Demeter J. Ildikó
Az ukrajnai háború szomszédságában különösen értékesnek tűnik a szabadság, amelynek visszanyerését tegnap olyan magától értetődően ünnepeltük meg, szabadon és örömmel. Holott jó néhány sötét árnyék vetül rá itt is.
Nincs két hete, hogy a parlament megszavazta, bárki lehallgatható legyen: a távközlési társaságoknak kötelezően át kell adniuk az ügyfeleik beszélgetéseit, üzeneteit a Román Hírszerző Szolgálatnak (SRI), ha az kéri. Ezt még Ceaușescu sem tudta teljes egészében megvalósítani, de a nagy européer Iohannis megteheti, ha aláírja a törvényt, amelyet – cinikusan – épp az uniós irányelvek gyakorlatba ültetésével indokoltak.
És nem ez az egyetlen támadás a legutóbb 1989-ben vérrel megfizetetett véleményszabadság ellen: a kormány, a katasztrófavédelmi igazgatóság, az országos audiovizuális tanács (CNA) és néhány civil (?) szervezet munkacsoportot hozott létre a sajtó és az online felületek felügyeletére. Elvileg az álhírek, a félretájékoztatás és a háborús propaganda kiszűrése a cél, de a vészcsengő olyan keresőszavakra is megszólal, mint a korrupció, az államfő és a hatóságok mellébeszélése vagy hozzá nem értése. Ez is a nyolcvanas évekre emlékeztet, amikor az is hazaárulásnak számított, ha valaki az áramszünetekre panaszkodott, vagy arra, hogy a jegyre adott húsadagért is órákig kell sorba állni.
A célzott félretájékoztatás valóban nagy károkat okoz, de előbb talán a titkosszolgálatokat kellene számonkérni, akik nem végzik jól az elhárítást. És azon is el kellene gondolkodniuk a központi szerveknek, mielőtt bokrostul lőnék a nyulat, hogy az emberek miért nem hisznek már a hivatalos hírforrásoknak.
Talán mert a hatalmon levők nem az ország, hanem inkább a saját érdekeik szerint cselekednek. A jelenlegi nagykoalíció a nemzetbiztonsági törvények módosítását is készíti, és ami eddig kiszivárgott, az egyáltalán nem megnyugtató. A krízishelyzet meghatározása például annyira általános, hogy gyakorlatilag bármikor lehetővé teszi a korlátozásokat (például a „nemzeti területen történt incidens”, „régiós vagy nemzetközi szintű fenyegetés, kockázat és sérülékenység”, a „politikai, gazdasági vagy társadalmi stabilitást zavaró” tényező esetén, azaz akár egy zászlóbotrány vagy étolajfelvásárlási pánik hatására is), és bár ettől Vasile Dîncu védelmi miniszter rögtön elhatárolódott, az mégiscsak döbbenetes, hogy 32 évi (igaz, felemás) demokrácia után a kezdeményezők elsőként, mondhatni ösztönösen a parancsuralom felé fordulnak. Békés jövőt ígérve...
