Ferenc pápa a 150 éves milánói teológiai folyóirat munkatársait fogadta

Ferenc pápa három gondolat köré szőtte beszédét. Elsőként azt szögezte le, hogy a „teológia álljon az Egyház élő hite szolgálatában”. A pápa szerint sokan úgy gondolják, hogy a teológiai tudományok egyetlen célja a leendő papok, illetve szerzetesek, szerzetesnők képzése.

Időnként úgy tűnik, hogy még a papok és lelkipásztori segítők sem tartják szükségesnek a hívő értelmiség képzését.

Pedig a hitet minden nemzedék számára újra kell értelmezni, újra kell fogalmazni. Az Egyház bátorítja és támogatja ezt az elkötelezettséget, a hit tartalmának újrafogalmazására irányuló törekvést minden korban, a hagyomány dinamizmusában. A prédikációk vagy katekézisek a pápa szerint nagyrészt moralizmusból állnak, nem eléggé „teológiai jellegűek”, vagyis nem képesek Istenről beszélni a ma emberének, és nem tudnak válaszolni az emberek életét kísérő kérdésekre.

Valójában korunk egyik legnagyobb betegsége az értelem elvesztése, ezért a teológiának ma minden eddiginél nagyobb felelőssége van a kutatás ösztönzésében és irányításában, az előttünk álló út megvilágításában. Az a feladat, hogy

figyelembe véve napjaink nyelvi, társadalmi, kulturális változásait, a kommunikációs eszközök segítségével úgy közöljünk hitigazságokat, hogy közben ne vizezzük fel azokat.

Önreferencia helyett őrizzétek meg és adjátok tovább az Úr Jézusba vetett hit örömét, valamint egy olyan egészséges nyugtalanságot, a szív izgalmát Isten misztériuma előtt, amivel minél többen átélik a tanítványság örömét – buzdított a pápa.

Második gondolatként a pápa azt hangsúlyozta, hogy a teológia szolgálja az emberség és a közelség kialakulását. A hivatások megújulása és jövője csak jól képzett papok, diakónusok, felszentelt személyek és világiak mellett lehetséges. Minden egyes hivatás az Egyház szívében születik, növekszik és fejlődik, hiszen a meghívottak nem „hirtelen sarjadó gombák”.

Az Úr kezei – amelyek ezeket a „cserépedényeket” mintázzák – a képzők és kísérők türelmes gondozásán keresztül működnek.

Az ő hivatásuk az a szakszerű és hozzáértő szolgálat, hogy gondoskodjanak a hivatások születéséről és kíséréséről egy olyan folyamatban, amely engedelmességet és bizalmat igényel. A hivatások megkülönböztetésekor találkozni kell a meghívottak teljes személyiségével, figyelembe véve értelmüket, érzéseiket, szívük álmait és törekvéseit.

Képzésük útját annak a célnak kell alapvetően motiválnia, hogy érett papok és szerzetesek legyenek, az „emberség és az együttérzés szakértői”, nem pedig a „szent” hivatalnokai.

Ferenc pápa leszögezte, hogy a „teológia álljon az evangelizáció szolgálatában”, ám ez soha nem lehet prozelitizmus (erőszakos térítés – a szerk.), hanem csak a Krisztushoz vonzás példája, mely megváltoztatja és boldoggá teszi az életet. Mindenkinek joga van az evangéliumra, a keresztényeknek pedig kötelességük azt hirdetni anélkül, hogy bárkit kizárnának. Isten zarándok népe ezen az úton nem kerülheti el a világgal, a kultúrákkal és vallásokkal folytatott párbeszédet.

A párbeszéd az elfogadás egyik formája, az evangelizáló teológia pedig egy párbeszédből és elfogadásból táplálkozó teológia.

A párbeszéd és Krisztus szeretete és békéje tanúságtételének élő emlékezete a követendő út az igazságosság, a testvériség és a béke jövőjének közös építéséhez, az egész emberi család számára – zárult Ferenc pápa beszéde a jubiláló milánói katolikus folyóirat munkatársaihoz.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír