Ahogy mélyülnek a társadalmi különbségek, úgy szakadnak el a való élet realitásaitól az átlagot messze meghaladó anyagi körülmények között élő döntéshozók. Épületes példa erre Frans Timmermans, aki azt javasolja az embereknek, hogy fűtsenek kevesebbet, mosás helyett pedig inkább szellőztessék a ruhákat, továbbá, hogy Brüsszel megtiltaná, hogy 18 Celsius-foknál melegebbre fűtsék az épületeket.
Teszik ezt abban a boldog tudatban, hogy bármilyen megszorítások is jöjjenek, rájuk ez nem fog vonatkozni, ők, mint a mesében, boldogan és főként gondtalan gazdagságban élnek, amíg meg nem halnak. Nem nyomasztják őket a növekvő élelmiszer- és energiaárak és semminemű megszorítások. S hogy a mi parlamentünkben ülők – szándékosan nem írtam dolgozókat – se maradjanak el a korszakalkotó életvezetési tanácsok adása terén, annak bizonyítéka, hogy ők is keresik számunkra az úgynevezett megoldásokat.
A Szlovákiai Nyugdíjasok Egyesülete (JDS) a napokban tiltakozását fejezte ki az OľaNO egyes politikusainkat nyíltan idősellenes kijelentései miatt. Valéria Pokorná a szervezet képviseletében konkrétan Peter Kremský megnyilvánulását helytelenítette, aki szerint az idős emberek esetében az a megoldás a növekvő energiaárakra, hogy kisebb lakásba költöznek,
majd minderre azzal tette fel a koronát, hogy a nyugdíjasok a történelem folyamán nehezebb helyzetekkel is megbirkóztak állami nyugdíj nélkül is!
Nos képviselőnk (itt kell megjegyezni, hogy a parlamenti képviselők átlagkeresete több mint 5000 euróra nőtt 2022-ben) mindezzel kimerítette az emberi méltóság megsértésének kategóriáját. Kezdjük azzal, hogy az emberek általában keményen megdolgoznak a nyugdíjért, tehát nem könyöradományként kapják, hanem megkeresték. Más dolog, hogy ez a nyugdíj az esetek többségében sajnos nem elegendő az ember méltó élethez – különösképpen napjainkban –, ami nem az egyén, azaz a nyugdíjas, hanem az állam szégyene.
Nem tudom, hol él a képviselő úr, látott-e már élőben olyan nyugdíjast, akinek ha kifizeti a rezsit – mert az idősek számára még mindig ez az első – akkor már nem telik neki ennivalóra, gyógyszerre,
mert én sajnos igen, ahogyan olyant is, akinek már nincs hová, kisebb házba, lakásba mennie, ahogyan idősotthonba sem, mert a járuléka nem lenne elegendő, hogy kifizesse az ottani ellátást, és senkije sincs, aki állja a különbözetet. Vajon erre mit válaszolna a tisztelt szociális érzelmű képviselő úr, széttárná a kezét, mondván, ilyen az élet, nem kerülhet mindenki a napos oldalra?
Michel de Montaigne szerint a javakban való szegénységet könnyű orvosolni: a lélek szegénységét lehetetlen. Nos, a mondás első felével nem értek egyet, mert szerintem a szegénységből napjainkban szinte lehetetlen kitörni, abban mostanság csak még mélyebbre süllyedni lehet, a lélek szegénységére vonatkozó rész viszont telitalálat, erre az anyagi jólétben dúskáló, s a mások gondjai iránt brutálisan közömbös emberek szolgálnak elrettentő példaként. De még ez is megbocsátható lenne, viszont akkor ne álljon az ember képviselőnek, mely ugyebár az emberek képviseletéről kellene hogy szóljon, nemde Kremský úr?
(NZS/Felvidék.ma)
