Haláltusáját vívja jó ideje, és itt már nem csak róla van szó. A fölöttünk gyülekező felhők nem sok jót ígérnek az elkövetkező számlákat illetőleg. És egy-egy ilyen nyögve zümmögő, sok mindent megélt masina kínjában állítólag több áramot fogyaszt. Szóval, egy hirtelen döntés mentén, miszerint a ránk leselkedő nehéz idők miatt tiszta haszon, megtérülő befektetés egy új hűtő, hát legyen!

Elmegyek, kiválasztom, megbeszélem, hogy mikor érkezik. Aznapra hűtőtáska előkapva, felkészítve az akcióra, mindent bele, percre pontosan megtervezve az egész. Már csak a régi hűtőt kell rendbe rakni, kipucolni, mert viszik. Neki is fogok takarítani kívül-belül, de előbb az ajtón lévő sok mindent kell lerámolni. Gondolom, másnál is vannak ott képek meg üzenetek sok csiricsáré hűtőmágnessel odanyomva. Na, nem tudom, nálunk volt.

És itt lepődtem meg magamon. Miközben szedegettem le a képeket és egyebeket, az volt az érzésem, hogy ez a nyomorult masina annyira hozzánk tartozik, hogy szinte már meg sem akarok válni tőle. A képek alatt egyik gyermekem valamikor nem tudom, mivel írt üzenete, amit le sem tudok törölni, hiába vetek be mindent. Oda volt az írva rendesen. Ráadásul szívhez szóló üzenet, valami családi dráma utáni vezeklésnek szánta. Na, itt már majdnem eltörik a mécses, mindjárt bőgök. Takarítok egy régi hűtőt, és kerülget a sírás. Ha valaki látna…!

Mit mondjak, sok mindent megélt velünk sok éven át ez a hülye gép, már majdnem lelke lett szegénynek.

Visszatérve arra, hogy miért említettem nélkülözhetetlennek véltnek a gépeket, az örmény nagyanyám jutott eszembe. A brassói vakációkra úgy emlékszem, hogy mindig a legfinomabb ebédeket ettem nála, mindig friss vajjal megkent kenyeret kaptam a reggeli kakaó vagy tejes kávé mellé, és a vacsorák is emlékezetesek. Pedig nem volt hűtője. A pince „torkában” tartotta a mindig frissen vásárolt finomságokat, és a remek ebéd is, ha két napra volt, elállt a pincébe induló lépcsők előtti polcokon. A pince „torkában”. Kézzel mosott, de mindig minden patyolat tiszta, illatos volt, és nagymamámat mintha skatulyából húzták volna ki. Világéletében ápolt, tartásos nő volt, utolsó percig. Nem voltak háztartási gépei, hogy hogyan csinálta...?

Berendeztem az új hűtőt, nem nyekereg, szépen viselkedik. A képeket nem raktam még rá az ajtóra, hiányzik az a régi üzenet. Azt elvitték.

Borítókép: Pixabay