Megőrizni szívünkben a fényt… – Nyári László legújabb kötetéről

Kultúra – 2022. május 14., szombat | 18:15

Nyári László író, költő neve nem ismeretlen az olvasók előtt. Elég, ha csak néhány művének címét idézem: Ének a XXI. századból, Búcsú az olvasóktól, A virágok romlása, Fehér négyszögek, Rítusok, Barnabás meséi, A Fiú.

S nem maradhat ki a sorból a közelmúltban megjelent Te is lehetsz Guru című, életről, sorsról, küldetésről, igazságról filozofálgató prózai kötete sem, melyet hamarosan újabb követett. Ezúttal ismét lírával jelentkezett. Kéktoll belecsap a lecsóba címmel rostálta egybe a korábbi évek termését a most született versekkel.

A városivá lett egykori falusi kiskölökből, aki hatévesen beiratkozott a somogyszili tékába, és végigolvasta a teljes könyvállományt, majd felnőttfejjel belemerítkezett a magyar és a világirodalom klasszikusainak világába, mindmáig nem kopott ki az indiánregények iránti szerelem. Különösen egy kanadai félindián, Hosszútoll alakja inspirálja. Ez magyarázat legújabb könyvcímére, s utalás a kektoll.comra is, ahol legfrissebb írásait is olvashatjuk. A vonzó indiánmentalitás egy Cseh Tamásnak ajánlott versben és egy képzelt hármas beszélgetés lírai szálában is megjelenik. Ám ennél talán fontosabb, hogy Nyári pazar versek sorával hajt fejet József Attila emléke előtt. Szavait tisztelete jeléül építi be egy-egy művébe, illetve parafrázisként jeleníti meg örökérvényűségüket, és megidézi a költő nyolcvanöt évvel ezelőtti balatonszárszói halálát is.

Némelyik verse örökre a fülemben marad, hiszen a kaposfüredi szerző a szárszói költészet napi találkozók hűséges vendége. Ott, az iskola parkjában, József Attila egész alakos szobra mellett száll fel tőle évről évre a szó; némely verse április 11-ére fogant, és e helyen hangzott el először, ámuló gyerektekintetek gyűrűjében.

E kötetben Nyári László táj- és természetélményét tükröző, expresszív versei mellett a remény és a reménytelenség költeményei is különösen erősek. Az olvasó mérlegelésére bízatott, mi áll közelebb hozzá: „amíg látjuk a jövőt / addig nem merünk / a tükörben / önmagunkra nézni” vagy: „Elindulok hát / S megüzenem magamnak / Lehetséges megőrizni / Szívünkben a fényt”. A Nyári-lírában évtizedek óta kulcsszó a vágy is. „A vágyak mint soha / ki nem feszülő / petyhüdt vitorlák / várnak a szélre / várnak az ébredésre” – írja a Vágyak című versben. A trendi valóság, a gépi világ képei mellett olykor-olykor Érosz is belopakodik néhány felettébb impulzív, szerelemittas versébe.

Szabadon hasító vagy lüktető strófákba tömörített gondolatfutamaira a szerző egy 20. századi virágénekkel tesz lakatot. Ennek zárósorai is bölcsességre vallanak: „Kalapodra tűzz virágot, / Menj templomba és imádkozz!”

A Pannónia Kulturális Egyesület gondozásában megjelent kötetet Mester Béla grafikus újságlapokra montírozott rajzai illusztrálják. Megtalálható köztük a Nyugat, az Élet és Irodalom, az Új Ember, az Irodalmi Újság vagy a Somogyi Hírlap egy-egy oldala is, megmutatva azt is, miként válhat művészi alkotássá egy napi- vagy hetilap, folyóirat.

Ahogy „A hajnal rést vág az éj szövetébe”, úgy ráznak fel bennünket a tavaszi mákonyból a Nyári-versek. A szerző valóban belecsapott a lecsóba. Költeményei hol sokkolóan hatnak, hol pedig azt igazolják, hogy bár – Adyval szólva – „Minden egész eltörött / Minden láng csak részekben lobban”, a remény soha nem hagyhat el bennünket.

Szöveg: Lőrincz Sándor

Fotó: Pannónia Kulturális Egyesület

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2022. május 8-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.

Kapcsolódó fotógaléria