Jövedelmezőbb alapokba viheti át az állam a nyugdíjmegtakarításainkat?

A korábbi tapasztalataink alapján kissé rosszmájúan azt tehetnénk csupán hozzá: Biztosan magasabb nyugdíjunk lesz ebből nekünk? Vagy a nyugdíjrendszerünk csődje is elodázható ezzel ideig-óráig?

Elhihetjük, mert egy szakértő mondja, hogy minden a számításai szerint alakulhat. Hacsak be nem üt valami váratlan fejlemény, mondjuk, hogy a pénz jelenlegi értéke néhány év alatt még jobban, netán a felére csökken a még mindig emelkedő inflációval. (Amiből tudvalevőleg az államnak van a legnagyobb haszna - néhány hasonlóan nagyhatalmú pénzügyi és gazdasági társaság mellett.) Mert akkor megint csak kevesebb marad abból, amit befizettünk a II. pillérbe.

Ma 1,7 millió országlakos gyűjtöget a 2. pillérbe is. És össze is gyűlt oda vagy 11,6 millliárd euró.

Ha ezzel a biztonságosabbnak nevezett állami kötvényalapok rendelkeztek, ez évig már el is párolgott valahova az utóbbi összegből 1,3 %, ami abszolút értékben több, mint 150 millió €. Az index- és részvényalapoknak ezzel szemben a 16,8 %-os átlagos jövedelmezőségükkel egyelőre sikerült még legalább az inflációs értékveszteséget elhárítani.

A nyugdíjmegtakarítások értékének megőrzése vagy növelése érdekében a tárcavezető az javasolja, hogy 45 éves korukig az említett jövedelmezőbb alapokba menjen a 2. pillérbe takarékoskodók pénze, és csak 45 éves kor fölött menjen át automatikusan háromévente a megtakarítások 12,5 %-a a biztonságosabb kötvényalapokba.

Nem ez az első eset, amikor a megtakarításainkat ide-oda tologatják a különböző jövedelmezőségű alapok között. Ez idáig az 52 év fölöttiek megtakarításai a garantált alapokba mentek. Erről kilenc évvel ezelőtt a Fico-kormány döntött – 1,1 millió takarékoskodó pénzének átvitelével a kötvényalapokba.

A mostani kormány viszont 567 ezer 54 év alatti nyugdíjára takarékoskodó 3,3 milliárd eurónyi megtakarítását rakná át a jövedelmezőbb invesztíciós alapokba. Ezek az alapok nagyobb nyereséggel kecsegtető beruházásokba fektethetnék be a pénzünket, noha mindez esetleg nagyobb kockázattal, azaz veszteséggel is járhat. (Talán, ha módosításokat is elfogadnak a készülő törvényjavaslatban, azt is tudni fogjuk, hogy a legnyereségesebb gyógyszerbizniszt vagy a fegyverszállítást is támogatjuk-e majd a megtakarításainkkal.)

A nyugdíjkezelő társaságnak minden érintettet levélben kell majd értesítenie, akiknek két hónap fog rendelkezésükre állni, hogy eldöntsék: elutasítják-e a nyugdíj-megtakarításaiknak a befektetési alapokba való átvitelét. Mert ha nem, akkor az állam automatikusan átrakja a megtakarításokat a jövedelmezőbb alapokba.

Levelet kapnak a garantált alapoknál maradók is, hogy ők is dönthessenek: megkockáztatják-e a megtakarításaik átengedését a magasabb jövedelmezőségű, bár kockázatosabb befektetési alapoknak, vagy inkább a pénzük lassú értékvesztése mellett döntenek az óvatosságuk miatt.

Jelenleg csupán a nyugdíjasok 16 %-a merít fokozatosan a 2. pillérben lévő megtakarításaiból. Ilyenkor azonban az állam csökkenti az 1. pillérből kapott nyugdíjrészüket.

A nyugdíjasok 63 %-a igényli viszont a megtakarításaik egyszeri teljes összegű kifizetését. Ezt csak akkor kaphatják meg, ha a havi nyugdíjuk legalább 491 € 70 cent. Az egyszeri kivételek átlagos összege 12 500 €.

Több, mint valószínűleg ezeket a magas pénzkivételeket is megakadályozandó akarja a szociális miniszter javaslata törölni az egyszeri rendkívüli nyugdíj-kifizetések lehetőségét. Meg azért is, mert így már nem a nyugdíjalapok rendelkeznének a pénzünkkel. Elvégre a takarékoskodó talán nem is képes megfontoltan dönteni arról, hogy hogyan költse el a megtakarított pénzét a még hátralévő éveiben.

E helyett a szociális minisztérium azt javasolja, hogy a nyugdíjasok az első 10 évben csak az egyik választott félrészből kaphassanak nyugdíjat, míg a másik rész addig kamatozhatna – és így talán 27 %-kal is magasabb lehetne majd a későbbi nyugdíjuk; míg ha azt másként fizetnék ki nekik, akkor esetleg csak 13 %-kal több pénz kaphatnának.

10 év után aztán megszűnne a nyugdíjak addigi örökölhetősége is, és már csak a maradék részből fizetnék azokat életfogytig. Mert fönnáll annak a veszélye, hogy csupán az I. pillérbe befizetett sokéves járulékokból nem tudunk majd nyugdíjasként olyan hosszú ideig megélni. És még esetleg az örököseinknek is maradna valami utánunk.

Mindezekről pedig a szakértők szerint főként az alacsony demográfiai mutatóink tehetnek, tehát mi, azzal, hogy kevés az újonnan születettek száma, és több az elhalálozottaké, s így egyre kevesebb - és a jövőben még kevesebb lesz - az időseket eltartó nyugdíj-járulék fizető.

Krajniak javaslatában bizonyára az is népszerű lesz bizonyos körökben, hogy csökkentené a nyugdíjkezelők 1,3 %-os éves díjait, és megszüntetné az nyugdíjmegtakarítások jövedelméből általuk maguknak levont 10 %-os részesedésüket is, amit  viszont a nyugdíjkezelők természetesen elfogadhatatlannak tartanak a maguk számára, mert azzal nekik se lenne miből jobban megélniük, mint eddig.