A pánik is ellenség

2022. március 11., péntek, Máról holnapra
Demeter J. Ildikó

Két évvel, sőt, két hónappal ezelőtt is azt gondoltuk, hogy a koronavírus-járvány vége népünnepély lesz, a hosszú elzárkózás és megszorítások után mindenki az utcára tódul, nevet, ölelkezik, és felszabadultan örvend annak, hogy visszakapta a régi életét és a szabadságát. De nem így van.

A járvány nem ért egészen véget a vészhelyzet feoldásával, még több ezren fekszenek kórházban és több százan az intenzív osztályon, az áldozatok száma egy hazai viszonylatban közepes város lakosságát teszi ki, és milliók vannak, akik épp csak túlélték ezt az időszakot, anyagilag, lelkileg kimerültek. Most pedig nincs honnan feltöltekezni, mert újabb bajok jöttek, az energiaárak robbanása – a kormány a télen ugyan összefércelt valami védelmet az elszabadult villany- és gázszámlák ellen, de ez csak március végéig tart, és a hónap közepén még nem tudni, mi lesz tovább (Székelyföldön ez különösen fontos kérdés, hiszen itt az átlagnál alacsonyabb jövedelmek mellé hosszabb tél is társul, tavaly még májusban, sőt, néhol júniusban is fűteni kellett) – és az ukrajnai háború árnyékolja be a mindennapokat. Az egészségért való aggódásra (ami nem csupán a fertőzötteket érintette, hanem a sokáig magukra hagyott krónikus betegeket is) megélhetési bizonytalanság rakódik, hiszen szinte óráról órára drágul minden – és mindennek a tetejébe egy másik életveszély, a nukleáris fenyegetettség, ami Oroszország felől jön.

Nem csoda, hogy pánikhangulat van. A román hatóságok – az államelnök, a különböző kormányok, a parlament és más intézmények – ugyanis az elmúlt években olyan szinten bizonyultak hazugnak, tehetetlennek, nemtörődömnek, hogy most már egyetlen megnyugtatónak szánt nyilatkozatnak sem hisz senki. Az emberek megtanulták, hogy csak magukra számíthatnak, az államra nem. Ezért vannak hosszú sorok a benzinkutaknál: Virgil Popescu energiaügyi miniszter dicsekedhet vele, hogy néhány szava 12 lejről 9-re csökkentette az üzemanyagárakat, csakhogy ebben a kizsigerelt országban a 6 lej is sok. De 5 lej sem állítja meg azokat a tízezreket, akik a sorozástól való féltükben váltották ki az útlevelüket és vásároltak valutát (a jódtabletták után), mert nem bíznak sem Iohannis, sem Ciucă tábornok, sem a védelmi miniszter szavában (joggal, mert a „krízishelyzetről” kiszivárgott törvénytervezet a katonai diktatúrának ágyaz meg, és Dîncu elhatárolódása nem meggyőző).

Rosszul állunk, ez igaz, de most van szükség a józan paraszti eszünkre; az idegesség és a kapkodás nem segít.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
A megyei önkormányzati választásokon mely párt tanácstagjelöltjeit támogatja?













eredmények
szavazatok száma 1981
szavazógép
2022-03-11: Közélet - Nagy D. István:

Katalán, magyar és székely kitüntetett (Gábor Áron-díj)

Ünnepélyes keretek között nyújtotta át tegnap a Székely Nemzeti Tanács vezetősége a szervezet által 2008-ban alapított Gábor Áron-Díjat Sepsiszentgyörgyön a megyei könyvtár Gábor Áron Termében. A 2021-es év kitüntetését Erika Casajoana Daubert, a katalán kormány tagja, jogász, Sobor Dávid budapesti ügyvéd, valamint Toró Attila sepsiszentgyörgyi fotóművész, reklámgrafikus vehette át.
2022-03-11: Közélet - Demeter Virág Katalin:

Akik nem akarnak újabb világhibát (Diákmegmozdulás Sepsiszentgyörgyön)

A korábbi diáknapok felszabadult, vidám hangulatát idézte péntek délben Sepsiszentgyörgy főtere, mely a Plugor Sándor Művészeti Líceum, a Székely Mikó Kollégium, a Református Kollégium és a Mikes Kelemen Elméleti Líceum több száz tanulójától volt hangos. Megmozdulásuk sajátos mementója a 174 évvel ezelőtti márciusi eseményeknek, s egyúttal figyelmeztető – az éppen közelünkben dúló háború okán – a szabadság és béke fontosságára, törékenységére.