Ezek a versek kísérletezések, amit abból végez az ember, amiből nincs gyakorlata – mondta Fekete Vince legújabb verseskötete, a Halálgyakorlatok kapcsán. Nem maga készül a halálra, tette hozzá, azok sem készültek, akik „modelljei” voltak – mert a verseknek igenis megvan a valós hátterük –, csupán megpróbálta újrateremteni azokat az embereket: kitalált világ a köteté, a kreativitás világáé, ezért erősebb, mint a valóság, mondta.
A SepsiBook szombat délutáni rendezvényén aztán Zsidó Ferenc, a Székelyföld folyóirat főszerkesztője kérdéseire válaszolva feltárulkozott valamennyire Fekete Vince e sajátos világa: 2020 októberében született a kötet első verse (ami később két részre osztva nyitó és záró verssé vált a kötetben), azelőtt nagy változás volt a magánéletében, majd egy évig nem tudott verset írni, meg is ijedt ettől, aztán egyszer csak beindult, rátalált a nyelvezetre és a formára – és megalkotott „egyfajta egzisztencialista panoptikumot”, amelyben immár másodlagos, hogy kik a modelljei, „fontosabb, hogy összeáll egésszé”. Alanyai, e verses regény (Zsidó Ferenc) vagy több szegmensből összeálló kontinuum (Fekete Vince) figurái olyan emberek, akik a tudat leépülésével párhuzamosan a beszélőképességüket is elveszítették, a költő pedig megpróbált nyelvet adni nekik „abból a pozícióból, ahol vagyok”, ami – azért „a sorok között” ez is kiderült – nem a külső szemlélő, hanem a bensőséges kapcsolat állapota.
