Köszi, apu!
Amióta a szférák zenéjét hallgatja, csak egyszer álmodtam vele. Ültem a konyha lépcsőjén és hátulról végisimított az arcomon. Érdes, munkától meggyötört kezével. Még a cement illatát is éreztem rajta… Hányszor, de hányszor beleszökött a szemébe, abba a gyönyörű kék szembe, az a fránya malter… Örök mindig dolgozott, fáradozott, de hétvégén arra szakított időt, hogy futballmeccsre mehessen. Mert egy kis sport meg egy kis kikapcsolódás mindenkinek jár.
Úgy élt, ahogy ma már kevesen. Elfogadta az élet kihívásait, sosem lázadt, rengeteget gürcölt. A családjáért. Ahogy az apjától látta. De le tudta tenni a munkát, ki tudott kapcsolni. Nem volt búcsú, születésnap egy kis mulatás nélkül. Mindig ő volt kezdeményező, ő volt az, aki elsőként gyújtott rá a nótára. Ha valaki, én aztán elmondhatom, nótáskedvű volt az apám… Jó pár éve már csak az ég fele tekintve tudom neki azt mondani: Boldog apák napját, papika.
A modern apukák a szoptatáson kívül gyakorlatilag mindent el tudnak végezni akár egy csecsemő körül is. Mindenben pótolni tudják az anyát, boldogan fürdetnek, kocsiztatnak., apás programokat szerveznek. Nagyobb részt vállalnak a gyermeknevelésből, mint az ő apjuk, hogy a nagyapákról már ne is beszéljünk. Helikopter szülőként hordják-viszik a gyereket különórákra, s vállukra borulhat lányuk vagy fiuk akkor is, ha éppen nagy szerelmi csalódás érte őket. A mai édesapák sokkal közvetlenebbek gyermekeikkel és lépten-nyomon éreztetik szeretetüket.
Nehéz ma apának lenni, hisz rengeteg a válás és a gyermekeket még mindig csak ritkán ítélik oda nekik. Működik azonban a váltott nevelés, vagyis a gyermekek a két szülő között ingázhatnak. Feltéve, ha nincs túl nagy távolság kettejük lakóhelye között. A gyermek bizony sokszor alku tárgya, zsarolási eszköz, az anya nem engedi az apához. Nagy a lelki sérülés veszélye…
Illik kalapot emelni minden olyan édesapa előtt, aki bármilyen ok folytán egyedül marad gyermekeivel. Egy szempillantás alatt kell felnőnie a helyzethez, a hatalmas feladathoz. Ismerek olyan apukát, aki felesége halála után megtanult főzni, dagasztani, mosni, vasalni. Mindezt munka mellett. Fiait is arra nevelte, hogy ők ezt fiatalon szintén tanulják meg, mert ki tudja, mikor veszik még hasznát az életben…
Az apák pótolhatatlanok, erős sziklakövek a legtöbb családban. Június harmadik vasárnapján jár nekik egy köszönöm, hatalmas ölelés.
