Tavaly ősszel valóban példátlan politikai és egészségügyi, illetve pénzügyi bizonytalansággal küzdött az ország: az USR minisztereinek lemondása után közel három hónapig (szeptember elejétől november végéig) nem volt kormány, a járvány naponta több száz halálos áldozatot szedett (az elhunytak számát tekintve az volt a legerősebb hullám), a kórházak folyosói is tömve voltak, az energiaárak elszabadultak (még az ukrajnai háború előtt), a társadalmi feszültség óriásira nőtt. Most azonban inkább valamiféle apátia érezhető, mint nyugalom: az emberek nem azért nem tiltakoznak az utcákon, mert jobban élnek és elégedettek a változásokkal, hanem azért, mert a szociáldemokraták és a liberálisok (tíz év után második) koalícióra lépésével kihúzták a talajt a lábuk alól: kiderült, hogy bárkire szavaznak, úgyis ugyanazok lesznek hatalmon.

De legalább szállítanák, amit ígértek! A biztonság nem csupán katonai, hanem megélhetési szempontból is fontos, ám ahol a gyermekek 41, a felnőttek 29 és a nyugdíjasok 91 százalékát fenyegeti szegénység, ott létbizonytalanság van. Stabilitás? Habár Ciucă elégedett volt a csapatával, 11 hónap alatt öten mondtak le: Florin Roman kutatási és Sorin Cîmpeanu oktatási miniszter plágiumvádak, Dan Vîlceanu európai alapokért felelős és Vasile Dîncu védelmi miniszter a politikai támogatás megvonása, Adrian Chesnoiu mezőgazdasági tárcavezető pedig korrupciógyanú miatt, és a maradéknak, magának a kormányfőnek is vannak gyenge pontjai. Ami pedig a kiszámíthatóságot illeti, azt nem csak az energiaárak körüli kapkodó intézkedések cáfolják. A lakosság és az üzleti szféra folyamatosan új, sok esetben a réginek ellentmondó jogszabályokkal, adókkal, követhetetlen intézkedésekkel szembesül. De a járvány leküzdésével sem kellene dicsekedni, hiszen két év alatt százezernél több áldozata volt a fertőzésnek és az emiatt elhanyagolt más betegségeknek.

Javult valami az elmúlt egy évben? Az általános egészségügyi állapot, az oktatási színvonal, a lej csak romlott, a beruházások lassultak (idén 13 kilométernyi autópályát adnak át), az egyenlőtlenségeket minden nyugdíj- és béremelés csak növeli. A nagy garral beharangozott európai pénzek reformokhoz kötöttek, de sem a speciális nyugdíjak eltörlése, sem a büntetőjog módosítása nem történt meg, és december végén lejár a határidő. A hátralevő három parlamenti munkahéten pedig még a jövő évi költségvetést is el kell fogadni, melyet ezúttal sem sikerült idejében kidolgozni. Minden más téren is rosszul állunk, de emeljük ki még – mivel az RMDSZ is kormányon van – a kisebbségi kérdést: ismét tombol a magyarellenesség. Igaz, ennek visszaszorítására még csak ígéret sem volt.