Ferenc pápa fogadta a Szent Családról nevezett kapucinus harmadrendi nővéreket

Ferenc pápa – 2022. szeptember 28., szerda | 13:28

Ferenc pápa szeptember 26-án, hétfőn fogadta a Szent Családról nevezett kapucinus harmadrendi szerzetesnővérek 23. nagykáptalanjának résztvevőit.

Beszéde kezdetén Ferenc pápa örömmel állapította meg, hogy a Szent Családhoz hűen a kapucinus harmadrendi szerzetesnővérek „ténylegesen élik a befogadás és az egyetemes testvériség lelkületét”, hiszen a nagykáptalan résztvevői 34 országot képviselnek. Tanácskozásuk mottója – alázatos hallgatás és szinodalitás – is ezt fejezi ki. „Jó is lenne szabadságra küldeni a nyelvet, hogy a hallgatásnak szenteljük magunkat” – tette hozzá szabadon a pápa, megnevettetve a kapucinus nővéreket.

A nagykáptalan mottójának inspiráló kifejezései mélyen gyökereznek a szerzetesi életben. Ám a hallgatáshoz először is csend, mély és benső csend kell, amit az imádságban találunk meg – emelte ki a Szentatya. – Életmódunk azonban gyakorta tele van zajjal. Szent VI. Pál pápa mondta híres názáreti beszédében 1964-ben: „Látszólag az a legfontosabb dolog, hogy olyan ösztökét találjunk, melynek segítségével magunkra vonjuk mások figyelmét, ami aztán azonnal választ produkál.” Ez elállatiasítja az embert – féljetek is ettől a szótól, tette hozzá Ferenc pápa –, korlátozza a szabadságát, egészen addig a pontig, hogy azok rabszolgája lesz, akik a kommunikációs eszközök, a nevelés, a véleményformálás által képesek befolyásolni őt.

Jézus azt ajánlja, hogy haladjunk szemben ezzel az áramlattal, keressük a csendet, szakadjunk el a világtól és annak zajától. Így figyelni tudunk, és mesteri türelemmel felismerjük a különböző hangokat, mérlegeljük és megkülönböztetjük őket. A kezdeti zaj ily módon kezd formát ölteni, a disszonáns érthetővé lesz. Egyetlen hang sem lesz túl magas vagy túl mély, sem harsány, ha megtaláljuk azt a harmóniát, amelyet a csend adhat meg.

Ferenc pápa hangsúlyozta, hogy „csakis a mi csendünk adhat harmóniát, amire úgy kell rálelnünk, de ami nem kényszeríthető ki”. Hányszor találkozunk olyan emberekkel, akik jól néznek ki, de valójában nem harmonikus emberek, nincs meg bennük az a belső egység, amely inspirálja őket a továbblépésre. Az a harmónia, amely születik, nem pedig kényszerből ered.

Nagy kísértésnek nevezte a pápa „a fejben hordozott olyan melódiát, mely elutasítja vagy elhallgattatja mindazt, ami nincs összhangban vele”; ami megítéli a másikat, magát pedig Isten helyére teszi. Nagy gőg ez, amivel prófétai hallgatásunk alázatával kell megvívni. Ha képes vagyok így hallgatni, tisztán fogom hallani az összes hangot, megértem, hogy mire is válaszolnak, reagálnak, hogy mit is akarnak mondani, és hogy miért is mondják így, néha szokatlan módon.

A Szentatya arra kérte a kapucinus nővéreket, hogy legyenek prófétái ennek a hallgatásnak, mindenekelőtt Isten szavának hallgatásával, aki arra hívja őket, hogy szeressenek mindenkit megkülönböztetés nélkül, és szeressék a teremtést mint Isten ajándékát.

A csendből kell tehát kiindulni, melyben az ember találkozik Istennel. Így a hangok zavarából elérkezünk a hangok egybecsengéséig, a szimfóniáig. Ez nem utópia, ha valóban meggyőződésünk, hogy a mind hangosabb beszéd valójában nem is út, hiszen az egyetlen út Jézus. Ezt az utat választotta Szent Ferenc és a kapucinus harmadrendi nővérek tiszteletreméltó alapítója, Luis Amigó Ferrer, aki mindennap Urunk szenvedéséről elmélkedett, és arra hívott, hogy a kicsinység és az alázatosság stílusát tartsuk a mennybe vezető útnak.

Mindenkit a saját hangján kell meghallgatni, ugyanakkor minden tag jó lelkülettel járuljon hozzá a szimfóniához, a közösség összhangjához, ami nem azt jelenti, hogy mindenki ugyanolyan, hanem hogy a tagok harmonikusan egységet alkotnak. A Szentlélek az egyetlen, aki képes harmóniát adni. „Kérjétek a Szentlelket – buzdította a pápa a nővéreket –, hogy teremtsen harmóniát közösségeitekben!”

VI. Pál szavaival azt kérjük, hogy tanítson meg minket a názáreti Szent Család csendjére. Tanítson meg az összeszedettség és a bensőségesség igazán szerzetesi hivatására, mely mindig kész a jó sugallatok és az igazi mesterek tanításának meghallgatására és arra a személyes imára, amelyet csak Isten hall – zárta beszédét Ferenc pápa.

A Szent Családról nevezett kapucinus harmadrendi nővérek közössége pápai jogú spanyol eredetű szerzetesi kongregáció. Alapítója, Luis Amigó Ferrer 1854-ben született, 1934-ben hunyt el. A valenciai Benaguasil Miasszonyunk-kolostorában kezdte szerzetesi életét.

31 éves korában a helyi püspök jóváhagyásával alapította meg a kapucinus női közösséget, Szent Ferenc harmadik rendjének átalakított szabályzatával. Az alapítás után kolerajárvány tört ki, sok nővér is elhunyt, ugyanakkor ismertté váltak áldozatos ápolómunkájuk révén. Végül XIII. Leó pápa 1902. március 6-án jóváhagyta a kongregációt, és azt a kapucinus rend soraiba tagolta.

A 120 éve alapított rend tagjai főként az ifjúság nevelésével foglalkoznak, de törődnek a börtönbe került kiskorúak lelkigondozásával és a fogyatékkal élő gyerekekkel is.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican.va

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria