A római Santa Maria Maggiore-bazilika, a legősibb Mária-templom felszentelését ünnepeljük Havas Boldogasszony emléknapján, augusztus 5-én. A jeles nap latin elnevezése: Dedicatio Beatae Mariae Virginis ad nives – nálunk Havas Boldogasszony és Havi Boldogasszony néven ismert. A Müncheni kódex Havi Bódoganya, a Batthyány-kódex naptára pedig Havi Boldog Asszony néven emlegeti.
A római Santa Maria Maggiore-templomot III. Sixtus az efezusi zsinat (431) után építtette a Boldogságos Szűz, az Istenszülő tiszteletére az eretnekségekkel szemben és augusztus 5-én szentelték fel.
A legenda szerint a Santa Maria Maggiore-bazilika helyét maga a Szűzanya határozta meg.
A 4. században, Liberius pápa idejében egy Giovanni nevű gazdag római patrícius és felesége elhatározták, hogy vagyonukat Máriának ajánlják fel. A Szent Szűz álmukban megjelent nekik, és arra szólította fel őket, hogy azon a helyen, amelyet másnap, augusztus 5-én hó borít majd, emeljenek templomot a tiszteletére.
Liberius pápának szintén megjelent álmában a Szűzanya, megjelölvén, hol építsen számára méltó templomot Rómában. Kérését Mária azzal erősítette meg, hogy a forró római éjszakán hó esett az Esquilinus-dombon.
Reggel, kinézve palotája ablakain a pápa Róma hét halmának egyikén havat pillantott meg; majd lerajzolta a templom körvonalát a csodás havazásra összegyűlt római lakosok előtt.
Innen kapta elnevezését a mai ünnepnap, melyet 1568-ban vett fel V. Pius pápa a Római Kalendáriumba. Augusztus 5-én, Havas Boldogasszony napján minden évben virágszirmok hullatásával emlékeznek a 358-ban történt csodás hóesésre a Santa Maria Maggiore-bazilika előtt.
Havas Boldogasszonyhoz később is számos csoda kapcsolódott. Közülük a legnevesebb Savoyai Jenő herceg csatája. A herceg 1716. augusztus 5-én, Havas Boldogasszony ünnepén aratott győzelmet Péterváradnál a török fölött. Midőn már úgy tűnt, hogy a törököké a győzelem, a herceg a magával hozott Havas Boldogasszony-kép előtt imádkozott mennyei segítségért. Imájára sűrű hóesés takarta el a keresztény sereget a törökök elől, s a csata végül a keresztények győzelmével végződött.
A török hódoltság és a pestisjárványok idején, a történelmi Magyarországon a hívek számos helyen ajánlották magukat és településüket a Havas Boldogasszony oltalmába. Ezek: a budapesti Krisztinaváros, Csesztve, Esztergom, Egyházasnádas, Modor, Pozsony, Selmecbánya, Sopornya, Zebegény, Rozsnyó, Gyenesdiás, Ötvöskónyi, Rácegres, Somogybükkösd, Tekenye, Újudvar, Zalacsány, Budakeszi, Úrhida, Táplány, Németújvár, Vát, Birján, Pécs, Püspöknádasd, Szebény, Pétervárad, Kissikátor, Jászárokszállás, Pásztó, Nagykökényes, Zombor, Zsablya, Apátfalva, Kisnezsény, Padé, Resicabánya, Szeged-Alsóváros, Kolozsvár, Nyárádselye, Szépvíz, Fény.
A szeged-alsóvárosi ferences templom a Havas Boldogasszony-kultusz talán legkorábbi emléke hazánkban, és a legrégibbek közé tartozik egész Közép-Európában.
„Elolvadt a hó, de Krisztus keresztje ma is áll. Új erők döngetik Róma földjét napjaikban is, de Krisztus keresztje áll, tövében a hűséges és fájdalma Anyával, a mi drága Havas Boldogasszonyunkkal. Urunk, Istenünk, bocsásd meg irgalmasan vétkeinket, hogy akik saját érdemeinkkel nem dicsekedhetünk, Fiad Szülőanyjának, a Boldogságos Szűz Máriának, Havas Boldogasszonyunknak a közbenjárására üdvözüljünk! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.” (Vértesaljai László SJ)
Forrás: Magyar Kurír
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
