Isten ereje képes megújítani körülöttünk a világot – Keresztény–zsidó imaórát tartottak Budapesten

Immár tíz éve rendezik meg az ökumenikus imahetet lezáró keresztény–zsidó imaórát a Keresztény–Zsidó Társaság és az Avilai Nagy Szent Teréz-plébánia szervezésében. A szertartás elején Horváth Zoltán plébános házigazdaként köszöntötte a megjelenteket, majd Erdő Péter bíboros Nehemiás könyvéből olvasott fel egy részletet (Neh 8,2–4a.5b.8–9). A főpásztor beszédét az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük:

Azokban a napokban, amikor a zsidók visszatértek a babiloni fogságból, az egész nép egy emberként összegyűlt a Víz-kapu előtti téren. Akkor Ezdrás pap a gyülekezet elé tárta a Törvényt, a férfiak, a nők és mindazok elé, akik meg tudták érteni. A hetedik hónap első napja volt. A Víz-kapu előtti térségen reggeltől délig felolvasott a férfiaknak, a nőknek és mindazoknak, akik meg tudták érteni. Az egész nép figyelt a Törvény könyvére. Ezdrás írástudó felállt egy erre a célra készített faemelvényre. Kinyitotta a könyvet az egész nép szeme láttára, az egész nép felállt. Akkor Ezdrás áldotta az Urat, a nagy Istent, s az egész nép felemelt kézzel ráfelelte: Ámen, ámen. Majd mélyen meghajoltak, és a földre borulva imádták az Urat. Ezután felolvastak az Isten törvényének könyvéből tagoltan, megmagyarázva az értelmét, úgy, hogy meg is értették, amit felolvastak. Akkor Nehemiás, a kormányzó, Ezdrás, a pap és írástudó, valamint a leviták, akik az egész népet tanították, így szóltak az egész néphez: „Ez a nap az Úrnak, a ti Isteneteknek van szentelve. Ne szomorkodjatok hát és ne sírjatok!” Amikor ugyanis a Törvény szavait meghallotta, sírt az egész nép.

Kedves Testvérek!

Több emberöltőn át tartott a babiloni fogság. Nehéz volt a visszatérés. Nehéz volt az újrakezdés. Amikor a választott nép visszatérhetett őseinek földjére, szinte emberfeletti erőfeszítés volt szükséges ahhoz, hogy újraszervezzék a nemzet és a vallási közösség életét. Nehemiás könyvének most hallott részletében a Tóra újrafelfedezése áll a középpontban. A nép már elfelejtette az ősök nyelvét. Már le kell fordítani számára a régi szöveget. De a Tóra, vagy annak egy része, vagy változata mégis nyilvános felolvasásra kerül, a nép pedig megrendülten hallgatja, megérti, és sírásra fakad. Miért ez a sírás? Biztos, hogy nem örömkönnyekről van szó, hiszen Nehemiás kormányzó, Ezdrás pap és a nép tanítói arra biztatják a hallgatóságot, hogy ne szomorkodjanak (Neh 8,9), hanem ünnepeljenek. Azért sírtak, mert a törvény előírásai közül sokat nem teljesítettek, és elfogta őket a félelem. Hátha Isten, aki hazavezette őket a fogságból, aki megmutatta hatalmát és szeretetét irántuk, most megbünteti őket hűtlenségükért.

Új esztendő kezdődik, ünnepelni kell. Ünnepelni kell az újra megtalált isteni tanítást. Ünnepelni kell az Isten irgalmából megújuló, a soha el nem felejtett szövetséget. Ünnepelni kell azt, hogy immár a Tóra a vallási élet középpontja, amelyre Jézus is hivatkozik az élet nagy kérdései tekintetében, például akkor, amikor a házasságról tanít (vö. Mt 19,4–8).

Sokan beszélnek manapság arról, hogy a zsidó-keresztény kultúra a nyugati világban a végét járja. Sokan azt mondják, nincs már hatása a mai életre az ősi igazságoknak. De nem először látjuk a történelemben, hogy a látszólagos megsemmisülés után a gondviselő Isten ereje, amely jelen van és működik a Szentírásban, Isten igéjében is, képes megújítani országok és népek életét, képes újrarendezni körülöttünk a világot.

Ha ma újra komolyan akarjuk venni hitünk tanítását és személyes kapcsolatunkat az Örökkévalóval, akkor nem szabad elkeserednünk, ha őszinte önkritikával azt kell megállapítanunk, hogy messzire sodródtunk Tőle. Sírás helyett inkább meg kell hallgatnunk mai nyelvünkön az Ő üzenetét, és ünnepelnünk kell, hogy olyan értékre találtunk, amely képes értelmet adni, megújítani és életet fakasztani.

Adja Isten, hogy az idősebb és a fiatalabb testvér közösen tudja ünnepelni ezt az újra megtalált örökséget, hogy így minden emberi várakozást és elképzelést felülmúlva áldás lehessünk az egész emberiség számára.

* * *

Frölich Róbert főrabbi beszédében a zsidó hetiszakaszból indult ki. Ez a szentírási szöveg (Kiv 18,10–20,23) leginkább azért ismert, mert itt találjuk a „tíz igét”, azaz a tízparancsolatot. Ebben a részben ugyanakkor egy másik epizódot is olvashatunk: Jitrónak – Jetrónak – a történetét. Jitró, Mózes apósa felkeresi a vejét, akit „törvénykezés közben talál”. Azt javasolja neki, hogy válasszon ki derék, istenfélő embereket maga mellé, és bízza meg őket az ügyek intézésével. Itt arról olvashatunk tehát, hogy Mózes e tanács alapján megszervezi a későbbi „zsidó ország” igazságszolgáltatási rendszerét.

Ennek a szövegnek az első értelmezése ezek szerint az, hogy lehet valaki bármily nagy és bölcs ember,

egyedül neki sem fog menni.

Ahhoz, hogy ezt Mózes belássa, kellett egy kívülálló, aki ráébresztette: bármekkora is az a felelősség, amit a Jóisten ráterhelt, egyedül nem fog tudni neki megfelelni. „Erről szól Jitró tanácsa.”

De van ennek a résznek egy másodlagos olvasata is, ami „kitanulható” belőle: Mózes „ezredeseket, századosokat, ötvenedeseket és tizedeseket” nevezett ki, olyan embereket, akik egy-egy csoportot irányítanak, akik bölcsességükkel kiérdemelték azt, hogy az emberek vezetőjüknek fogadják el őket. Ők tehát így együtt alkotnak egy grémiumot, mint ahogyan azok is egybetartoznak, akiket vezetnek, mert „így lesz a nép körében nyugalom és béke” – hangsúlyozta a főrabbi.

A mai alkalom még szélesebb jelentést ad ennek a történetnek. „Más-más felekezetekhez tartozunk, más és más embercsoportok néznek ránk, más-más hitben és gyakorlatban vezetjük a ránk bízottakat. De itt vagyunk együtt, békességben, mert mi békességet akarunk.” Ez a mai, az ezt megelőző és a majd elkövetkező alkalmak nagyon fontosak, mert

ahhoz, hogy minden vallási felekezet között béke legyen, arra van szükség, hogy leüljünk, együtt imádkozzunk, és kérjük a mindenség Urát, hogy annyi viszály és balszerencse után adjon békességet közénk és minden ember közé.

– zárta beszédét Frölich Róbert főrabbi.

Az igehirdetések után Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, zsinati elnök; Szocska A. Ábel, a nyíregyházi görögkatolikus egyházmegye megyéspüspöke; Lackner Pál evangélikus püspök; Papp János, a Magyarországi Baptista Egyház elnöke; Khaled László metodista szuperintendens; Ócsai Tamás, a Hetednapi Adventista Egyház unióelnöke; Kriza János, a Magyarországi Unitárius Egyház püspöki helynöke; Pataky Albert, a Magyar Pünkösdi Egyház elnöke, valamint Fischl Vilmos evangélikus lelkész, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára egy-egy szentírási szakasz felolvasása után imát mondott.

Az imaórán Rudas Dániel kántor, Ferenczi Eszter orgonaművész, Merczel György kántor és az Imperfectum együttes működött közre.

Szerző: Baranyai Béla

Fotó: Topor Márta/Avilai Nagy Szent Teréz-templom

Magyar Kurír