Szabó Magda Kossuth-díjas magyar író, költő, műfordító, számtalan díj kitüntetettje, 1917. október 5-én született Debrecenben.
Szülővárosában, a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumában érettségizett, majd a Debreceni Egyetemen szerzett latin–magyar szakos tanári és bölcsészdoktori diplomát. A helyi református Leányiskolában, majd Hódmezővárosban tanított 1945-ig. Ekkor a Vallás- és Közoktatási Minisztérium munkatársa lett. 1919-ben megkapta a Baumgarten-díjat, de még azon a napon visszavonták és az állásából is elbocsátották. Írásait 1958-ig nem tették közzé. Ebben az időben a budapesti Gyakorló Általános Iskolában tanított. „Tanultam az iskolában a latin mondást: cum tacent, clamant, mikor némák, akkor ordítanak. Hát, én elnémultam, kerek tíz esztendőre, ez volt az én feleletem” – írta.
Az eredetileg költőként indult Szabó Magda 10 évi hallgatás után már regény- és drámaíróként tért vissza.
Az őz és a Freskó című regények országos ismeretet hoztak a számára. Ettől az időtől szabadfoglalkozású íróként élt. Megjelentek önéletrajzi ihletésű regényei: az Ókút, a Régimódi történet, míg a Für Elise saját és szülei gyermekkorát, valamint a huszadik század elejének Debrecenét mutatja be. Több írása foglalkozik női sorsokkal, ilyen a Danaida és a Pilátus című regények.
1985 és 1990 között a Tiszántúli református egyházkerület főgondnoka és zsinati világi elnöke volt. 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja és az irodalmi osztály rendes tagja lett.
1947-ben házasságot kötött Szobotka Tibor íróval, akinek alakját a Megmaradt Szobotkának című könyvében idézte fel. Fiatalságának évein, 35 évnyi házasságban vele osztozott a pasaréti Júlia utcában. Szerelmük már-már legendás, őszinte és sírig tartó volt.
„Könyv nélkül nem létezik igazi otthon” – mondta az írónő. Szerelmük és házasságuk történetéről így vall: „A mi otthonunkban nem zárult nap versolvasás nélkül.” A két ember, Szabó Magda és Szobotka Tibor ünnepet teremtett egymásnak a verssel, az irodalommal. Ahogy hajdan abban a debreceni otthonban, amely az Ókútban tárult fel először a világ előtt, az anya és az apa, Jablonczay Lenke és Szabó Elek ünnepet teremtettek egymásnak és gyermeküknek.
„Úgy kaptunk egymástól versidézetet, regényből kiragadott sorokat, egy dallam töredékét vagy egy képmellékletet, mint más helyen a bonbont, s úgy is fogadtuk, az átélt szépség tudatával.” Egy alkalommal Tihanyt kapta névnapján ajándékba a kislány édesapjától, „csak azért, mert olyan lélegzetállítóan szép” volt a látványa a túlpartról. Szabó Elek és Jablonczay Lenke szabadsággal, állandó, minden gondon felülkerekedni tudó derűvel, művészettel rakták tele gyermekük „batyuját”, tündérgyerekkort ajándékoztak neki.
Szabó Magda és Szobotka Tibor házasságából nem született közös gyermekük, az írónő ellenben nevelt fiainak tartotta az író Esterházy Pétert és Háy Jánost is.
„Szabó Magda nem volt senkié, jelmezek, maszkok sokasága volt, egyszemélyes kiállítás, aki rajongott a meghökkentő és látványos pillanatokért” – írta róla Háy. Míg Esterházy a „magyar irodalom utolsó nagyasszonyának” nevezte az írónőt, akinek munkásságát több alkalommal írásaiban méltatta.
„Minden sorában ott van a műveltség természetessége és hiányának azonnali kritikus fölismerése, az emlékezés pontossága és generációjának szinte sorsszerű igényessége. Egyáltalán: a tudás, a tudni akarás magától értődősége, és ennek magától értődő lehetősége, a tanulás és tanítás értelme, a tanulás és tanítás ethosza”- írta Esterházy.
Az egyik legtöbbet fordított magyar író, regényei számos országban és nyelven jelentek meg.
Alapító tagja volt a Digitális Irodalmi Akadémiának. Az ajtó című regénye 1955-ben jelent meg angolul és felkerült a The New Times tízes listájára.
Kilencvenedik születésnapján Magyarországon és külföldön is ünnepelték a magyar irodalom utolsó nagyasszonyát. Másfél hónappal később, kerepesi otthonában, egy tudományos folyóirat olvasása közben aludt el örökre. A Farkasréti temetőben nyugszik.
Írói pályafutása során 51 könyvet, köztük 13 regényt és 10 ifjúsági és gyermekkönyvet írt. Nevéhez 11 megfilmesített mű, illetve 22 hazai és nemzetközi díj kötődik. Ő a legismertebb magyar író. Könyveit több mint 40 nyelvre fordították le.
„Ha meghalok, magammal viszem minden titkomat, s nem lesz irodalomtörténész, aki meg tudja fejteni, mikor ki voltam, melyik figurám, vagy mi volt valóban igaz ebben vagy abban az ábrázolásban. A tükör, amelyet a világ felé fordítottam, halálommal széttörik, cserepei nyilván összeilleszthetők és beszoríthatók lesznek valami keretbe, és mégsem azt mutatják majd, ami voltam, vagy amit teremtettem” – írta Szabó Magda a Mézescsók Cerberusnak című kötetében.
Forrás: Wikipédia
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
