A külhoni magyarság is otthon érezheti magát az Aranybulla szülőhelyén
Székesfehérvár nemzetünk történelmi bölcsője, amely élen jár az identitásunkat és a nagyvilágban betöltött helyünket meghatározó Szent István-i örökség gondozásában, a következő nemzedékeknek való továbbadásában. Dr. Cser-Palkovics András polgármesterként 2010 óta áll az ezeréves magyar államiság ikonikus városa élén, s 2019-ben az Év Polgármestere kitüntető címben részesült. Vele beszélgettünk az Aranybulla kiadásának 800. évfordulója alkalmából.
Azok kedvéért, akik esetleg nem tudnák, kérem, foglalja össze, hogy mit jelent az összmagyarság számára az Aranybulla!
Az 1222-es évi székesfehérvári országgyűlésen kiadott, függőpecséttel ellátott Aranybulla egy olyan jogtörténeti okirat, amely a magyar nemesi szabadság alapkövének számít, s a keletkezésekor Európa élmezőnyébe repítette a magyarságot. Hiszen Anglia királya csak alig pár évvel azelőtt, 2015-ben bocsátotta ki az emberi jogok történetében fordulópontot jelentő Magna Chartát (Nagy Szabadságlevelet), az Aranybulla pedig a második hasonlóan modern, a kereteket meghatározó és a királyra is kötelezettségeket rovó dokumentum, alkotmány volt.
Arra mi, székesfehérváriak azért is felettébb büszkék vagyunk, mert a megfogalmazója, II. András király azon a városunk melletti Csúcsos-hegyen hirdette ki a vonatkozó határozatot, amely korábban Árpád vezér első szálláshelye volt magyar területen. Magában az Aranybullában is többször szerepel a városunk neve.
Abban egyebek mellett a nádor kötelezettségévé tették azt, hogy a király távollétében, évente egyszer Székesfehérváron meg kell hallgatni a panaszosokat. Továbbá az Aranybulla azt is kimondta, hogy Szent István királyra e városban kell emlékeznie az utódoknak.
Önre, mint e jeles város polgármesterére milyen kötelezettségeket ró az Aranybulla kiadásának idei 800. évfordulója és e meghirdetett emlékév?
Az Aranybulla kiadásának 800., valamint a városunk Géza fejedelemnek köszönhető megalapítása 1050. évfordulója alkalmából meghirdetett emlékév egyszerre jelent lehetőségeket és kötelezettségeket. Már eddig is sok szép eseménynek lehettünk szervezői és részesei, például városunkba látogatott a legfőbb bírósági fórum, a Kúria, illetve Novák Katalin köztársasági elnök augusztus 20-án az itteni Szent István téren mondta el a hivatalos ünnepi beszédét, emlékezve nagy királyunkra és az államalapításra. Továbbá emléktáblákat lepleztünk le, szobrot emelünk – például II. András emlékére, s az épített örökségünket is igyekszünk fejleszteni. Például az Aranybulla-emlékművet és annak környékét állami támogatásból, teljes egészében felújíttattuk.
A további köztereinket is megszépítettük az ünnepi időszakban, amely magával hozta a további évfordulókkal kapcsolatos terveket is, hiszen 2031-ben Szent Imre, 2038-ban pedig majd Szent István halálának 1000. évfordulójáról emlékezünk meg. Tudatosítjuk, hogy ezek a jelentős fehérvári történelmi események az összmagyarságra mekkora hatást gyakorolnak.
Az egykori királyi Nagyboldogasszony-bazilikával kapcsolatban milyen terveket dédelgetnek?
Sajnos, az egykori koronázó szentélyt a történelem viharai során lerombolták, a köveit széthordták, jelenleg egy nagy romkert található a helyén. Az az emberek lelkében a 2013 óta nyaranta megrendezendő Koronázási Szertartásjátékoknak köszönhetően „épül fel“.
Szikora János, a Vörösmarty Színház igazgató-főrendezője ugyanis kiötlötte, hogy minden nyáron más-más Árpád-házi királyunk koronázási szertartását, életútját, korát, érdemeit mutatják be a Nemzeti Emlékhelyen. Pár méterre attól a helytől, ahol a koronázási ceremóniák több évszázadon át megvalósultak.
Jó lenne, ha igazi magyar zarándokhely létesülne nemzetünk történelmi bölcsőjében. Szakemberek ez idő tájt az ott talált emberi csontokat vizsgálják, várhatóan több Árpád-házi magyar királyt sikerül beazonosítaniuk. Ha ez megtörténik akkor nyilvánvaló, hogy az újratemetésük kérdése is felmerül, ami szintén rávilágít e történelmi hely jelentőségére. Tehát mindez egy előttünk álló nagy feladat a még tartó emlékévben. Különféle kutatómunkák folynak, és már sok régészeti feltárás eredményét ismerjük. Nem reménytelen, hogy majd egyszer valamilyen méltó épületben tudjunk gondolkodni a Nemzeti Emlékhelyen.
E célok megvalósítása kapcsán milyen mértékben élvezik a magyar kormány erkölcsi-anyagi támogatását?
Az Orbán-kormánytól az erkölcsi és az anyagi támogatást is megkapjuk. A kabinet 2013. november 15-én a székesfehérvári kihelyezett ülésén indította el az ún. Árpád-ház Programot. Határozat született a Nemzeti Emlékhelyhez kötődő látogatóközpont megvalósításáról is. A döntés célja, hogy nemzetünk az Árpád-ház európai rangjához méltó módon ünnepelhesse meg az említett évfordulókat. E határozattal összhangban már nagyon sok dolgot sikerült megvalósítanunk, míg más folyamatban van.
Várhatóan 2023-ra befejeződik a koronázóbazilika látogatóközpontjának építése. Az arra lesz hivatott, hogy az oda belépők majd megkapják a kellő tudást arról, nemzetünknek mit jelentenek az ottani romok, s a királyaink koronázása és temetkezése során évszázadokon át mit jelentett az a hely, ott mely´ királyokat koronázták meg és temették el.
Sok izgalmas részlet mondható el a bazilika történetéről és épített örökségéről is. Ez is teljes mértékben kormányzati forrásokból megvalósuló beruházás.
Miközben az összmagyarság számára nagyon sokat jelent Székesfehérvár, felmerül a kérdés, hogy a mai fehérváriaknak mit jelentenek a külhoni magyarok?
Itt össznemzetben gondolkodunk, amit több testvérvárosi kapcsolat és az utóbbi években a Rákóczi Szövetséggel kialakított kapcsolat is erősít. E kérdés kapcsán legalább két dolgot érdemes megemlíteni. Az egyik az, hogy több elcsatolt magyar településhez is testvér- és partnervárosi kapcsolatok fűznek minket.
A többi között Csíkszeredával, Gyergyószentmiklóssal, Gyulafehérvárral és nem utolsó sorban Pozsony városával is van ilyen fontos kapcsolatunk, Szabadkával pedig mostanában alakul hasonló kapcsolat, ami a barátság, partnerség mellett kulturális és oktatási értelemben az össznemzeti ügyeinkről is szól.
Pozsony városával két koronázó város történelmi jogán jött létre a testvérvárosi kapcsolat, amit az ottani civil szervezetekkel is ápolunk. Már a királyi óriásbábjainkkal is bemutatkozhattunk a mai Szlovákia fővárosában, a szertartásjátékokkal kapcsolatban tapasztalatcserét tartottunk. A korábbi jó testvérvárosi kapcsolatok miatt Iveta Plšeková volt főpolgármester-helyettes Székesfehérvártól tiszteletbeli polgár címet kap. Ami pedig a Rákóczi Szövetséggel kialakított kapcsolatunkat illeti: az elmúlt hetekben annak támogatásával, immár ötödször tartottuk meg a kéthetes Kárpát-medencei Színjátszó Tábort. A nálunk táborozó, közel húsz külhoni magyar diák statisztaként közreműködhet a III. András – Az utolsó aranyágacska című jubileumi Koronázási Szertartásjátékban, amelynek a múlt hétvégére tervezett bemutatóit a kedvezőtlen időjárás miatt augusztus 26-ra, 27-re és 28-ra kellett halasztani, csak a sajtóbemutató valósulhatott meg. Végül az is megemlítendő, hogy vannak olyan városrészeink, amelyek egyes utcáit előszeretettel neveztük el külhoni magyarlakta településekről. A külhonból Székesfehérvárra érkezők számára izgalmas feladvány lehet megtalálni ezeket az utcaneveket. Mi tehát úgy érezzük, hogy továbbra is összetartozunk a külhoni magyarsággal.
