Nyitókép: Körkép.sk

 

Lassan beköszönt a tél, napról napra érezzük bőrünkön a lehűlést. Napjainkban még nem csúszott nulla fok alá a hőmérők higanyszála, de december elején már bőven lesznek fagyos éjszakáink. A Tátrában is készülnek a síszezonra, bár ebből november első felében csak annyit lehetett észrevenni, hogy az Alacsony-Tátra festői környezetében, a Deménfalvi-völgy szélén lévő Jasná-Chopok rekreációs központban éppen próbaüzemeltetés folyik, az új sífelvonó hatüléses kabinjai váltják a régit.

 

A neten rengeteg szálláslehetőséggel és attrakcióval hirdetik a síszezont, de bevallom, ottlétemkor ebből még semmi sem látszott. Pár munkáson kívül szinte az egy kezemen meg tudtam számolni, hogy mennyi ember téblábolt ott. Az éttermek zárva, ahogy a kávézók, üzletek is. A panziók, szállodák is mély álmukat aludták.

 

Egyedül a központban lévő Pošta Hotel várta a betérőket, túltengés nem volt, rajtunk kívül hárman tévedtek be ebédre. Visszagondolva az előző években ott töltött hétre, ebben az időszakban bizony már nyüzsögtek a turisták, a szállodák parkolói pedig zsúfolásig megteltek. Azért ez is tükrözi a jelenlegi állapotokat.

 

 hirdetes_810x300  
Fotó: Körkép

 

Árak az egekben, egy kisnyugdíjas, aki festői tájra, csendre, a friss, tiszta levegőre vágyna, két nap alatt ott hagyná a havi alamizsnáját. Azt viszont még mindig nem értem, hogy ez a hotel miként tud nyitva maradni vendégek híján. Bocsánat, azért ez sem igaz teljesen, két vendéget láttunk a jakuzziban, élvezték a csend és a magány minden pillanatát, bár lehet, hogy csak az alkalmazottak töltötték ott az idejüket munka híján, mert autót csak kettőt láttunk a parkolóban.

 

Utunk a Csorba-tóhoz vezetett, ahol a látvány hasonló volt, a parkolók ott is üresek voltak, az éttermek pedig zárva, azok is, amelyek évek óta a kedvencek voltak, és sokszor várni kellett az asztalra. Régi szép idők!

 

Aki nagyon keresett, mert éhes volt, azért talált, így mi is, ahol bár szintén magasabb áron kínálták az ételeket, de megfizethetőbb volt, mint Jasnán. A bónusz pedig az volt, hogy nem csak az illata volt ínycsiklandozó az elénk tett ételeknek, hanem az íze is. S amikor jóllakottan sétálva megláttam, hogy a kevés nyitva lévő üzlet egyikében kilenc euróba került a legolcsóbb zokni, kicsit elszörnyedtem. A többi portéka áráról már nem is merek szólni, mert méltatlan azokhoz, akik minimálbéren vagy nyugdíjon élnek. Nem mondom, hogy az idei síszezonban nem telnek meg a szállodai szobák, vagy legalább is a legtöbbje, mert sokan megengedhetik maguknak még mindig a csillagos ég felé emelkedő árakat, de az biztos, hogy nagyon sok család lemond idén a szokásos téli kedvtelésről, túrázásról.

 

 

Fotó: Körkép

 

A hegyek között töltött idő alatt megtartva a régi szokásunkat, átlátogattunk Lengyelországba is. Amíg Szlovákiában az étkezésen, kávén és süteményen kívül nem nagyon költöttünk semmire, addig a szomszédban kinyitottuk a pénztárcánkat, gondolva szeretteinkre, s a közelgő ünnepekre. Mert megérte. Mert az árak teljesen elfogadhatóak voltak. Ott még igen. Ebédeltünk is, csekély hét euróért, finom is volt, és sokkal nagyobb adagot kaptunk, mint nálunk.

 

Hogy milyen lesz az idei síszezon? Nem tudom, csak egyet tudok biztosan, azt, hogy drága. Mert ugye az energiaárak emelkedése miatt a műhógyártás sem olcsó mulatság, ahogy a felvonók üzemeltetése sem. Ennek ellenére élénk az érdeklődés, ugyanis az elmúlt két pandémiával terhelt év után már nagyon vágynak az emberek a téli sportokra.

 

Nagy Erika

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!