Bien.hu

2022. 07. 22. – 20:03
Megosztás


Azt hiszem, sok más anyukához hasonlóan én is rengeteget tudnék mesélni a kialvatlanságról… Szinte mindent kipróbáltam már, amik közül néhány praktika valóban bevált. 

Az egyik ilyen praktika alapja egy csodaszer, a glicin, ami tulajdonképpen egy aminosav. Elsősorban édes íze miatt használják cukor helyettesítésére, de egy kiskanálnyi este, elalvás előtt valami hihetetlen eredményt képes elérni. Persze, csak akkor, ha sikerül pihenni: a glicin ugyanis abban segít, hogy többet tudj mélyalvásban lenni, a kutatások szerint 6 óra alvás glicin használata mellett 8 órának felel meg - írja a bien.hu.

Ezt alá tudom támasztani, ám amikor a kislányom sokszor felkel az éjszaka, akkor sajnos nem érzem úgy, hogy sokat segítene ez az aminosav-kivonat. Ennek oka éppen a mélyalvás: amikor abból keltenek fel, sokkal fáradtabb vagyok a következő napon. De, ha megvan az esélye annak, hogy átalszod az éjszakát, jó szívvel tudom ajánlani a glicint. 

Vajon mi segít még?

Úgy tűnik a magas fizikai aktivitás az, ami a rossz alvás súlyos egészségügyi ártalmait ellensúlyozni tudja. Manapság már nem újdonság az a tény, hogy a fizikai inaktivitás és a rossz alvás közvetlen kapcsolatban áll a szív- és érrendszeri betegségek, a rák fokozott kockázatával, valamint általánosságban véve a korai halálozással. Most sikerült azt is megállapítani, hogy azok, akiknek az alvásminősége a legrosszabb, egyúttal a szívbetegségeknek, az agyvérzésnek és a rák okozta halálozás kockázatának a leginkább kitettek.

Az Egyesült Királyság Biobank tanulmányai igazán nagyszabásúak, több mint félmillió, 37–73 éves felnőtt egészségügyi állapotát követik nyomon. A mostani kutatásban 380 055 középkorú férfit és nőt vizsgáltak meg közelebbről. A résztvevőket normális heti fizikai aktivitásuk szerint rangsorolták, tehát nem azt vizsgálták, napokra lebontva mennyit sportolnak, hanem heti szinten milyen számot képesek elérni. A fizikai aktivitás szintjét MET percekben adták meg: heti 600 MET perc egyenértékű 150 perc közepes intenzitású aktivitással, vagy több mint 75 perc intenzív fizikai aktivitással, szintén heti lebontásban.

A fizikai aktivitási szinteket ezután az alábbiak szerint rangsorolták:

  • magas értékelést kapott az a személy, akinek a MET perce 1200 vagy több volt hetente,
  • közepest az, aki 1200-600 MET perc besorolást ért el,
  • és alacsonyt az, aki 600-nál alacsonyabb MET percet tudhatott a magáénak. 

Ezek után a kutatók arra kérték a résztvevőket, hogy az alvásuk minőségét is osztályozzák. A kérdőív során figyelembe vették, a megkérdezettek meddig szoktak fennmaradni, átlagosan mennyit alszanak, horkolnak-e, jellemző-e rájuk a nappali álmosság, vagy éppen sokat forgolódnak álmatlanul.

A rendelkezésre álló információk azért olyan lényegesek, mert 11 éven keresztül követték az eredményeket, tehát viszonylag hosszú időt szántak arra, hogy megfigyeljék a résztvevőket. Ezalatt 15 503-an haltak meg, közülük 4095-en bármilyen típusú szív- és érrendszeri betegségben szenvedtek, 9064-en pedig rákbetegséggel küszködtek.

Egyértelműen kirajzolódott, hogy minél alacsonyabb alvási pontszámot értek el a résztvevők (tehát minél rosszabbul és kevesebbet aludtak), annál magasabb volt a bármilyen okból bekövetkező halál kockázata. Bebizonyosodott az is, hogy a mozgásszegény életmód felerősítette a rossz alvásminőség és az egészségi állapot közötti kedvezőtlen összefüggéseket.

És hogy kik voltak a legkevésbé veszélyeztettek?

Egyértelműen a fiatalabb nők, akik az átlagosnál alacsonyabb testsúllyal rendelkeztek, több gyümölcsöt és zöldséget ettek. Magasabb volt a keresetük, nem töltöttek olyan sok napot ülőmunkával, nem voltak mentális problémáik, soha nem dohányoztak és kevesebb alkoholt fogyasztottak. Egyéb tényezők is közrejátszottak, mégpedig az, hogy nem dolgoztak műszakváltásban, illetve a kutatók szerint kulcsfontosságú volt, hogy fizikailag is aktívabbak voltak. 

Ezt csak megerősíteni tudta az érték, amikor a skála két végét hasonlították össze: a magas fizikai aktivitással és egészséges alváspontszámmal rendelkezőkhöz képest azok, akinek közepes, vagy alacsony fizikai aktivitásuk, valamint rossz alváskombinációjuk volt, 57%-kal nagyobb eséllyel hunytak el, vagy szenvedtek valamilyen komoly betegségben. 

Az eredmények alátámasztják, hogy rendkívül fontos odafigyelnünk nem csak az alvásunk minőségére, hanem a fizikai aktivitásunk növelésére – a jó hír pedig az, hogy ez a két tényező kölcsönösen erősíteni tudja egymást. Ha ugyanis eleget mozgunk, mélyebben alszunk, ezzel szemben a minimális fizikai aktivitás magával hozza a rosszabb alvásminőséget is. 



Forrás