A kóduskalácstól a legényvásárig - szokások, hiedelmek a halottak hetében
Mindenszentek és a halottak napja ma városon és falun egyaránt a halottakra, elhunyt szeretteinkre való emlékezés napja. A kegyeleti ünnepekhez fűződő népi hagyományok kikoptak a köztudatból. Ezért is jó, ha felidézzük, milyen szokások fűződnek ehhez az ünnepkörhöz. A hagyományőrzés, őseinkre, régi szokásainkra való emlékezés fontos része a kultúránknak, nemzettudatunknak.
A mindenszentek a katolikus egyházban az üdvözült lelkek emléknapja.
A halottak napja az elhunytakról való megemlékezés napja. Mindazokra emlékezik ilyenkor az egyház, akik a keresztségben hunytak el, és akikről úgy hiszik, hogy a purgatóriumban vannak, minthogy bocsánatos bűnökkel a lelkükön haltak meg.
Mára azonban már a halott szeretteink előtti tisztelgés napjaként van jelen a köztudatban.
Lelkileg nagy vigasztalás a hátramaradott híveknek, hogy imával, vezekléssel, szentmisével tehetnek valamit meghalt szeretteikért. A katolikus tanítás szerint az élők imája segít a holt lelkeknek, hogy megtisztuljanak.
Azt a hetet, amelybe a halottak napja esik, halottak hetének nevezzük.
Gyertyafény, világító mécsesek
A sírokat a régi öregek szerint azért kell megszépíteni, hogy a halottak szívesen maradjanak lakhelyükben, gyertyát pedig azért kell gyújtani, hogy a világító mécsesek fényénél a „véletlenül kiszabadult lelkek“ újra visszataláljanak nyughelyükre.
A népi hiedelem szerint a holtak elhagyják nyughelyüket, hazalátogatnak.
De az senkinek nem jó, ha a lelkek nem tudnak békében nyugodni, így a sírokon gyújtott gyertyák fénye segít újra visszatalálni a sírba és nem kísértenek, nem nyugtalanítják az élőket. Vannak, akik szerint a lángnál megmelegedhetnek a fázó lelkek.
A néphit szerint a mindenszentek és a halottak napja közti éjszakán az elhunytak miséznek a templomban.
Aki ilyenkor a harangszó vagy világítás nyomán véletlenül odatéved és felfedezi, hogy ott halottak vannak, az az ember a halálfia lesz, azaz már hiába próbál menekülni. A halottak széjjel szaggatják ruháját, és az illető hamarább meghal, mint egyébként kellene.
Jászdózsán, miközben a temetőben gyertyát égettek, odahaza égve hagyták a lámpát, hogy a halottak széjjel tudjanak nézni. Úgy vélték: „míg a harang szól, a halottak otthon vannak.”
Lélekharang - „Verset harangozás“
A Dunántúl egyes vidékein, ahol a falvakban külön harangláb volt, az emberek ezen a napon összegyűltek reggel a haranglábnál, s sorban álltak, hogy egymás után egyenként maguk húzzák meg a harangot.
Az emberek egész nap sorban álltak, hogy úgymond „verset harangozzanak”, méghozzá mindenki annyit, ahány halottja volt. Amíg várakoztak, csendben imádkoztak holtaikért.
Halottak kenyere, "mindönszentök kalácsa", halottak terítéke
Halottak napján sokfelé megvendégelték a szegényeket és a koldusokat. A székelyföldi Gyímes-völgyben így mondták:
Székelyföldön az ekkor sütött cipót Isten lepényének vagy a halottak kenyerének hívtak.
Más helyeken ebből a kalácsból a sírokra is helyeztek mennyei táplálékként a sírba visszatérő lelkekek.
Csallóközben is az ezen a napon sütött kalácsot osztották szét a temető kapujában álló és imádkozó koldusok között, nehogy a halottak hazalátogassanak.
Sokfelé szokás volt, hogy a halottak számára otthon megterítettek, kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra – de az is előfordult, hogy a sírra is tettek élelmiszert.
A Tápén (Szeged város része) a briós formájú kis fonott kalácsot kúdústuboréknak hívták. Egyes helyeken „halottrétest” sütöttek, amit az ablakba tettek ezen a napon.
Más helyeken a vacsoránál eggyel több terítéket tesznek fel, mely mellé annyi villát tesznek, ahány halottja van a háznak. Van, ahol a sírokra is tesznek élelmet, például a délvidéki Topolyán, de emellett a koldusoknak is adnak.
Ipolyhídvégen (Nagykürtösi járás) halottak napján a közeli rokonság együtt fogyasztotta el az ebédet, majd kimentek a temetőbe és gyertyát gyújtottak az elhunytak tiszteletére.
A Tápió menti falvakban egy tál ételt tettek az asztalra a halott számára. Erdélyben is táplálják a holtakat: az elkészített vacsorát összecsomagolták, és kivitték a temetőbe a sírra, majd ott hagyták.
Egyes területeken ehhez a naphoz – a szomorú tartalmak mellett – némi vidámság is tartozott.
Cselédfogadás
Egyes helyeken ez volt a napja a cselédek, szolgálók felfogadásának is, béresek szerződtetésének. Galgamácsán (Pest megye) e napon szegődtették a cselédeket, pásztorokat.
Legényvásár
Csépán (Jász-Nagykun-Szolnok megye) ilyenkor terelték be az állatokat – téli szállására szorult be a gulya, a csürhe, a ménes és a csorda.
A halottak napi tiltásokat azért tartották, nehogy megzavarják a holtak nyugalmát.
Munkatilalom
Mosási tilalom
Halottak napján, sőt hetében mosási tilalom volt, attól tartva, hogy akkor a hazajáró halott vízben állna, megsárgulna a ruha.
A Csallóközben is tilos volt mosni, mert megsárgulna a ruha.
Meszelni sem szabad
Nem meszeltek, mert akkor a férgek ellepnék a házat.
Tilos volt a földmunkák végzése
Nem volt szabad semmilyen földmunkát végezni, hogy ne háborgassák a holtakat. Úgy gondolták, beteg lesz, aki ezt megszegi.
Halottak napján Szlavóniában sem végeztek semmilyen földmunkát, mert úgy tartották, keléses lenne, aki ezt megszegi.
Tilos volt varrni
A néphit szerint különösen varrni tilos, mert minden öltés egy szúrás a halottnak. Ez a tiltás egyébként egész hétre érvényes.
Fokhagymát azért nem ültettek ezen a héten, mert az rendszerint megromlott.
Nem lazsáltak azonban eleink ekkor sem, inkább más hasznos tevékenységet folytattak.
A halottak napi esőből megjósolták, ki fog meghalni az esztendőben, és ezzel riogatták egymást.
Csantavéren (Vajdaság) is az időjárásból jósoltak. Szerintük, ha halottak napján esik, akkor sok felnőtt fog elhunyni jövőre.
Az Ipoly menti falvakban figyelték, kinek ég le előbb a gyertyája, mert a hiedelem szerint az hal meg előbb a családban.
Sváb hiedelem szerint, aki a sírról virágot vesz el, azt a halott elviszi.
Tompán halottak napján a legközelebbi hozzátartozók sírjáról összeszedik az elhervadt virágokat. Otthon kifőzik, és a vetőgabonát meglocsolják vele. Hitük szerint ez megvédi az üszöktől.
Időjóslás
Az öregek a mindenszentek napján levágott cserfaágból jósolták az időjárást: ha az ág belül száraz volt, kemény hidegekre, ha nedves volt, lucskos, enyhébb télre következtettek.
Mindenszentek és halottak napján ma is mindenhol rendbehozzák a sírokat; virágokkal, koszorúkkal díszítik fel, és az este közeledtével gyertyákkal, mécsesekkel kivilágítják.
A halottak napja tágabb értelemben a család ünnepe is, hiszen a szülőföldről távolra szakadt rokonok ilyenkor hazalátogatnak, és a temetők, meg a még élő rokonok felkeresésével mintegy megújítják a családi összetartozást.
