Ferenc pápa a komboniánusoknak: Örömmel és irgalommal evangelizáljatok!

Nagyvárosok peremkerületeiből, elszigetelt vidékekről, nyersanyagban gazdag, de lehetőségekben szegény régiókból érkeztek a komboniánus atyák Rómába, rendi nagykáptalanjukra.

A klerikus missziós kongregáció tagjai a lét perifériáin élő embereket segítik, akik a konfliktusok és a szegénység elől menekülnek, és sok esetben etnikai kisebbségekhez tartoznak. A mintegy hatvan résztvevő ezekben a napokban tanácskozott a következő témáról: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Krisztusban gyökerezni Combonival együtt”. A vatikáni audiencián a Szentatya emlékeztette őket, a misszió teljesen a Krisztussal való egységtől és a Szentlélek erejétől függ.

Mit jelent misszionáriusnak lenni? – A pápa kiemelte, hogy lehet programokat megvalósítani, kezdeményezéseket támogatni, sok dolgot csinálni, de ha nem vagyunk Krisztusban, és Lelke nem hat át minket, bármit is teszünk, az semmit nem ér az Ő szemében, Isten Országában.

János evangéliumában olvassuk: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek.” (Jn 15,5) Ha tehát megmaradunk a szőlőtőn, akkor a Lélek életereje Krisztusból belénk árad, és bármit is csinálunk, gyümölcsöző lesz, mert nem a mi művünk, hanem Krisztus szeretete működik rajtunk keresztül. Ez a keresztény élet titka, és azon belül is a misszióé, legyen az Európában, Afrikában vagy más kontinenseken. A misszionárius tanítvány egyesül Mesterével és Urával, az ő keze, az ő elméje és szíve közvetíti Krisztus szeretetét. Ezt teszi a misszionárius, nem pedig térít. A gyümölcs ugyanis, amit Ő akar barátaitól, nem más, mint a szeretet, az ő szeretete, ami az Atyától jön, és amit a Szentlélekkel nekünk ajándékoz. Krisztus lelke visz minket előre – hangsúlyozta a pápa.

Majd emlékeztetett rá, hogy a nagy misszionáriusok, mint amilyen Daniele Comboni volt, úgy élték meg küldetésüket, hogy Krisztus szíve lelkesítette és buzdította őket. Ez a lendület tette őket képessé arra, hogy elinduljanak, és nemcsak földrajzi értelemben lépjék át a határokat, hanem meghaladják önnön korlátaikat is. A Szentlélek ösztönzése segít kilépni bezártságunkból, énközpontúságunkból, és elindít minket mások felé, a perifériára, ahol jobban szomjazzák az evangéliumot. Krisztus szívének lényeges vonása az irgalmasság, az együttérzés, a gyengédség. Ezt nem szabad elfelejteni: Isten stílusa már az Ószövetségben is ez. Nem a szervezés, hanem a közelség, az együttérzés és a gyengédség. Ferenc pápa tehát arra bátorította a komboniánus atyákat, hogy Isten stílusáról tegyenek tanúságot a misszióban, és ott, ahova a Lélek szólítja őket.

*

A komboniánusok, Jézus Szent Szíve Komboniánus Misszionáriusai karizmája az alapító, Daniele Comboni (1831–1881) nyomán Isten Szent Szívének irgalmas szeretetében válik valóra az elesettek, a védtelenek, az elhagyatott emberek iránt. Az igazságosságot és a békét, a tiszteletet és minden ember méltóságát tudják segíteni azáltal, ha a szolidaritás jegyében kinyújtják kezüket a gyengék felé.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News; Vatican.va

Magyar Kurír