Bemutatjuk Egyházunk új szentjeit – Marie Rivier, a gyermekek nevelője

Élete és művei

Marie Rivier Franciaországban, a viviersi-i egyházmegyében, Ardèche megyében, Montpezat-sous-Bauzonban született 1768. december 19-én.

Tizenhat hónapos volt, amikor leesett az ágyról és súlyos következményekkel járó csípősérülést szenvedett. Testi fejlődésében különösen meglátszott ennek hatása. Nem tudott felállni, a hátán csúszott, a kezével segítette előre magát. Később kis fából készült mankói voltak, a szülei készíttették számára, de nem sokat segítettek.

Édesanyja mindennap elvitte a kislányt a Bűnbánók kápolnájába, ahol a Montpezat lakóinak oly kedves Irgalmas Szűz Máriához fohászkodtak. Négy éven át Marie hosszú órákat töltött egy kis szőnyegen fekve az oltár és a Szűzanya képe között. Nézte őt és nagy bizalommal kérte tőle, hogy gyógyítsa meg. Az egyik nap azt ígérte neki, hogy ha egészséges lehet, a gyerekek nevelésének szenteli az életét. Egy rövid ideig újra tudott járni mankók segítségével, de egy újabb esés teljes mozdulatlanságra kényszerítette. 1777. augusztus 15-én aztán meggyógyult.

Nem feledte el ígéretét, hogy kicsinyek nevelésének szenteli az életét. A társnői „kicsi anyukának” is hívták amiatt, ahogyan a kisgyerekekkel bánt. A szegényeket is látogatta, sok jót tett velük. Elsőáldozásától kezdve érezte, növekszik benne a vágy, hogy teljesen Istennek szentelje az életét.

Tizenkét évesen az egyik nővérével együtt elküldték Haute-Loire megyébe, Pradelles-be, a Notre-Dame nővérek iskolájába. Amikor tanulmányait befejezte, felvételét kérte a kolostorba, de túlságosan gyenge testalkata és ingatag egészségi állapota miatt elutasították.

1786-ban iskolát nyitott Montpezat-ban. Azonnal sok diák jött hozzá, és a fiatal tanítónő fáradhatatlanul nekik szentelte életét és kamatoztatta különleges oktatói képességeit. Nagyon sokan tisztelték és bíztak benne. Belépett a ferences harmadrendbe és a domonkos harmadrendbe. A plébániához tartozó, elfoglaltság nélküli fiatal lányoknak kialakított egy helyet, ahol tanulhattak. Sűrűn látogatta a betegeket és segítette a rászorulókat.

A francia forradalom kitörésével abba kellett hagynia tevékenységét és a szomszéd faluban, Thueyts-ben fogadták be. Abban a vallással szemben annyira ellenséges világban megosztotta a Szent Sulpice Társaság egyik papjával, Louis Pontanier-vel a vágyát, hogy egy új kongregációt alapítson a fiatalok vallásos oktatására és képzésére. Össze is gyűjtött a vezetése alatt néhány lányt. 1796. november 21-én, a Boldogságos Szűz bemutatásának ünnepén Laurent Vernet, Vienne érseke (aki a kinevezett püspök elmozdítása után a viviers-i egyházmegye vezetője is volt) általános vikáriusa engedélyével négy társnőjével együtt fogadalmat tett arra, hogy „saját életét és művét a Mennyek Királynőjének szenteli”. Így született meg a Mária Bemutatásának Nővérei Kongregáció. A következő évben ugyanazon a napon tizenegy társnőjével együtt szerzetesi fogadalmat tett egy Pontainer által ideiglenesen kidolgozott szabályzat szerint.

Az Apostoli Szentszék és a Francia Köztársaság közötti egyezmény 1801-es aláírása után a kongregáció teljes mértékben magáénak tudhatta a területért felelős mende-i püspök támogatását, és sok más püspökét is, akik nemcsak elfogadták Marie Rivier karizmáját és művét, hanem segítették a hivatások megszületését is. A szerzetesnővérek főként a fiatalok nevelésével foglalkoztak, a plébániai közegben dolgoztak. 1802 és 1810 között a Mária Bemutatásának Nővérei 46 házat alapítottak; 1803-ban elindították a noviciátust.

A Marie Rivier által vezetett nővérek apostoli munkájának az is része volt, hogy tanították és buzdították a népet. Vasárnap összehívták a híveket a templomba, hogy imádkozzanak és mondják együtt a rózsafüzért. Ebből az igehirdetésből, ami minden alkalommal más-más formában valósult meg, megtérések és hivatások születtek, és sokan voltak olyanok is, akik újra elkezdtek gyónni. Éveken át csak az iskola és a hitoktatás volt az egyetlen terület, ahol a nővérek az apostoli munkájukat végezték.

1815-ben Marie Rivier megvásárolt egy régi konventet Bourg-Saint-Andéol-ban, Rhône-Alpes régióban, amely a kongregáció központjává vált, és innen terjedt el a karizmájuk, apostoli tevékenységük. 1820-ban hivatalosan elfogadták az intézmény szabályzatát, amelyet már 1802 óta használtak. A szabályzat 1899-ig maradt érvényben. 1836-ban a Szentszék jóváhagyását is elnyerte a rend (a decretum laudis, azaz dicséretrendelet kiadásával). 1890-ben pápai jogú kongregációvá váltak. 42 év alatt több mint 130 házat alapítottak.

Marie Rivier tevékenysége kényszerűen megszakadt, amikor 1837 végén és 1838 első heteiben kezdett fogyatkozni az ereje. 1938. február 3-án befejezte földi életét. Sírja Bourg-Saint-Andéol-ban található, ahol hosszú éveken keresztül a kongregáció anyaháza volt. Már életében szent és erényes nőként volt ismert, halála után pedig egyre csak erősödött a híre. 

A Mária bemutatásáról nevezett nővérek ma Afrikában, Ázsiában, Európában, Dél-Amerikában és Észak-Amerikában is tevékenykednek, különösen a gyerekek, a fiatalok és a kirekesztettek szolgálatában.

Boldoggá avatás

1890. június 13-án hagyta jóvá a Marie Rivier hősi erényeit elismerő dekrétumot XIII. Leó pápa. A boldoggá avatáshoz a posztulátori hivatal egy hétéves kislány gyógyulásának példáját mutatta be, aki higanymérgezésben szenvedett. A gyógyulás 1938. február 3-án, Marie Rivier halálának századik évfordulóján történt.

A viviers-i egyházmegyében állt fel a bíróság az eset vizsgálatára 1948-ban, és végül 1970-ben ismerték el a kánonjogi érvényességét. 1975-ben ült össze az orvosi, 1981-ben pedig a teológiai bizottság, majd ugyanebben az évben a bíborosok és a püspökök is pozitívan nyilatkoztak. 1981. november 27-én adta ki II. János Pál pápa a dekrétumot a csoda elismeréséről.

A posztulátor kérésére, mivel nagyon széles körben nagyon sok jelet tulajdonítottak a Mária Bemutatásának Nővérei Kongregációja alapítójának, az eljárásban elengedték az akkor még szükséges második csoda vizsgálatát. II. János Pál pápa 1982. május 23-án avatta ünnepélyesen boldoggá Marie Riviert a Szent Péter téren.

Szentté avatás

A szentté avatáshoz szükséges csoda 2015-ben történt a Fülöp-szigeteki Tagbilaranban. Egy, a terhesség tizenharmadik hetében lévő magzatban lévő ödéma eltűnt Marie Rivier közbenjárására, és 2015. szeptember 6-án egészségesen jött világra az újszülött. E csodásnak tartott eset után indították el a tagbilarani egyházi bíróságon az eljárást 2018-ban. A Szentek Ügyeinek Kongregációja 2019. május 24-én ismerte el a vizsgálat jogi érvényességét. 2021-ben az orvosi bizottság elismerte, hogy végleges és tartós gyógyulás történt, és ez az aktuális tudományos ismeretek alapján megmagyarázhatatlan. Ugyanebben az évben a teológiai bizottság is elismerte a csodát, majd a bíborosi és püspöki bizottság is.

Ferenc pápa 2021. december 13-án adott engedélyt a Szentek Ügyeinek Kongregációjának a csodáról szóló dekrétum kibocsátására.

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás: Causesanti.it

Fotó: Vatican News; Soeurs-de-la-presentation-de-marie.org

Magyar Kurír