2024. május 21., kedd
Konstantin, Szilárd, Tibád
Konstantin, Szilárd, Tibád
A dunaföldvári plébánia egy Mária-képet és egy Szent Ferencet ábrázoló festményt kölcsönzött a Kiscelli Múzeumban rendezett kiállítás számára. A restaurált képek a tárlat zárását követően a plébánia hittantermét, illetve a dunaföldvári Szent Anna-templomot (Barátok temploma) gazdagítják majd.
A Mária-festményen a Szeplőtelen Szűzanya látható, amint egy liliomot (a szűzi tisztaság jelképét) vesz át. Mária feje körül tizenkét csillag, lába alatt a holdsarló és a világmindenséget jelképező kék gömb. A 17–18. században a pestisjárványok idején terjedtek el a hasonló Mária-ábrázolások. A népi felfogás szerint a halálszeplőnek is nevezett pestistől a bűn szeplőjétől mentes Szűzanya képes megóvni. Ádám és Éva alakja is az ősbűnnel összefüggésben került a képre.
A másik kép középpontjában Assisi Szent Ferenc látható a háttérben, a saját kezével újjáépített Porciunkula-kápolnával. A festmény előterében Leó testvér látható, aki a hagyomány szerint feljegyezte az áldás szövegét.
Schervitz Mátyás korának közkedvelt és nagyra becsült mestere volt. A horvát származású buda-vízivárosi festő 1739 körül tért vissza szülővárosába. 1741-ben vált budai polgárrá. Számos kisebb és nagyobb megbízáshoz (a tabáni Szent Katalin- és a vízivárosi Szent Erzsébet-templom főoltárképe, az újlaki templom szentélyfreskója) jutott Budán; ezek a művei megsemmisültek az elmúlt évszázadokban.
Az óbudai plébániatemplom Szent Ivó-oltárképét (1759) és a budai kapucinusok Szent Ágostont ábrázoló kompozícióját (1760) stíluskritikai alapon illesztették életművébe, akárcsak a Szent Ferenc sebei templom szentélyfreskóit (1756). Adattal igazolt műve a péceli Ráday-kastély könyvtártermeinek és nagytermének freskódísze 1764–67-ből.
A Schervitz Mátyás oltárkép-festészetének megismeréséhez szolgáló kulcsot a dunaföldvári egykori ferences templomba 1768-ban készített kompozíciója (Szent Anna, Szeráfi Szent Ferenc, Immaculata Ádámmal és Évával) szolgáltatja, segítségükkel immár bizonyosan a budai mesterhez köthetjük a zombori és az eszéki ferences templom Szent Ferenc stigmatizációját ábrázoló mellékoltárképeit (1769, 1770), melyek a bosnyák ferencesekhez fűződő szoros kapcsolatának köszönhetően jöttek létre, úgy mint a vízivárosi Szent Ferenc sebei templom főoltárképe (1756). A ferences renden keresztül jutott el egy műve a boszniai Livnóba is.
A piarista rendalapítót ábrázoló művei is a magánáhítatot szolgálták. Az abai Szentháromság- és a tordasi Gyümölcsoltó Boldogasszony-templom freskódíszét, és az utóbbi oltárképét is (1756, 1760) munkájának vélik a szakemberek.
Schervitz Mátyás feltételezhetően egy itáliai mester kvadratúrafestőjeként fejleszthette képességeit: építészeti térábrázolása hibátlan, anatómiai tudása kiváló, alakjai elevenek, arányosak, egyéniségei karakteresek. Egyetlen művét sem szignálta. Eddig megismert alkotásainak tükrében talán módosítható a 18. századi magyarországi mesterekről, műveik színvonaláról kialakított kép, és a másodvonalbeli „céhes mesterek” között immár egy, a nagy mesterek tudásával vetekedő, helyi születésű és itthon működő művészt is sikerül bemutatni. (Forrás: Kiscelli Múzeum)
Szintén a közelmúltban fejeződött be a dunaföldvári plébániához tartozó bölcskei Szentháromság-templom częstochowai Fekete Madonna-kegykép-másolatának restaurálása, melyet – oltárra helyezését követően – augusztus 14-én, szentmise keretében áldott meg Szabó Oszkár plébános.
Forrás: Pécsi Egyházmegye
Fotó: Szabó Oszkár plébános Facebook-oldala
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria
2005-2015 © Magyar Kurír
Cím: 1068 Budapest, Városligeti fasor 42. | Postacím: 1406 Budapest, Pf.: 100. | E-mail: mk@katolikus.hu | Adószám: 19719445-2-42
Impresszum | Médiaajánlat | Jognyilatkozat | Adatkezelési tájékoztató
3