Az MTI-hez eljuttatott közlemény szerint a tárlaton az Osztrák-Magyar Monarchia időszakától napjainkig mutatják be a hadsereg kötelékében szolgáló és a katonák mellé bajtársnak szegődő kutyákat.

Vannak fotók az első világháborúban szolgálatot teljesítő egészségügyi és vontató kutyákról, a Magyar Néphadsereg határőr kutyáiról, valamint napjainkban a Magyar Honvédség kötelékében szolgáló robbanóanyag-kereső, járőr- és őrző-védő kutyákról, kiképzőikről és gazdáikról.

Először a német-francia háborút követően, 1872-ben, a francia hadseregben alkalmaztak kutyákat katonai céllal. Az első világháborúban már az Osztrák-Magyar Monarchiában is segítették kutyák a katonákat. Több feladatra is bevetették őket: például sebesültek felkutatására és szállítására - írták.

A császári és királyi, illetve honvéd kutyák kiképzése Bécsben folyt, 1914 végétől a rendőrségtől átvett tapasztalatok alapján. A Magyar Királyi Honvédségen belül a két világháború közötti időszakban határőrök mellé alkalmaztak hadikutyákat, az új határok adta rend fenntartására.

Az első világháborút követően a kutyák hadi alkalmazásának lehetőségei bővültek. Németországban gázfigyelő szolgálatra tanították be őket, a szovjet Vörös Hadseregben pedig harckocsi-elhárító kutyákat képeztek ki, amelyeknek a tankok kiiktatása volt a feladatuk. A második világháborúban a legtöbb hadsereg használt kutyákat, az első világháborúhoz hasonlóan lőszer- és egészségügyikészlet-szállításra.

Az amerikai hadseregben 1942-ben indult el a K9 hadikutya program, amely során az ebek az alapkiképzést követően speciális kiképzést kaptak: őr, járőr, futár és aknakereső feladatokra.

A második világháborút követően a háborús romok eltakarításakor a Magyarországon állomásozó szovjet kutyás csapatok segítettek a fel nem robbant aknák és robbanószerek mentesítésében.

Napjainkban a Magyar Honvédség öt kutyás alegységgel rendelkezik, amelyek robbanóanyag-kereső, őrző-védő és járőrkutyákat képeznek ki és foglalkoztatnak - olvasható a Hadtörténeti Intézet és Múzeum közleményében.