„Ez az első gyógypuszi” – Beregsurányban a Magyar Máltai Szeretetszolgálat segít

Nagy a sürgés-forgás a beregsurányi Uray-kastélyban kialakított fogadóbázison. Az épület mögötti téren konténerek állnak, egy büfékocsiban teát, kávét, szendvicseket osztanak. Állandó a mozgás, de rendezett itt az élet. Szinte percenként érkeznek a kisbuszok; magánszemélyek és a falugondnok ingáznak a határ és a bázis között. Itt rendezte be központját a Magyar Máltai Szeretetszolgálat.

Elcsigázott emberek szállnak ki a járművekből. Rögtön hozzájuk lépnek a segítők, már kérdezik is őket.

Pillanatok alatt feltérképezik, kinek mire van szüksége, és mire a következő busz begördül, már megvan mindenkinek a helye. Ez a kastély az önkormányzat és a művelődési ház épülete. A hivatalok ideiglenesen elköltöztek, teljesen a segítségnyújtást szolgálja az épület.

Jól szervezetten folyik a munka. Három csoportra osztják az embereket. Akiknek van úti céljuk, akikért jönnek, azok enni-inni kapnak, majd a fűtött konténerekbe irányítják őket. Az önkormányzat épületében a gyerekekkel érkezők foglalnak helyet, az épület melletti tornateremben pedig azokat helyezik el, akiknek egyelőre nincs hova menniük. Ők pár napig biztosan itt maradnak, amíg megfelelő szállást találnak számukra. Köztük vannak nagyobb cigány családok, akiket együtt elhelyezni nehezebb feladat.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Beregsuránynál együttműködik a rendőrséggel és a határőrséggel. A határon először ők segítenek a menekülteknek: akiknek nincs rendben a papírjuk, azokat Tarpára viszik, ahol gyors ügyintézést tudnak biztosítani nekik. A segélyszervezetekhez kerülnek azok, akiknél ez rendben van.

A segélyszervezetek a koordinációs tárgyalásokat követően foglalták el helyüket a számukra kijelölt településeken.

Hat szervezet veszi ki a részét a segítségnyújtásból. Beregsurányban a határ magyar oldalán a Máltai Szeretetszolgálat, az ukrán oldalon az Ökumenikus Szeretetszolgálat nyújt segítséget a feltorlódó menekülteknek. Barabáson a Katolikus Karitász, Lónyán a Vöröskereszt, Tiszabecsen a Baptista Szeretetszolgálat, Záhonyban a Református Szeretetszolgálat van jelen.

A MÁV ingyenjegyeket biztosít. Már nem csak Záhonyból lehet ezt igénybe venni.

„Ilyen összefogást még soha nem tapasztaltunk, pedig már sokat láttunk. Ez a csúcs emberi és nemzeti összefogásban. Logikusan működik mindenki, lehetőség van rugalmasan kezelni a helyzetet” – mondja Vándor Attila, az MMSZ vészhelyzetkezelési munkacsoportjának önkéntes tagja.

Beregsurányban is sokak összehangolt munkájának vagyunk tanúi. A vészhelyzetkezelési csoport 40-50 jól képzett, tapasztalt tagja irányítja az önkénteseket és a folyamatosan érkező civil adományozókat.

Az önkormányzat is részt vesz az összefogásban. Gál Szilvia jegyző elmondja, átköltöztették a hivatalt, hogy az egész épületet át tudják adni segítségnyújtás céljára. Tevékenyen vannak jelen. A surányi intézmények munkatársai mellett a szomszéd települések önkormányzataitól is vannak önkéntesek. „Mi fogadjuk az adományokat, készítjük a szendvicseket, takarítunk. Hálásak vagyunk, hogy itt a Máltai Szeretetszolgálat. Ha csak mi lennénk itt, nem tudnánk helytállni. Az első perctől fogva jól működünk együtt.”

„Ez az első gyógypuszi – fogalmaz Attila. – Beregsurány átmeneti, tranzitzóna, melynek előnye, hogy személyre szabott segítséget tudunk nyújtani. Itt megoldja a helyzetet az a szeretet, amit megéreznek a részünkről. Munkatársaink felkészültek; tudjuk, mi kell ahhoz, hogy béke, nyugalom legyen, hogy a fájdalom ne törjön fel, ne uralkodjanak el az érzelmek, oldódjon a feszültség.

Ide lendületből érkeznek az emberek, örülnek, hogy itt már biztonságban vannak. A tragédia, amit átélnek, nem itt csapódik le.”

Tolmácsok segítik a kommunikációt. Ukrán, orosz, angol, francia, spanyol szó keveredik. Átlagosan kétszáz ember van egyszerre itt a befogadóállomáson. Míg az első napokban Kárpátaljáról magyar ajkúak érkeztek, most már inkább Kelet-Ukrajnából, a háború sújtotta területekről jön a többség. Főként asszonyok gyerekkel, de sok a külföldi diák is, akik Kijevben tanulnak – magyarázza Attila.

Érkezésünkkor Debrecenből frissen sütött pizzát hoz egy adományozó. A meleg étel pillanatok alatt elfogy. Közben érkezik három taxi. Megtudjuk, Tatabányáról jöttek. „Gyűjtést végeztünk a családi és baráti körben. 106 ezer forint gyűlt össze. Bevásároltunk, és elhoztuk az adományt. Most az üres autókkal tizenkét embert tudunk szállítani” – mondja Kocsis Zsolt.

„Sok a felajánlás szálláshelyre, szállításra. A legjobban annak örülünk, ha a szállítást vállalók megjelennek itt, a szervezőink már össze is kötik őket a várakozókkal. Erre nincs központi nyilvántartás, itt a helyszínen kell megoldani, olyan szerteágazó kívánságokkal szembesülünk. Van, aki Horvátországba, mások Hollandiába, Németországba szeretnének eljutni. Akit csak lehet, azonnal küldünk tovább” – teszi hozzá Attila. Kiemeli: „Itt a határnál nem a tartós befogadásra vagyunk berendezkedve. A Máltai Szeretetszolgálatnál folyik az adminisztratív munka, felmérve, hova lehet hosszabb távra elhelyezni a menekülteket.

Az a cél, hogy minél kevesebb lépésben oldják meg az elhelyezést. A problémát nem rendezi a két-három hétre nyújtott szállás.

Ezért akinek nincs hova mennie, az befogadóállomásra kerül, amíg találunk számára valódi, hosszú távú megoldást.”

Az MMSZ építeni tud erős kárpátaljai szervezetére, velük együttműködve koordinálják a határon átnyúló segítséget. Első lépésben Szabján Imre, a vészhelyzetkezelési csoport vezetője felderítőcsapatával bejárták Kárpátalját, hol mire van szükség. A katonai kormányzó határozatára 400 ezer embert betelepítettek Ukrajna keleti részeiből meghatározott kvóták alapján minden településre. A helyieknek nincs forrásuk az ellátásukra, ennek biztosításához szeretne a Máltai Szeretetszolgálat hozzájárulni, rendszerszinten, folyamatos utánpótlással.

Közben a hátország is összefog, rengeteg az adomány, érkeznek szállásfelajánlások. Külön értékesek a munkát felajánló cégek, melyek foglalkoztatni tudják a hosszabb ideig itt maradókat.

Mindannyiunkban megszólal az aggodalom: Sok magyar elhagyta otthonát. Hátrahagytak házat, jószágot. A béketárgyalások sikertelenségét látva olyanok is „kijöttek”, akik eddig nemet mondtak rokonaik hívására. Van-e ebből a helyzetből visszatérés? Várja-e az üresen maradt ház a távollévőt? Hány embert visz tovább a lendület Nyugat felé? A jövő teljesen bizonytalan.

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír