Ma 2024 március 28. Gedeon, Johanna napja van. Holnap Aguszta napja lesz.
Kondor Katalin: A gonosz markában

Kondor Katalin: A gonosz markában

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)

Ez nem a mi háborúnk...

„Ha mondod a magadét a Vatikánról, a katolikus egyházról, a pápáról, a Madonnáról, Jézusról, a szentekről, nem történik veled semmi, az a szólás- és véleményszabadság megnyilvánulása. De ha ugyanezt teszed az iszlámmal, a Koránnal, Mohameddel, Allah fiaival, rasszistává válsz, szentségtörővé, és faji diszkriminációt követsz el.” Oriana Fallaci világhírű olasz újságíró mondatai ezek, jó két évtizeddel ezelőtt vélekedett így mindarról, ami a magát kereszténynek valló világban történik. Mára igencsak megtapasztaltuk szavainak igazságát, no és számos más olyan álságos és ostoba szabályt, melyet erőnek erejével ránk akarnak tukmálni, miközben állandóan a demokráciáról papolnak. A hatalmas demokráciában, melyben élünk, még egy kormányfő sem beszélhet őszintén, nem mondhatja el, hogy népe nem akar kevert társadalomban élni, náluk az anya nő, az apa meg férfi. S köszöni, van neki vallása, hite, szeretné annak szellemében élni az életét. No és bármerről jöjjön is a sanda országfoglalás veszélye, megpróbálja megvédeni összezsugorított országát.

Szeretné, de nem hagyják. Már jó ideje nem hagyják. Csak ígéretekkel meg okoskodó magyarázatokkal van tele a padlás.

Mondták, hogy villámháború lesz az orosz–ukrán csata – nem lett villámháború, sőt még mindig tart.

Körvonalazódni látták a békét – nem látszik körvonalazódni.

Mondták, hogy nagyobb anyagi veszteség nélkül megússza Európa a különös háborút – nem úszta meg. Hatalmas a vesztesége.

Az unió országainak szuverenitását ígérték, holott az Egyesült Államok diktál nekik meg Soros, az országokat pedig különböző önálló döntéseikért rendre becsmérlik.

Mindmáig – csekély túlzással naponta – próbálják ránk erőltetni az Európai Unió számos ostoba és bizonyíthatóan elhibázott döntését, melyek következményeiből nemhogy nem tanulnak, hanem tovább erőltetik.  

A sor folytatható. Jóllehet mi, Európa országainak lakói már régen megtanultuk – még ha egyesek szándékosan el is felejtették –, hogy életünk, társadalmi berendezkedésünk rendje három oszlopra támaszkodik. A kereszténységre, az ókori demokrácia és a görög filozófia tanításaira, valamint a római jogra. De hol van már a tavalyi hó? Ez a szellemi építmény jórészt összedőlt. A Sátán megmutatta magát. Az Európai Unió ma nem jelent mást, mint háborút saját lakosai ellen. Leginkább a kereszténység ellen. Többfrontos háború ez. Gazdasági (miközben a hiányt ostoba szankciós és hagymázos elképzeléseikkel maguk okozták), szellemi (naponta keletkező hazugságaikat meg sem próbálják érdemben bizonyítani) és lelki. Ez utóbbinak lényege, s ezt szintén naponta tapasztalhatjuk: újabb és újabb riogatás az átmenetileg nyaralásra vonult coviddal, mely persze visszatérőben van. Újabb fertőzéshullámok belengetése, a majmokat is felhasználva a riogatásra. A Föld lakóinak éhezésével való játszadozás. A sor könnyen folytatható.

S mindeközben pontosan tudjuk, hogy ez nem a mi háborúnk. Nem csak „orbáni” értelemben, mely ugyebár az ukrán–orosz szembenállásra vonatkozott, hanem semmiképpen. Mi a normális életért küzdünk, amely génjeinkbe ivódott, s amelyet ki akarnak törölni életünkből. S egyelőre azt vagyunk kénytelenek látni, hogy a gonosz győzelemre áll. Szinte minden téren. Gazdasági, szellemi és lelki téren egyaránt. S a nagy kérdés, melyre egyelőre nincs válasz és nincs bizonyíték, hogy ki lehet-e ebből a sokfrontos, méltatlan küzdelemből maradni? A világ képe jelenleg azt mutatja, nem lehet. Legalább is egyelőre. Hiszen tagadhatatlan, hogy bár tényleg semmi közünk a világban zajló háborúkhoz, mégis elértek bennünket is a gazdasági bajok, melyeknek persze szellemi gyökere van. Menekültáradat: rengeteg erőt és pénzt áldozunk rá. Migránshelyzet: ugyancsak egyre több erőt és pénzt kíván. Uniós szankciók és hagymázas elképzelések: szellemi erőnket gyengíti és a világról való gondolkodásunkat próbálja erőnek erejével megváltoztatni a fondorkodók és fenekedők, hazai és európai senkiházik hada.

Okos emberek véleményét is olvasgattam az elmúlt napokban a világ helyzetéről. Klaus von Dohnányi, hajdani német szociáldemokrata miniszter egyik hetilapunknak adott interjújában például szép és bölcs gondolatokat fogalmazott meg, de most csak egyet idézek közülük, melyet arra a kérdésre válaszolva mondott, amely az orosz–ukrán háború különféle megítélésére vonatkozott. „Nem elég, ha igazad van, türelmesen el is kell magyarázd, miért gondolod úgy.” E kijelentéssel nyilván minden normális ember egyetért. Csakhogy tegyük hozzá, a türelmes magyarázatot sokunk tapasztalata szerint nem szokták meghallgatni a világ urai. Az unióban sem. Jelentkezzen, aki e gittegylet bármelyik üléséről olyan benyomást szerzett, hogy ott hallgatnak a magyarázatra, az észérvekre. Mondhatni fütyülnek rá, mert türelem és észérvek helyett leginkább gyűlölködés és fröcsögés van, de okos és hiteles párbeszédek bizony nincsenek. Vannak viszont fegyverek meg erőszak. Naponta tapasztalhatjuk. S kénytelenek vagyunk azt is tudomásul venni, hogy az erő politikája uralkodik a világban. S nem a józan észé, a megértésé, a mérlegelésé. Azaz úgy tűnik, a gonosz markában vagyunk. Csakhogy ezt aztán nagyon nehéz türelmesen elmagyarázni. Még a kiváló Klaus von Dohnányi úrnak sem sikerülne könnyen.

Kondor Katalin

A szerző újságíró

]]>www.magyarhirlap.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Nézőpont (1) Mozi világ (440) Irodalmi kávéház (537) Politika (1582) Szépségápolás (15) Titkok és talányok (12) Emberi kapcsolatok (36) Gasztronómia (539) Sport (729) Tereb (146) Heti lámpás (310) Életmód (1) Alámerült atlantiszom (142) Mozaik (83) Történelem (17) Jobbegyenes (2778) Tv fotel (65) Vetítő (30) Autómánia (61) Nagyvilág (1309) Egészség (50) Gazdaság (702) Mondom a magamét (7501) Kultúra (6) Rejtőzködő magyarország (168) Belföld (10) Flag gondolja (36)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>