Sulík magyarázza a bizonyítványát, de minél több részletet árul el az áramár-modelljéről, annál több buktatóra derül fény

Nyitókép forrása: SITA/Martin Medňanský

Eduard Heger (OĽANO) kormányfő szombaton a közrádióban arról beszélt, hogy csak hetek múlva lesznek ismertek a jövő évre vonatkozó energiaárak. Annak ellenére, hogy Milan Krajniak (Sme rodina) munkaügyi miniszter korábban azt hangoztatta, hogy az uniós energiaügyi miniszterek szeptember 9-i találkozójára kell valamiféle modellt kidolgozni. Heger szavai azt sejtetik, hogy mivel késik a megállapodás uniós szinten, Szlovákia sem iparkodik hogy saját intézkedéseket vezessen be – holott számos ország ezt már rég elkezdte. Közben Richard Sulík, távozó gazdasági miniszter a Pravda napilap hasábjain tette közzé saját számításait arról, hogyan is állította össze a lakossági villanyáram jövő évi számát. Mivel egyelőre nincs ismert alternatíva, ezt fogjuk most górcső alá venni.

Az alábbi modellel egyébként sem Matovič pénzügyminiszter, sem Krajniak nem ért egyet. Heger folytatja az üres, nem számonkérhető kijelentéseket. Lenne pedig mit felróni az SaS-nek és Sulíknak, aki nyár elejére ígért konkrétumokat, de a vonatkozó szerződés és modell tető alá hozása helyett kormányválságot robbantott ki.

Sulík verziója

Richard Sulík állítása szerint 2022. február 10-én memorandum formájában megállapodtak a Szlovák Villamosműveket 33 százalékban birtokló olasz ENEL-lel, hogy 2023-ban és 2024-ben nem fog nőni a villanyáram alapára, vagyis maga az energiahordozó 61,21 euróba kerül majd megawattóránként a következő két évben is. Ez lett volna az árbefagyasztás.

   

Sulík azzal érvel, hogy már ez is fantasztikus eredmény volt, hiszen az elektromos áram piaci ára ma 500-600 euróba kerül megawattóránként. Mi azért kiemelnénk, hogy nem azért ilyen drága, mert megdrágult az előállítása, hanem azért, mert az energiaválságra hivatkozva bankok, pénzügyi csoportok és spekulánsok verik fel az árát hatalmas nyereséget realizálva. 

Szlovákia 38 euróért állítja elő a villanyáramot, majd kikerül a tőzsdére, és ott sok száz euróért vásároljuk vissza. A lakosság ezt közvetlenül nem érzi az Árszabályozási Hivatal miatt, de a cégek igen, emiatt vált az infláció motorjává az energiaválság.

A memorandum szerint 6,15 terawattórányi villanyáramot kötöttek le a fent említett 61,21 eurós áron. És ezen a ponton jönnek az ellentmondások.

A szükségesnél kevesebb…

Sulík szerint a lakossági fogyasztás minden évben emelkedik, a jövő évre 6,3 terawattórányi lesz, nem 6,15. Adódik a kérdés, miért nem az előrejelzett mennyiséget kötötte le a memorandumban. 

Szlovákiában 2,4 millió háztartás van, átlagban 2,6 megawattórányi energiát fogyasztanak egy évben (Sulík szerint, de később kiderült, hogy ebbe bele van számolva az az árammennyiség is, ami elveszik szállítás közben).

Sulík azt várja el, hogy a lakosság a korábbi éves fogyasztása (állítólag ez lehet 2020, 2021 vagy akár 2022) 15 százalékát spórolja meg, mert válság van, és „ki kell vennie a részét a kezelésében”. Állítólag lesznek olyan mechanizmusok, amelyek adnak kivételt azoknak, akiknek már nem nagyon maradt mit visszafogni, de Sulík könnyen ígér ilyet, mert már lemondott a miniszteri posztról, esélytelenek nyugalmával beszélhet arról, mit hogyan lehetetett volna…

Tehát nem az a kérdés, hogy a lakosság akar-e vagy sem, tud-e vagy sem takarékoskodni, mert nem lesz más választása, hiszen Sulík nem akkora árammennyiséget kötött le rögzített áron, mint amire szükség van. 

A szállítás során elkönyvelhető veszteség nagysága 0,77 TWh.

És ez még csak a villanyáram alapára volt. Csakhogy a számláink végösszegének a villanyáram ára csak egy részét, méghozzá a kisebbik részét teszi ki. A nagyobbik felét különböző díjak és hozzájárulások alkotják. Idén ez a következőképp néz ki:

• Van az úgynevezett „diagram”, ami a csúcsidők többletfogyasztásából adódik. Az egyenletes áramszolgáltatás módosítása a csúcsidők idején pénzbe kerül. Ez az alapár 10 százaléka, esetükben 6,12 euró.
• Még mindig van ott valamilyen nyereség, ami 8,30 euró MWh-ként,
• és eltérésekből adódó költség, ami 4 euró megawattóránként.

Ezekhez jön hozzá a disztribúció költsége, beleértve a szállítás veszteségeit (hozzátesszük, hogy a veszteséget egyszer már fentebb mennyiségileg leszámoltuk…), ami Sulík szerint 50,49 euró lesz (idén 53,15 euró). Ez a szám akkor érvényes, ha a lakosság megspórolja a maga 15 százalékát. Ráadásul az ÚRSO szerint ez a tétel bő 100 euró lesz jövőre. 

Az ÚRSO azért mondott kétszeres árat, mert „nem tudta, hogy a szállítás veszteségét az olcsón lekötött energiából fogják fedezni” – mondja Sulík. Vagyis ebből is látszik, hogy eleve nem a megfelelő áramigényből indult ki a gazdasági minisztérium.

A következő tétel a TSS, rendszerszolgáltatások címén ebbe különféle alternatív tartalékforrások vannak, ha kiesik egy elosztási központ. Ennek az ára a SPES vállalattól függ, idén 6,30 euróba került. Sulík állítása szerint nem lehet megjósolni, hogy mibe kerül majd a szolgáltatás, az ÚRSO azonban úgy véli a 6,30 euró hatszorosára kell számítani (amit Sulík vitat), vagyis 37,80 euró.

Az üzembentartási tarifa (TPS), amelyből egyébként a megújuló energiatermelőket is támogatják 11,14 euróra csökkenhet jövőre a jelenlegi 15,90 euróról (megint csak akkor, ha a lakosság 15 százalékot spórol).

Van még egy 3,27 eurós Nemzeti Nukleáris Alap, és  egy 20 százalékos áfa. Így a végeredmény:

De aligha fog úgy alakulni.

A másik probléma, hogy a Sulík-féle „olcsó energia” ideális és hibátlan esetben is csak a háztartásoknak lesz elég, már amennyiben képesek megspórolni 85 százalékot. De hol vannak még az önkormányzatok, szociális intézmények, kórházak, iskolák, óvodák és a cégek?

Elnagyolt példaként: egy évi 2400 kilowattórát felhasználó háztartásnak, ha nem tud spórolni 15 százalékot, akkor csak ez a meg nem spórolt árammenyiség kerülne 200 eurójába (jelenleg aktuális piaci áron számolva).

Nagyon sok tehát a kérdőjel, és az egész számolás alapvetően brüsszeli hozzáállást sugall: legyen politikailag eladható, és higgyen vakon a lehető legelőnyesebb forgatókönyv megvalósulásában.

Valószínű, hogy a modell változtatásokkal megy majd csak át, de a kormány megmaradt részének időhúzása arra utal, hogy kivárnak addig, amíg az EU saját intézkedéseket nem vezet be. Pedig más országok már jóval előrébb járnak árszabályozásban és támogató intézkedésekben. Súlyos hiba volt elvesztegetni a nyári hónapokat ahelyett, hogy konkrét lépéseket dolgoztak volna ki. Persze, az sem kizárt, hogy épp ez volt a cél…

Nem ülnek a liberálisok áramárai. Ezúttal Krajniak leplezte le Sulíkot: vagy nem ért hozzá, vagy félrevezet

Miről beszélt Szlovákia nevében Sulík jobbkeze ma Brüsszelben?

Körkép.sk