Jézus megdicsőülésének helye a régi hagyomány szerint a galileai Tábor-hegy volt. A csoda színhelyén még az arab hódítás előtt három bazilika épült. Felszentelésük napja, augusztus 6-a lett Urunk színeváltozásának (latinul: transfiguratio) ünnepe.
E napon Jézus emberi testében, még a feltámadás előtt való isteni dicsőségének felragyogására emlékezünk, melyet a Mt 17,1-9 verse így ír le:
Abban az időben Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s külön velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük: az arca ragyogni kezdett, mint a nap, a ruhája pedig vakító fehér lett, mint a fény. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés: Jézussal beszélgettek. Ekkor Péter így szólt Jézushoz: „Uram, jó nekünk itt lennünk! Ha akarod, készítek itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Még beszélt, amikor íme, fényes felhő borította el őket, és a felhőből egy hang hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. Őt hallgassátok!” Ennek hallatára a tanítványok földre borultak és nagyon megrémültek. De Jézus odament hozzájuk, megérintette őket, és ezt mondta: „Keljetek fel és ne féljetek!” Amikor szemüket fölemelték, nem láttak mást, csak Jézust egymagát. A hegyről lejövet Jézus a lelkükre kötötte: „Senkinek se szóljatok a látomásról, míg az Emberfia a holtak közül fel nem támad!”
A színeváltozás fontos mozzanatai: a ragyogó fény, a felhő, Mózes és Illés megjelenése, az Atya szózata.
A felhő az Ószövetségben is Isten jelenlétének szimbóluma, az Atya szózata a felhőből Jézus megkeresztelkedésére emlékeztet.
Mózes és Illés megjelenése is Jézus Krisztus messiási igazolása: ők képviselik a „törvényt és a prófétákat”, tehát az egész ószövetségi tanítást és jövendölést. Krisztus arcának ragyogása és ruhájának fehérsége emlékeztet arra, hogy földi alakja ellenére is égi lény (Dán 7,9. 10,5. ApCsel 1,20. és a Jel 3,4 versek), sőt arra, hogy ő az Emberfia, aki égi magasságokba emelkedik (Dán 7,13).
A nyugati egyházban az első ezredforduló közeledtével kezdték számon tartani, összefüggésben Krisztus 1000-re várt visszatértével.
Hivatalos ünneppé III. Calixtus pápa emelte annak emlékére, hogy Hunyadi János a keresztes hadat toborzó Kapisztrán Szent János segítségével 1456-ban felszabadította a török ostrom alól Nándorfehérvárt, az akkori Magyarország déli végvárát.
A két időpont egybeesése azzal magyarázható, hogy az 1456. július 22-ei győzelem híre két héttel később, épp augusztus 6-án érkezett a pápai udvarba.
Az ünnepet az Érdy-kódexben Úr színe változatja, a Müncheni kódex naptárában Úrnak megváltozása, illetve Jézus táborhegyi színváltozásának ünnepe néven említik.
Az ünnep kapcsán Sárai-Szabó Kelemen OSB győri perjel ezt az útravalót ajánlja:
„Urunk színeváltozását negyven nappal a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe előtt üljük. A két ünnep egybetartozik és együtt értelmezhető: szenvedés és dicsőség. Mindkettőhöz tartozik egy hegy: a Tábor hegye és a Golgota. Kiemelnek, fölemelnek, bármilyen nehéz is emberi eszünkkel felfogni ezt. Bár sokan vannak a hegyen, sokan látják a szenvedést és a dicsőséget is, de csak Jézus az, aki igazán megéli és átéli a dicsőség és a szenvedés nagyságát. Saját életünkben sincs ez másképp, ne lepődjünk meg magányunkon a dicsőség és a szenvedés óráiban sem. Forduljunk Krisztushoz, őt hallgassuk, szemléljük, mert ő az, aki segít minket, hogy a szenvedést és a dicsőséget is keresztény emberhez méltó módon tudjuk viselni.”
Forrás: Magyar Kurír
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
