Máriapócson a Szűzanya kimutatta különös szeretetét népünk iránt

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területét lefedő Nyíregyházi Egyházmegye a magyarországi görögkatolikusság fontos központja, a lakosság 13 százaléka, mintegy 80 ezer fő tartozik a görögkatolikus egyházhoz. Az egyházmegye szolgáló szeretettel van jelen az élet minden területén. Első búcsújuk egész napos együttléttel telt. Ahogy Szabó Tamás pasztorális helynök fogalmazott: „Hazahívtunk, hiszen Máriapócs nekünk az otthonunk. Nagycsaládi találkozót tartunk, ahol helye van a közös imádságnak, a közös étkezésnek, ahol megkérdezzük egymástól, mi történt veled az elmúlt időszakban.”

A parókiák együtt érkeztek, és legelőször a Pócsi Mária kegyképét köszöntötték. A székesegyház körül nagy sokaság várakozott szentgyónásra. A főtéren már állt a tábori oltár a Családvár és az Emmánuel Ház háromszögében, az „egyházmegye utcájában” pedig az intézmények sátrai rendezkedtek be, hívtak találkozásra.

Az egyházmegye 2015-ben történt megalapítása óta nagy intézményhálózatot építettek fel. Szocska Ábel püspök szerint az Egyháznak feladata van az emberek felé, gondja kell hogy legyen a rászorultakra. A szociális szférában és az oktatás-nevelésben való jelenlét az emberek megszólításának, elérésének fontos eszköze, útja. A Nyíregyházi Egyházmegye 60 intézményével fontos szerepet vállal; 16 intézménnyel az oktatás-nevelésben, jelen van bölcsődétől a középiskoláig; meghatározó vállalása van a gyermekvédelemben is, 12 lakásotthont, 240 fős nevelőszülői hálózatot tart fenn; foglalkozik a fogyatékkal élőkkel, hajléktalanokkal; idősotthonok tartoznak gondoskodásukba; valamint szerepet vállalnak iskolákkal, tanodákkal a cigánypasztorációban.

A zarándoknapot megelőzően a fiatalokat is összehívta az egyházmegye. Imaesttel és éjszakai, a Boldogságok útján járt zarándoklattal készültek a másnapi búcsúra.

A máriapócsi búcsú paraklisszal kezdődött. A Szent Liturgiát Szocska Ábel püspök és Erdő Péter bíboros, prímás mutatta be, s részt vett az egyházmegye papsága. A szónok Erdő Péter bíboros volt.

Szentbeszédét teljes terjedelemben közöljük.

*

Főtisztelendő Püspök úr!
Kedves Paptestvérek!
Krisztusban Kedves Testvérek!

1. Nagy örömmel fogadtam, amikor Szocska Ábel püspök úr meghívott a Nyíregyházi Egyházmegye zarándoklatára, nemzeti kegyhelyünkre, Máriapócsra. Amikor 2006-ban Püspöki Konferenciánk két híres magyar búcsújáró helyet nemzeti szentéllyé avatott, elsősorban azt fontoltuk meg, hogy ezek országos jelentőségű kegyhelyek, hiszen az egész országból járnak ide, sőt határaikon túlról is. De Máriapócs esetében ennek a nemzeti jellegnek még egy külön történelmi oka is van. Hiszen a pócsi kegyképhez, a Szűzanya közbenjáró segítségéhez kapcsolták a régiek hazánk felszabadulásának nagy eseményeit, a török uralom alóli szabadulást hozó győzelmeket. A korabeli magyarság méltán látta ebben a nagy történelmi fordulatban Szűz Máriának mint a Magyarok Nagyasszonyának gondoskodó szeretetét. Bár a kegykép eredetijét az uralkodó annyira tisztelte, hogy Bécsbe vitette és a Stephansdomban állította fel, az itteni másolat is könnyezni kezdett. A Szűzanya kimutatta különös szeretetét népünk iránt.

2. A mai evangéliumban Jézus búcsúzik tanítványaitól, hiszen földi életútja után most az emberiség életének hosszú korszaka következik, amikor emberi alakban nem jár közöttünk. A latin egyházban holnap már Krisztus Mennybenetelét ünnepeljük. Jézus azonban vigasztalja tanítványait. Nem maradunk egyedül, mert megígéri nekünk a Szentlelket. Akkor kapjuk meg az ő Lelkét, ha szeretjük őt és megtartjuk parancsait. A helyes, Istennek tetsző élet útját tehát nem kell újra és újra minden nemzedéknek kitalálnia. Nem úgy áll a dolog, hogy figyeljük magunk körül a világot és amit észszerűnek, kellemesnek, hasznosnak tartunk, azt nevezzük erkölcsi szabálynak és azt kérjük számon kortársainkon is. Nem ez a helyes szemlélet! Jézus tanítványai vagyunk, ő pedig ránk hagyta üdvözítő tanítását. A gazdag ifjúnak, aki megkérdezte tőle, mit tegyen, hogy üdvözüljön, azt válaszolta: „tartsd meg a parancsokat!” Itt Isten tíz parancsolatára utal és arra, ami ezekből következik. Az első keresztény nemzedékek pedig a két útról szóló tanitásban mutatták meg már a keresztségre készülőknek, hogy mi az az út, ami az életre vezet. Ma is hűségesnek kell lennünk Jézus tanításához. Nem mondhatjuk, hogy nem készült róla hangfelvétel. A tanítványok ugyanis nagy tisztelettel őrizték tanításának, mondásainak, szavainak emlékét. És ez még nem is volt annyira különleges dolog abban az időben. A régi rabbik véleményét és mondásait is gyűjtötték. Sokat megtalálunk közülük ma is a Talmudban. Hát akkor a halottaiból feltámadt Krisztus tanitásait ne őrizte volna meg az emlékezet? Tehát az újszövetségi Szentírásból és az Egyház hagyományából ismert krisztusi tanításhoz hűségesnek kell lennünk. És akkor örökké velünk marad az Igazság Lelke. Ő mutatja meg, hogy a változó időkben, új és új helyzetekben, hogyan kell követni Jézus tanítását. A Szentlélek egyben vigasztaló is. Benne imádkozunk Krisztus által az Atyához. Benne emelkedünk mindennapi gondjaink fölé.

De Krisztus azzal is vigasztal minket, hogy majd visszatér. Visszatér lelkünkbe már most is a kegyelem és a szentségi egyesülés útján. De visszatér az idők végén az utolsó ítéletkor is. Az a nap pedig félelmetes és fenyegető azoknak, akik nem hisznek benne és nem szeretik őt. Akik azonban már most hozzá tartoznak, örömmel várják a vele való végső és örök találkozást. Ezért is imádkozta az Egyház kezdettől fogva: Maranatha! Jöjj el, Urunk, Jézus!

3. A mostani időkben alkalmunk van elgondolkodni az emberiség és a népek történelméről. Ha néhány éve csak a békés építés és gyarapodás kötötte le a figyelmünket, most a szomszédunkban zajló háború árnyékolja be életünket. Híreket hallunk súlyos pusztulásról, halottakról, gyűlöletről, népek, kultúrák, hajdani kiváló tudósok, művészek nevének eltörléséről. Nap mint nap találkozunk a gazdasági nehézségekkel. Félve kérdezzük, mennyit is ér a pénzünk, vagy hogyan alakulnak az árak és a bérek. De sokszor úgy is érezzük, hogy a nagyvilág, a hatalmasok nem értenek meg bennünket vagy nem törődnek velünk. És ebben a bizonytalanságban mégis segítő szeretettel fogadjuk a hozzánk érkező menekülteket vagy a közelünkben élő rászorulókat. A görögkatolikus Nyíregyházi Egyházmegye, de az egyes parókiák is és persze sok más katolikus közösség és szervezet, így a Karitász vagy a Máltaiak hatékony segítséget nyújtanak a rászorulóknak. Magam is tapasztaltam, hogy nem csupán anyagi támogatásról van szó, hanem együttérző, keresztény szeretetről.

4. A mostani helyzet alkalom és felhívás számunkra. Felhívás a bizalomra az isteni Gondviselésben és Szűz Mária anyai közbenjárásában. A tavasszal Ferenc pápa felhívására felajánlottuk Oroszországot és Ukrajnát Szűz Mária Szeplőtelen Szívének. Meggyőződésünk, hogy ezzel is bekapcsolódtunk a fatimai Szűzanya kérésének teljesítésébe. Mi Budapesten ezt a felajánlást a Szent István bazilikában végeztük el a Szent Jobb előtt. Nemzetünknek ez a legszentebb ereklyéje arra emlékeztet minket, hogy a történelmi hagyomány szerint Szent István király koronáját, vagyis országunkat és népünket a Boldogságos Szűz Máriának ajánlotta fel. Ő minden nemzet édesanyja, de hisszük és bízunk benne, hogy ránk különösen is gondja van. Ezt mutatta meg történelmünk nehéz óraiban. Különösen a törökkel vívott felszabadító harcok idején. Mikor már úgy tűnt, hogy népünknek emberileg semmi reménye nincs a fennmaradásra, akkor egyszerre szelíden kiderült az ég és lepésről-lépésre azon vettük észre magunkat, hogy újra élünk, újra szabadabban lélegzünk és nyelvünk, kultúránk, hitünk újra otthonra talál.

5. De a pócsi Szűzanya nemcsak az egész nép sorsának nagy eseményeiben segítőnk és pártfogónk, hanem a mi személyes életünk mindennapi dolgaiban is. Itt, a pócsi kegyoltár előtt eskettem meg az ikertestvéremet. Késői házasságkötés volt az. Felesége görögkatolikus volt. De az esküvőtől fogva mindkettőjük élete hitben, szeretetben és mondhatom, hogy boldogan telt, pedig súlyos betegség terhét viselték. Ma már egyikük sincs közöttünk. De végig érezték a Szűzanya erősítő, szeretetet sugárzó gondoskodását.
Ilyen reményt ad nekünk ma is a máriapócsi búcsú, ilyen bizalommal kérjük most is a Boldogságos Szűz Máriának, Magyarok Nagyasszonyának és a Keresztények Segítségének közbenjárását egyéni éltünk és egész népünk számára. Ámen.

*

Találkozásokban gazdag napot töltöttek együtt a Nyíregyházi Egyházmegye hívei, akik nagy számban vettek részt ezen az első alkalommal rendezett búcsún. Szabó Tamás a szervezésről elmondta, már két évvel ezelőtt megfogalmazódott az egyházmegye saját ünnepének a gondolata, de a járvány miatt csak most tarthatták meg. „A kétéves halasztás éhségét érezhetjük. Látszik, milyen sokan és mekkora jó kedvvel gyűltek össze. Ezért szerveztünk egész napos programot, hogy valóban tudjunk örülni egymásnak.”

Az egyházmegye utcájában Bodnár-Szabó Ildikó, a Nyíregyházi Egyházmegye Szociális Irodájának irodavezetője kalauzolásában megismerhettük az egyházmegye szociális intézményeit, melyek az ember életének minden területére elérnek: fogyatékkal élők és pszichiátriai betegek ellátása, tanyagondnoki szolgálat, házi segítségnyújtás, idősgondozás, gyermekvédelem lakásotthonokkal és nevelőszülői hálózattal, tanodák tartoznak irányításuk alá.

Közben a színpadon bemutatkoztak óvodák, iskolák művészeti csoportjai, sőt, a Szent II. János Pál Pápa Idősotthon lakói is előadtak egy táncos koreográfiát.

A búcsú napját a Csík Zenekar koncertje zárta. „Szép napot töltöttünk együtt. Senki nem sietett el, megéltük a közös ünneplés örömét” – lelkesedett Szabó Tamás. Szocska Ábel püspök megerősítette: „Együtt lehettem a gyermekeimmel, buzgó híveimmel, a hűséges papjaimmal, intézményeink szolgáló munkatársaival, az egyházközségeink apraja-nagyjával. Első alkalommal voltunk így együtt az egész egyházmegyéből saját búcsúnk keretében.”

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír