Dr. Kovács Gergely gyulafehérvári katolikus érsek is megtisztelte jelenlétével a sepsiszentgyörgyi őrkői közösséget és a Mária, Világ Királynője tiszteletére 30 évvel ezelőtt felszentelt templomot tegnap; ünnepi szentmisét mutatott be Márkus András szentszéki tanácsossal, a templom plébánosával és paptestvéreivel, illetve Vintila László akolitussal együtt. A meghitt, lélekemelő ünnepségen megemlékeztek arról is, hogy a Szeretet Misszionáriusai, Teréz Anya leányai 32 éve szolgálják az őrkői cigány közösséget, majd angol nyelven megújították fogadalmukat és elköteleződésüket. Az ünnepi liturgiát Miklós Katalin, a Plugor Sándor Művészeti Líceum zenetanárának hegedűjátéka színesítette.
Az ünnepi szentmise elején Márkus András atya, a templom plébánosa köszöntötte az érseket és felkérte a szentmise celebrálására, kérve, a hálaadásnál emlékezzenek meg, hogy 30 éve szentelték fel a templomot a cigányoknak és a városból kijáró híveknek. Vida Izabella önkéntes és egy roma kislány megajándékozták az egyházi elöljárót egy papíralapú, áldoztató kelyhet ábrázoló emléklappal, amelyet a gyermekek készítettek, hátára a szerzetesnővérek angol nyelvű megemlékező szövege is rákerült.
A gyulafehérvári főegyházmegye érseke kérte, hogy „imádkozzunk a plébánosért, a szerzetes nővérekért, hogy ezt a munkát továbbra is türelemmel, lelkesedéssel, örömmel tudják végezni. Imádkozzunk az egész közösségért, hogy maradjanak jó, összetartozó, Istent és templomot szerető közösségnek.”
A szentbeszédben az érsek atya kiemelte, az édesanya legszebb vonása, hogy mindig velünk van, amikor szükség van rá, gondunkat viseli. „A mai ünnepen királynői méltóságában tiszteli az egyház Máriát, amelyet 1954-ben rendelt el XII. Piusz pápa. Nem a saját erejéből lett királynő, nem beleszületett egy királyi családba. (…) Mária kiérdemelte azzal, hogy amikor Isten neki egy tervet, egy feladatot adott, akkor vállalta, megtette. Nem értette, hogy fog történni, de vállalta. Alázatosan teljesítette mindvégig mindazt, amit Isten rábízott. Nem mindig könnyű édesanyának lenni, a Szűzanyának sem volt az. Amikor a legnehezebb volt, amikor a tanítványok is eltűntek, akkor ő ott volt a kereszt alatt. Igenis, Szűz Mária kiérdemelte, hogy a világmindenség királynőjének koronázza fia. Nem véletlen, hogy Nagyboldogasszony után egy héttel ünnepeljük. Próbáljunk az égre tekinteni. Ami a Szűzanyával történt, velünk is az fog történni, elnyerjük az örök élet jutalmát. (...) Érdemes kitartani, érdemes jó keresztény lenni, ne fáradjunk bele. Ha megbotlottunk, álljunk fel, térjünk vissza a jó útra, térjünk vissza Istenhez. Igyekezzünk mi is úgy élni, ahogy a Szűzanya élt, s akkor ugyanazt a jutalmat fogjuk kapni” – biztatta a jelenlevőket. Az érsek atya a szentmise végén mindenkinek megköszönt mindent majd áldásban részesítette a jelenlevőket.
A szentmise után lapunk kérésére összefoglalta az ünnepséggel kapcsolatos gondolatait. „Nagyon fontos ez a plébánia a város szegényeinek, nagyon nagy elhivatottság kell, hogy ezt a munkát valaki 30 éven keresztül végezze. Márpedig András atya ezt végzi a kedves nővérek segítségével” – hangoztatta. Rámutatott: az emberekkel való foglalkozás a legnehezebb, amiben az ember könnyen kiéghet, azaz fokozott a burnout lehetősége. „Amikor cigány közösséggekkel foglalkozik, amelyeknek megvannak a maga értékrendjei, a maga szabályai, amelyek mindenképpen eltérnek a miénktől, nem könnyű. De azt hiszem, hogy az embernek az ad erőt, ami a Szentírásban benne van: hogy mi haszontalan szolgák vagyunk. Szent Pál is ezt mondja: az egyik ültette, a másik öntözte, a harmadik a gondját viselte, de a növekedést a jó Isten adta. S ez a fontos, mi erről soha ne feledkezzünk meg. A munkánk után az áldás a jó Isten kegyelme. Ez ad erőt. Én nagyon hálás vagyok, mert egy igazi, bensőséges ünnep volt” – mondta lapunknak az érsek.
