobbannak, és szerintem nem tiszta oxigént bocsátanak ki magukból, hanem csak a jóég tudja milyen mérgező anyagokkal szennyezik a levegőt.
Egyszóval azt gondolom, hogy elképesztő természeti pusztítás folyik a szomszédban, Ukrajnában, amelynek a következményeit megérzi majd egész Európa.
Ahogy a csernobili atomkatasztrófát is megérezte egész Európa, hiszen a szelet, mint tudjuk, nem lehet megállítani. Eközben meg azon ajvékol kettes számú vezetőnk, Ursula von der Leyen, hogy az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezményének 27. éves ülése gyengécskére sikerült. Csak mellékesen jegyzem meg, a szokásukhoz híven a több száz résztvevő nyilván magánrepülővel utazott Sarm-es-Sejkbe, a klímacsúcsra, hogy a fával fűtő közép-európai falusi nyugdíjas és az én öreg opelem kibocsátása felett szörnyülködjön. Horribile dictu kettes számú vezetőnk nem beszélt arról, milyen fontos lenne a tűzszünet és a béke megteremtése Ukrajnában, másképp fogalmazva a háborús kibocsájtás leállítása.
Szóval, miközben Ukrajnában óránként tonnaszám kerülnek a levegőbe a káros anyagok immár kilencedik hónapja, az egyiptomi klímacsúcson nem sikerült elérni, hogy a világ legnagyobb kibocsátói komolyabb vállalásokat tegyenek a fosszilis tüzelőanyagok visszaszorítására, a klímaváltozás mérséklésére.
Cserébe – hogy a lelkiismeretüket megnyugtassák? – abban megegyeztek, hogy egy nagy pénzalapból támogatják majd az éghajlatváltozásnak leginkább kitett országokat. Majd akkor, ha az alap létrejön, mert olyan még nincs. És ki fog befizetni? A legnagyobb kibocsátók, Kína, India, Brazília biztos nem, mert el sem jöttek a klímacsúcsra. Vagyis ezt a cechet is a globális észak fogja állni. Mi mindannyian, ha nem akarjuk, hogy Afrika Európába költözzön. Ja, és itt van majd az orosz–ukrán háború számlája is, meg a nagy európai zöldítési programot is meg kell majd finanszírozni…
