Az első kétharmad óta jellemző, hogy a Fidesz egyfajta gumicsont gyanánt időről időre bedob olyan javaslatokat, amelyek tetszenek – vagy a kormány úgy gondolja, hogy tetszhetnek – a jobboldali szavazóknak. Ezek persze kivétel nélkül látszatintézkedések, miközben a valóban fontos kérdésekben rosszul döntenek, vagy szándékosan építenek le ágazatokat. Persze, mindig vannak olyanok, akiknek el lehet adni egy kívülről fényesnek, ápoltnak tűnő, ám belül a rozsdától rohadó sportautót, így Fidesz-szavazók akkor is lesznek, ha a kenyér 3000 Ft/kg lesz, vagy a tanárok már annyit sem keresnek majd, hogy ételt tudjanak venni, de, hogy egy kis pozitívumot is mondjak, talán egyre többen látnak át ezen a delíriumos, hamis nosztalgián, ami valójában egy egyre ijesztőbb rémálom.

A gyalázatosan rosszul álló oktatás meggyőződésem, hogy szándékos leépítést takar, a közbiztonsággal nem mernek foglalkozni, az egyre magasabb árak nem hatják meg őket, hiszen a NER-kegyeltek bármit és bármikor ki tudnak fizetni, az átalakított vagyonbevallási rendszer pedig egy üzenet, hogy ők bármit megtehetnek. Nem baj, most a fél ország mégis a vármegyerendszer és az ispáni hivatal (jobban mondva elnevezés) körül lamentál, ami igazából érthető, ha véleményezzük, csak közben azért ne felejtsük el, milyen valódi, sokkal fontosabb folyamatok zajlanak a partvonalon.

Tényleg jobb lesz az életünk attól, hogy a megyéket mostantól vármegyéknek hívjuk, és a kormánymegbízottból főispán lesz? Ha valamivel lehetne ezt a rendszert jellemezni – és ha az utókornak erre majd lesz lehetősége századokkal később – akkor az kétségkívül a tartalom nélküliség, a látszat és a kirakat uralma lenne. Feltámasztanak ugyan régi dolgokat Magyarország letűnt történelméből, de ezek nem akkori valójukban térnek vissza, csupán csak kipreparált, bűzlő hullái egykori önmaguknak. Egyébiránt én személy szerint egyáltalán nem sírom vissza a feudalizmus maradékát a régi verzióban sem. Ha a NER annyira változtatni szeretne, vagy javítani az ország állapotán, akkor nem átnevezgetne, hanem megoldásokat keresne. A cigánybűnözés visszaszorításához, az oktatás helyretételéhez, úgy általában a közbiztonság javításához, bérfejlesztésekhez stb-stb. ugyanis nincs szükség főispáni hivatalra.

A kérdés, hogy kiknek szól ez az üres üzenet, ez a pöffeszkedő gumicsont, amely egyszerre hirdeti a kiherélt múltunk hullájának megerőszakolását és a NER-rendszer gátlástalanságát, ahol ők lesznek a „kegyelmes urak”? Nem hiszek abban, hogy a Mi Hazánk vitorlájából akarják kifogni ezzel a szelet, aki ugyanis e párt szimpatizánsaként felül erre a rozsdás nosztalgiavonatra, és ennek hatására szimpatizálni kezd a Fidesszel, az annyit is ér, és sosem látta a fától az erdőt.

A problémaelterelési kísérletből és a saját hatalmuk történeti legitimálásának szándékából én arra következtetek, hogy ez a hamis nosztalgia mindenkinek szól egy egyre üresebb országban. Szól önmaguknak, hogy idáig jutottak, már ezt is elérték és megtehetik, szól a saját szimpatizánsaiknak, akik még akkor is tapsolnának, ha Orbán bejelentené, hogy valójában nő, szól a mindenkori szélsőjobboldalnak egyfajta szintfelmérésként, hogy mit szólnak egy ilyen lépésre (tapsolnak-e vagy átlátnak a szitán?) és persze szól a padlón lévő balliberálisoknak, akiktől pár poénon kívül nem sokra futotta az eset kapcsán. Szól persze mindenki másnak is, akik nem követik a közéletet, és „semlegesek”, de nekik úgyis mindegy.

Erre az egész „Álomország-hazugságra” jellemző amúgy, hogy üres közigazgatási és államigazgatási elnevezéseken kívül a valódi, hasznos dolgokat nem igyekeznek visszailleszteni. Ha annyira szeretnének meríteni a Horthy-korszakból, akkor támasszák fel például a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumot, persze ne csak névlegesen, hanem azzal a felfogással és keretrendszerrel – a 21. századhoz igazítva – ahogyan valójában működött. Ehhez képest önálló oktatáspolitikánk sincsen. Vagy éppenséggel jusson eszükbe, hogy a nemzetünk Dohány utcai sírásói, mostani urai a két világháború között erősen, állami szinten, törvényekkel voltak korlátozva, hogy üzelmeikkel kevésbé károsíthassák az országunkat.

Nem, ez az újabb módosítási javaslat semmi más, mint üres szemfényvesztés nemzeti mázzal leöntve. Olyan, mint az egész rendszer maga, így végtére is semmi csodálkoznivalónk nincsen azon, hogy a NER ilyen javaslatokat termel ki magából. Történészként duplán örülhetnék annak, hogy visszahozzák ezeket az elnevezéseket a múltból, de egyrészt paradox módon pontosan ezért látom duplán azt, hogy üres frázispufogtatásról van csak szó, másrészt pedig nem minden arany, ami fénylik, és ez a múltunkra is igaz. Ezek az elnevezések ugyanis önmagukban nem hordoznak semmilyen értéket, bármilyen furcsa is ezt kijelenteni. Értéksemleges elnevezések csupán, melyet, ha nem töltünk meg tartalommal, akkor éppen olyan haszontalanok, mint a rendszer maga. Sőt, természetesen az sem mindegy, hogy milyen tartalommal töltjük meg, mert ha ezentúl a főispánként emlegetett NER-katonák előtt kell hajbókolni, és visszatérünk ahhoz az idejétmúlt feudalizmushoz, amit már a 20. századi nemzetiszocialista mozgalmak is le akartak bontani, akkor „köszönjük szépen”, de maradhatnak a jelenleg hatályos elnevezések is.

A látszatintézkedések, feudális beütések helyett valódi megoldásokra lenne szüksége az országnak, elnevezéstől teljesen függetlenül. Akár még új megnevezésekkel, szakszavakkal is dolgozhatunk, ha azok megoldást kínálnak az égető problémákra, volt már sokszor példa a történelemben, hogy az újító szellem volt végül a kulcs. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne ragaszkodnánk régi értékeinkhez, ám ezek biztosan nem államigazgatási elnevezésekben merülnek ki.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info