Az ünnepi istentiszteleten Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, a Zsinat lelkészi elnöke szolgált igehirdetéssel, Pál apostol Korinthusiakhoz írt második levelének 12. fejezete, 1-9. versei alapján.

„Tehertételeim vannak, de a hátrányom ellenére is sikeres vagyok az evangélium hirdetésében – vallja Pál apostol. Tudjuk, annál értékesebb lehet a teljesítmény, minél nagyobb hátrányból végezzük el a szolgálatot. Az apostol eljut a legmélyebb pontra, amikor kimondja: tövis adatott a testembe, ami állandóan szúr, sebet okoz neki, utalva arra, hogy komoly betegséggel, bizonyos nézetek szerint epilepsziával küzdött. Ilyen tehertétel esetén az ember életében elsőként, és többedszerre is felmerül a kérdés: miért? Pál el is jut a következtetésig: csak a gonosz angyala lehet, aki őt gyötri, aki meg akarja akadályozni az evangélium világos, hiteles hirdetését.

A legmélyebb pont azzal szembesülni, amire nincs válasz, amikor az apostol háromszor is kiált: Gyógyíts meg, Uram!, de a gyógyulás mégsem történik meg. Végső soron ilyenkor rádöbbenünk, hogy az igazán fontos dolgokban valójában csak Istennel van igazán dolgunk. A lényeg abban a mélységben rejlik, ahol csak én vagyok és Isten, ahol egyedül Ő számít, és egyedül az, amit Ő mond rólunk, amikor álmatlan éjszakák után szembesülünk az imádság látszólagos eredménytelenségével.”  

„A kérő imádságban jó, ha ott van a meghallgatás bizonyossága, ugyanakkor pedig tudunk maradéktalanul lemondani arról, hogy úgy legyen az imameghallgatás, ahogyan mi azt elképzeltük. Mert az imádság lényege: közel kerülni ahhoz, Akivel egész életünkben dolgunk van; az imádság témája, a kérés csak másodlagos. Eljutunk ahhoz, amit Isten mond: Elég neked az én kegyelmem, annak az ajándéknak örülj, amit kaptál a szolgálatra, abból táplálkozz, és abból táplálj másokat, a gyülekezetet” – fejtegette az igehirdető.

„Te azért vagy, mert Isten kegyelme akarta, hogy legyél. Te az én szeretetemből vagy” – ez Isten válasza. „Bizony, van, amikor töviseken keresztül kell ide eljutni, Istennek ehhez az örök szeretetéhez” – zárta igehirdetését Balog Zoltán.

Gottfriedné Madai Éva beiktatását Nyilas Zoltán, az Északpesti Református Egyházmegye esperese végezte, átadva az egyházközség pecsétjét és kulcsát az új lelkésznek. A jelen lévő lelkipásztorok személyre szabott igékkel áldották meg a beiktatott lelkésznőt. Nyilvános presbiteri gyűlés keretében került sor a meghívott elöljárók és a gyülekezet köszöntésére. Elsőként köszöntötte utódját Erdélyi-Takács István, a gyülekezet nyugalmazott lelkésze, aki felidézte negyven évvel ezelőtti érdi beiktatását, illetve a tíz évvel ezelőtt felszentelt új templom szentelési igéjét: „Vigyázzatok és imádkozzatok”, hozzátéve, hogy Isten és a lelkipásztor keze fogja körül a gyülekezetet. A nyugalmazott lelkész a felújított érdi templom üvegből készült makettjét hozta ajándékul Gottfriedné Madai Évának.

Jakab Erika, a beiktatott lelkésznő ifjúkori lelkésze 
köszöntésében a Példabeszédek könyvéből azt az igét hozta, amellyel húsz évvel ezelőtt összeadta a lelkész házaspárt: „Add nekem a szívedet, fiam, és tartsd szemed előtt utaimat!” Az akkori szövetségkötésükre utalva hangsúlyozta, hogy a mostani esemény is egy szövetség megkötése, mégpedig a gyülekezettel, amelyből szintén új életeknek kell születnie.

Gottfriedné Madai Éva előző szolgálati helye nevében a diósjenői gyülekezet kis csoportja egy dicsőítő dal éneklésével és kedves szavakkal fejezte ki köszöntését és szeretetét volt lelkészük iránt. Köszöntőt mondott Csőzik László, Érd polgármestere is.

Dózsa György, érdi főgondnok köszöntötte Évát, mint a gyülekezet első női lelkipásztorát, kifejezve, hogy az egész gyülekezet imádkozó szívvel áll mellette, ajándékként pedig egy gravírozott kristálytálcát adott át a gyülekezet nevében.

A beiktatott lelkésznő az elhangzott köszöntésekre válaszul meghatottan adott hálát mindenekelőtt Istennek, aki „mint sas a fiókáit, hordozta őt mindeddig.” Hangot adott hálájának férjéért, hogy egyek lehetnek a szolgálatban; gyermekeikért, továbbá a Diósjenőn eltöltött tizenöt szép évért, ahol a gyülekezet szeretetébe az is belefért, hogy elengedjék lelkészüket új szolgálati helyére. Elmesélte, hogy Érd élete nagy fordulópontjainak helyszíne, hiszen érdi gimnazistaként itt talált rá Isten, melyben nagy szerepe volt a gimnáziumi bibliakörben akkoriban szolgáló Ittzés István evangélikus lelkésznek. A másik, számára meghatározó személy a korábban felszólaló Jakab Erika lelkipásztor, aki a szórványban, kevés hálateli visszajelzés közepette is sok személyes törődéssel szolgált felé – mondta el Gottfriedné Madai Éva. Végezetül kifejezte háláját az érdi gyülekezettől kapott bizalomért és szeretetért, az eddig megélt közösségért.

A nyilvános presbiteri gyűlés lezárása után az ünnepi istentisztelet a püspöki áldással, a Himnusszal és szeretetvendégséggel fejeződött be.

Gottfriedné Madai Éva vallásos, de nem elkötelezett hívő családban nevelkedett, és 16 évesen döntött végérvényesen Krisztus mellett. Teológiai tanulmányait a Sárospataki Református Teológián végezte, a Debreceni Hittudományi Egyetemen pedig vallástanár diplomát szerzett. Férjét, Gottfried Richárdot, aki szintén lelkipásztor, a teológiai évei során ismerte meg. 2002-ben kötöttek házasságot, melyből később 4 gyermekük született. Éva segéd-, ill. beosztott lelkészi szolgálatát az Alap-Alsószentiváni Református Egyházközségben végezte, ezután került Diósjenőre, ahol mintegy tizenöt éven át volt a gyülekezet beosztott lelkipásztora. Eközben a Semmelweis Egyetemen mentálhigiénés lelkigondozó szakon képezte magát tovább, illetve hitoktató lelkészként tevékenykedett Verőcén. Az Érdi Református Egyházközség meghívására 2021 őszén költözött családjával együtt a városba, ahol önálló lelkészként szolgál.

Képek: Tusa Viktória