Orosz Péter Pál görögkatolikus pap, akinek vértanúságát Ferenc pápa is elismerte

Néhány órával a titokban bemutatott isteni liturgia után egy pisztolylövés érte Orosz Péter Pál atya állát, áthatolt a nyakán és a vállán. 1953. augusztus 28-án a szovjet kommunisták így vetettek véget a Kárpátalján található Alsókaraszlón (Siltse) a munkácsi görögkatolikus egyházmegyéhez tartozó pap életének, amelyet a leggyengébb iránti odaadás és a szilárd hit jellemzett.

Orosz Péter Pál 1917. július 14-én született a magyarországi Biri faluban, mélyen keresztény családban. Apja görögkatolikus pap volt, Péter kétéves volt, amikor édesapja elhunyt; kilencévesen elvesztette édesanyját is. A huszti gimnáziumban érettségizett. 1937-ben belépett az ungvári szemináriumba. Nőtlenséget fogadott, és 1942-ben a munkácsi görögkatolikus eparchiában pappá szentelték.

Káplánként kezdte lelkipásztori szolgálatát Magyarkomjátban és azonnal megbecsülést váltott ki a szegények iránti buzgalmáért és szeretetéért. 1943-ban a háború miatt tábori lelkészi képzésen vett részt a Kassa melletti Barcán. Visszatért plébániájára, amely 1944-ben Kárpátalja egész területéhez hasonlóan a Vörös Hadsereg szovjet csapatainak megszállása alá került és egyesült az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársasággal, majd a Szovjetunióval.

Az Új Emberben 2013-ban megjelent cikkben Fodorné Orosz Erzsébet, Orosz Péter Pál unokahúga a következőket említi Romzsa Tódor püspökről: „Bölcsen előre látva az egyházak ellen irányuló megtorló intézkedéseket, megelőző lépéseket tett a görögkatolikus egyház megmentésére. Bendász István kanonok atya adatai szerint titokban püspökké szentelt két lelkipásztort: Chira Sándort és Orosz Pétert. Ez 1944. december 19-én történt.” Hivatalosan a püspökké szentelést nem jegyezték be.

Az erőszakos annexióval 1944-ben megkezdődött a görögkatolikus egyház üldözése. A később boldoggá avatott Romzsa Tódor mártír püspök nevezte ki Orosz atyát 1946-ban az ilosvai járásban található Bilkébe paróchusnak. Már akkor nyomás alá helyezték, hogy lépjen át az orosz ortodox egyházba. 1948-ban felerősödött ez a nyomás, de ellenállt, hűséges maradt a pápához. 1949-ben betiltották a lelkipásztori tevékenységet, és minden görögkatolikus templomot bezártak. A munkácsi eparchiát is megszüntették.

Orosz atyának bujkálnia kellett, a belügyi hatóságok figyelték és nyomoztak utána. Amikor 1949-ben a görögkatolikus egyházat betiltották, és a társadalom megbecsült tagjait módszeresen eltüntették, Isten szolgája továbbra is titokban végezte szolgálatát. 1953-ban elfogatóparancsot adtak ki ellene. Megpróbált elmenekülni, de augusztus 27-én egy rendőr megállította az alsókaraszlói vasútállomáson és letartóztatta. Gyalog indította útnak, de Alsókaraszló közelében egy út menti keresztnél Orosz Péter kijelentette, hogy nem megy tovább. Ekkor a rendőr halálosan megfenyegette, majd miután Orosz atya letérdelt, hogy a rózsafüzért imádkozza, lelőtte.

A merényletet követően azonnal vértanúnak tekintették. Elhantolásának helye a Szovjetunió felbomlásáig rejtve maradt.

Orosz Péter Pál atya földi maradványait az ilosvai rendőrkapitány garázsában betonba ágyazták be. „A görögkatolikus szertartás szerinti megkésett temetésre végül 1992. augusztus 28-án került sor Bilkén. A hálás hívek a mártír püspök tiszteletére kápolnát építettek, amelyben a Szent Család-kép előtti oltárasztal üveglapja alá helyezték el hamvait. Magyar Pál, Bilke paróchusa imakilencedet írt a mártír püspök dicsőítésére” – írta cikkében Fodorné Orosz Erzsébet, Orosz Péter Pál unokahúga.

A mártír mélyen bevésődött a hívek emlékezetébe, és ma is élénken él a „fama signorum”-mal együtt, vagyis azzal a meggyőződéssel, hogy eredményesen közbenjár Istennél.

Orosz Péter Pál boldoggáavatási eljárása Sasik Milán, a munkácsi görögkatolikus egyházmegye püspöke kezdeményezésére, Szőke János posztulátor és Puskás László atya támogatásával kezdődött el.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír