Magyarországon tizenhét évvel ezelőtt, 2004. december 5-én tartották a határon túli magyarok kettős állampolgárságáról szóló népszavazást. Magyarország 2010-ben megoldotta ezt a kérdést, a szlovákiai ellentörvény azonban ma is hatályos, így kibontásra váró gordiuszi csomó a felvidéki magyarság számára.
A népszavazást a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) kezdeményezésére tartották, olyan nehéz időben, amikor Magyarország miniszterelnökét Gyurcsány Ferencnek hívták. A nemzetpolitika holtvágányra került a 2002-es országgyűlési választások után.
Korábban teljesen más volt a helyzet, 2001-ben megszületett a státustörvény, megjelentek a magyar nemzeti hovatartozást szimbolizáló Magyar Igazolványok – ez persze még Orbán Viktor első kormányzása idején történt.
2002-ben Szlovákiában is voltak választások, itt viszont a kormánykoalíció része maradt a Magyar Koalíció Pártja (MKP). Az egységes felvidéki magyar párt nemzetpolitikájában Duray Miklós próbált eredményeket elérni, többször került szembe Bugár Béla pártelnökkel. Így volt ez már 2002-ben is, amikor Duray felszólalt Orbán Viktor mellett a polgári erők budapesti választási nagygyűlésén, s Bugár elhatárolódott ettől. És így volt a 2004-es népszavazás kiírását követően is, amikor Duray számára egyértelmű volt, hogy az „igen”, azaz a kettős állampolgárságot támogató szavazatokért kell kampányolnia.
Csakhogy a Bugár Béla vezette elnökség úgy látta jónak, ha ebből kimarad, azaz nemcsak Duray, hanem az egész MKP.
Jómagam 2004-ben a Szabad Újság közéleti hetilap szerkesztőjeként kérdeztem meg a pártelnököt, aki az esetleges kampányra vonatkozóan tömören ezt válaszolta: „Az MKP nem kíván részt venni a népszavazás kampányában” (megjelent a hetilap címoldalán, 2004. november 10-én). Bugár Béla ezt még két nappal az MKP Országos Kongresszusának galántai ülése előtt mondta. A kongresszus előtt beszéltem erről egy derék küldöttel, aki szólt, hogy ő felveti ezt a témát az általános vitában. Így is lett, a közgyűlés pedig felülírta a párt elnökségének korábbi álláspontját.
Az MKP kongresszusának határozata szerint természetes, hogy egy ország polgárai állampolgárságot kaphassanak egy másik országban, és a párt tagjai szabadon véleményt nyilváníthassanak a népszavazással kapcsolatban. Nos, ezt a derék küldöttet Hrubík Bélának hívják (legtöbben bizonyára a Csemadok korábbi elnökeként ismerik).
A kampány egyik színfoltja volt, amikor Velem településen (Vas megye) a Csemadok több szervezetének képviselője magyarországi polgármesterekkel együtt kampányolt az igen-szavazatokért. Ezt tette Duray Miklós is, aki két nappal a népszavazás előtt a televízió nyilvánossága előtt is vitát vállalt – az erdélyi Tőkés László és a vajdasági Ágoston Andrással együtt – a hivatalban lévő magyarországi miniszterelnökkel, aki a határon túli magyarok magyarországi állampolgársága ellen foglalt állást. A felvidéki politikus emlékeztette Gyurcsány Ferencet a trianoni békediktátum, majd a második világháború utáni helyzetre. „1920-ban azért nem váltak magyar állampolgárrá az elcsatolt területeken lévők, mert a szülőföldjükön akartak maradni. (…) A Kárpát-medencei magyarok a szülőföldjükhöz ragaszkodnak” – mondta Duray Miklós.
A népszavazáson igennel szavazott 1,52 millió állampolgár (51,57%), nemmel 1,43 millióan (48,43%). A népszavazás eredménytelenül zárult, az egyik szavazat sem érte el az érvényességhez szükséges arányt.
„Arra kérjük a határon túli magyarokat, hogy ne vessenek ki a szívükből. Arra kérjük őket, hogy ne távolítsák el lélekben magukat tőlünk. Ez egy nagyon fontos mérkőzés volt, de még messze a küzdelem vége. A küzdelem akkor ér véget, ha megalkotjuk a kettős állampolgárságról szóló törvényt, olyan tartalommal, amelyik megfelel a határon túl élő magyaroknak” – hangsúlyozta Orbán Viktor a népszavazást követő sajtótájékoztatóján.
Erre Magyarországon hat évet kellett várni. Az Orbán Viktor által említett törvényt 2010-ben fogadta el Magyarország Országgyűlése, miután a Fidesz-KDNP győzött a választásokon.
Szlovákiában ugyanakkor a végnapjait élő Fico-kormánynak még egy durva rúgásra futotta az idejéből, a parlamentben módosították az állampolgársági törvényt.
Azóta négy választást tartottak az országban, de Szlovákiának ez a szégyenfoltja azóta is, immár 11 éve hatályos!
Ne felejtsük: Tamás Ilonka 103 évesen szlovákiai állampolgárságától megfosztva hunyt el, Dolník Erzsébet 80 évesen! Sajnos, többen is vannak, és megérdemlik, hogy tisztelettel emlékezzünk rájuk!
Ahogy az igazságot is.
(Oriskó Norbert/Felvidék.ma)
