Némi dühöngés után bepötyögtem a szülővárosomat, amit a számítógép kegyeskedett elfogadni (a konkrét hely, amit nem kértek, talán a szülészet lehet, de ez csak napokkal később jutott eszembe, az első elképedés múltával), és folytattam. Az volt számomra fontos, hogy beírjam a nemzetiségemet, anyanyelvemet és vallásomat, és ez simán ment – de azért voltak még olyan kérdések vagy magyarázatok, amelyek nyakatekert megfogalmazása láttán arra gondoltam, hogy a bürokrácia egy külön tudomány, amit az állampolgárok pénzén vernek bele a hivatalnokokba azzal a céllal, hogy a hétköznapi emberek ne értsék meg a legegyszerűbb dolgokat se, hanem higgyék el, hogy e bonyolult gépezet működtetői megérdemlik a magas munkabérüket, hiszen lám, milyen nehéz munkát végeznek.

Csakhogy most az a helyzet, hogy őket fizetik, és mi dolgozunk helyettük. Adnak ugyan szabadnapot az önkitöltésért, de a kisvállalkozónak ezt magától kell kivennie, és hiába jár neki, ha nem jut, hiszen így sem heti öt napot dolgozik, hanem hatot, hogy meg tudjon élni. És el tudja tartani az államot, amely a járvány alatti online oktatással ugyan csődöt mondott (ezt mutatják az eredmények, és utólag azok az illetékesek is beismerték, akik az elején még azt állították, hogy működik), de az esetből mit sem tanulva most online népszámlálást varrt a lakosság nyakába.

Kötelező önkéntes tevékenységként (mint amilyenek a kommunizmus alatti felvonulások voltak), ráadásul minden előkészítés nélkül – és ahelyett, hogy minél könnyebbé, érthetőbbé és egyértelművé tegye az eljárást, úgy megcsűri-csavarja a kérdéseket, hogy a számítógépes ügyintézői jártasság (számlafizetések és hasonlók) dacára kifárassza vagy inkább felbosszantsa a válaszolót. A digitális bennszülött fiatalságot is, akik közül sokan először szembesülnek a bürokratikus nyelvezet cifraságaival. Aztán lehet szidni a buta népet, hogy miért nem akar önkitölteni, vagy miért felel hibásan.

Olyan apróságokon már fel se akadtam, hogy a dátumok a magyar szövegben is „1 Decembrie 2021” alakban jelennek meg – van ennél nagyobb baj, szakértők szerint ugyanis a személyi adatok védelme nem eléggé erős ebben a rendszerben. Abban az országban, ahol az egyik legjobban kereső kategória –  az IT-alkalmazottaké – nem fizet adót, és ahol a titkosszolgálatok amúgy is korlátlannak látszó hatalmát épp a hetekben bővítette a kormány? Ez telik tőle. Vagy ez a zűrzavar és átláthatatlanság szándékos?  Esetleg „az örök és lenyűgöző Románia” egyik állandó jellemzője?

Akárhogy is van, ne hagyjuk elijeszteni magunkat: töltsük vagy töltessük ki azt a fránya kérdőívet. Bosszankodjon más, hogy nem fogott ki rajtunk.