Losonszky Margitnak, az évtizedes Csemadok múlttal rendelkező, örökmozgó, Felvidék-szerte ismert Margitkának ítélték oda a Csemadok Életmű Díját. Beszélgetésünkkor azt mondta, még fel sem ocsúdott a váratlan bejelentéstől. Amikor megtudta a hírt, sok minden lejátszódott előtte, majd az fogalmazódott meg benne, hogy minden nehézség ellenére is tartalmas, értelmes évek vannak mögötte és nincs szebb küldetés, mint az övéiért, a falujáért, a közösségéért tevékenykedni.
Losonszky Margitka egyike azoknak, akik fiatal koruk óta a Csemadok berkeiben dolgoznak. Falujában, Feketenyéken 1974-től az alapszervezet titkári teendőit látta el, majd 1981-től elnök lett, és hamarosan már a Csemadok Galántai Járási Bizottságát erősítette, ahol ugyancsak kitűnt szorgalmával, szervezői képességeivel, így a Csemadok Központi Bizottságának soraiba emelték.
A járási és az országos tanácsban végzett munkája mellett azonban legfőbb küldetésének a helyi kulturális élet szervezését tartotta. Ennek az elhivatottságának az elmúlt évtizedekben meg is volt az eredménye. Feketenyéken ugyanis olyan kulturális rendezvények kerültek a közönség elé, amelyeket bár amatőrök valósítottak meg, de vitathatatlanul profi szinten.
Soroljunk fel belőlük néhányat!
„Soha nem ismertünk lehetetlent, én sem, de a tagság sem. Amikor látták, hogy olyan terveket viszek eléjük, amelyek nekik, de a közönségnek, a falu népének is javára és épülésére szolgálnak, szívesen áldozták idejüket, erejüket a megvalósításra. Mind a fiatalok, mind az idősebbek. Színdarabokat tanultunk be, énekcsoportot szerveztünk, majd ezt vegyes csoporttá alakítottuk, huszonkét éve pedig már Szivárvány néven működik a női éneklőcsoportunk. De egy időben volt citerazenekarunk, aztán népi tánccsoportunk, modern tánccsoportunk, jártuk műsorainkkal a környező településeket is. Rendszeresen, sokszor három autóbusszal látogattuk a budapesti, a győri, a dunaújvárosi színházak bemutatóit.
Talán a legnagyobb sikernek azt a történelmi oratóriumot tartom és tartjuk, amelyet Emese álmától Trianonig címmel állítottunk össze. Ebben a hétévestől a hetvenöt évesig rengetegen színpadra léptek, és ez egy olyan szerencsés időszak volt, amikor tehetséges, rátermett szereplőkből, odaadó emberekből nem volt hiány a faluban. Ötvenhét településen, de még Budapesten, a Nemzetközi Vásár színpadán is bemutattuk, Mosonszolnokon szintén, ahol a kitelepítések évfordulóján ötszáz ember előtt került bemutatásra ez a történelmünk legmeghatározóbb történéseit bemutató, valamennyiünket érintő műsor. Természetesen mi is megemlékezünk a legfontosabb nemzeti évfordulóinkról, költőink születésnapjáról, ünnepeiről, és bár csak alsó tagozatos iskolánk van, a diákokat is igyekszünk bevonni az ünneplésbe. Nem megy mindig minden zökkenőmentesen, de vannak, akik a segítségünkre sietnek, és itt kiemelném Czimbalmosné Molnár Évát, aki már többször bizonyította, hogy odafigyel a munkánkra”
– részletezte a kitüntetett.
Szó esett a jövőről és a feladatokról is… Erről így beszélt:
„Bennünket is visszavetett a koronavírus-járvány. Ritkultak a rendezvények, illetve az előírásokat betartva sokról le is kellett mondanunk. Gyakran emlegetjük, hogy a fiatalok kivonják magukat a közösségi munkából. Én inkább úgy látom, ha értelmes rendezvényeket szervezünk, nem maradnak távol. Bízom a fiatalokban, bízom benne, hogy nem hagyják cserben a közösséget és a Csemadokot sem, nem felejtik, hogy nekünk kötelességünk tenni egymásért. Nálunk például érdekli őket, amit nagyon fontosnak tartok, a hagyományőrzés, a múlt, a régi, népi foglalatosságok felelevenítése, a tollfosztás, a kukoricafosztás, a kézműveskedés, a hagyományos, falusi ételek elkészítése. Ezért szerveztük meg és továbbra is tervezzük a gyermeknap, a családi nap megtartását. Csak érdekességként említem, hogy először négyszázötven palacsintát sütöttünk ezekre az alkalmakra, a következőkre már nyolcszáznegyvenet, a fiatal anyukák pedig szívesen lesik el az idősebbektől a főzéssel, sütéssel kapcsolatos fortélyokat, és már a süteménysütő versenybe is örömmel bekapcsolódtak. A hagyományőrzés a kultúra fontos része, erre is oda kell figyelnünk. De folytatjuk a kiállítások szervezését, az író-olvasó találkozókat, a helytörténeti előadásokat és mindent, ami eddig bevált annak függvényében, hogy milyenek lesznek a járványügyi előírások. Mi, Csemadok-tagok erre tettük fel az életünket, ezt visszük, amíg bírjuk, de bizakodom, hogy lesznek olyan elhivatottak, akik majd a helyünkre állnak – hangsúlyozta.
Margitka azonban a Szövetség a Közös Célokért Társulás gazdasági igazgatójaként is felelősségteljes munkát végez, és nem utolsósorban otthon, családja körében is példásan helytáll. A most átadott Életmű Díj jó kezekbe került, de nem egy életmű lezárását jelenti, hanem annak a több évtizedes kiváló munkának az elismerését, amelyet községéért, a térségért és az egész felvidéki magyarságért tett.
(Benyák Mária/Felvidék.ma)
