A visszatért Kolozsváron kezdi meg a teológiai tanulmányait
Erőss János székely muzeológus, régész, tanár és csontfaragóművész a székelyföldi Csíkcsatószegen született száz évvel ezelőtt, 1921. december 3-án régi székely nemesi katonacsalád gyermekeként. Szülei kisgyermek korában átköltöztek Csíkkozmásra, ahol öt elemi osztályt végzett a település katolikus iskolájában. Erőss Jánost 1933-ban beíratták a Csíkszeredai Római Katolikus Főgimnázium (ma: Márton Áron Főgimnázium) első osztályába. A Széki út és Rákóczi út sarkán álló gimnázium első négy osztályát jó osztályzatokkal végezte el, de a magas tandíj miatt 1937-ben kénytelen volt abbahagyni a tanulmányait. Ekkortól a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Főgimnázium 5. osztályában ösztöndíjasként folytathatta a tanulmányait, miközben felszolgáló diákként dolgozott a papnevelde étkezdéjében.
Erőss János Gyulafehérváron 1940-ben elvégezte a főgimnázium 7. osztályát, amikor a második bécsi döntés értelmében Észak-Erdély visszatért. De a dél-erdélyi Gyulafehérvár továbbra is román megszállás alatt maradt, s az ottani Római Katolikus Papnevelő Intézet – ahol Erős János érettségi után folytatni kívánta tanulmányait – átköltözött a visszatért Kolozsvárra, mert a hallgatók többsége észak-erdélyi volt. A kolozsvári Zágoni Mikes Kelemen Római Katolikus Főgimnáziumban 1941-ben érettségizik, majd ugyanazon esztendő őszén a Kolozsvárra átköltözött Római Katolikus Hittudományi Főiskola első éves hallgatója lett. A papneveldében három évig tanult, ám a románok 1944. augusztus 23-án bekövetkezett átállása nyomán a Vörös Hadsereg és a fedezékében előre nyomuló románok egyre közelebb kerültek Erdély fővárosához, mire a főiskola 1944 szeptemberében áttelepült, pontosabban elmenekült a dunántúli Zircre.
Csíkcsatószeg - I. és II. világháborús hősi emlékmű az elesettek neveivel és Pap-Váry Elemérné verssorával: „Magyar, legyen hited és lészen országod” (Nagy Ödön szobrászművész alkotása) |
Budapesten bevonul a Magyar Királyi 3. Honvéd Haditudósító Századba
Erőss János is megérkezett Zircre, a ciszterciek bakonyi „fellegvárába”, ám itt már nem folytatta a teológiai tanulmányait. A háborús helyzet és személyes sorsának alakulása nyomán, s a lelki vezetőjével való tanácskozás után úgy döntött, hogy mégsem neki való a papi hivatás. 1944 októberében elhagyta a Zircre átköltözött Hittudományi Főiskolát, s egyben beiratkozott a budapesti Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarára. Csakhogy a háborús veszteségek, s az egyre közeledő front miatt 1944 őszén már nem kezdődhetett meg az oktatás az egyetemen. A beiratkozott hallgatók jó része, köztük Erőss János a híres Pesti Szent Imre Főiskolai Kollégium Ráday utcai bentlakásán várta egyéni sorsának, illetve a háború kimenetelének alakulását.
A 23 éves fiatalember nem sokáig várakozott a Ráday utcai kollégiumban, hanem néhány hét múlva bevonult a Budapesten, egyetemi hallgatókból akkoriban verbuválódott Magyar Királyi 3. Honvéd Haditudósító Századba, amelyet 1944. december 13-án Budapestről elindítottak előbb Ajkára, majd onnan három hónapos haditudósítói kiképzésre a németországi Potsdamba. Csakhogy a potsdami, közel három hónapos haditudósító kiképzés végére már a második világháború végjátéka is elérkezett, s a nemrég verbuvált 3. Honvéd Haditudósító Századot a Berlin közeli Potsdamból 1945. április elején átvezényelték az akkor még a Harmadik Birodalom határain belüli Ausztriába, pontosabban Stájerországba.
Az egykori Zágoni Mikes Kelemen Róm. Kat. Főgimnázium épülete a kolozsvári Farkas utcában (képeslap) |
A Magyar Őrszem frontújság tudósítója
Graz központtal akkor már jó öt hónapja szerkesztették a Magyar Őrszem címmel napvilágot látó új frontújságot, amelynek írásába, szerkesztésébe Erőss János is bekapcsolódott. A Magyar Őrszem négyoldalas tábori újságról azért is érdemes néhány szót szólni, mert a valóban a háború tragikus végjátékában megjelent lapnak az Országos Széchényi Könyvtárban meglevő I. évfolyam 1. számán kívül minden példánya elkallódott. A négyoldalas, 1/3-as méretben kiadott frontújság 1944. november 10-én jelent meg első ízben, majd ettől fogva hetente kétszer, hétfőn és csütörtökön látott napvilágot - egészen a háború végéig. A tábori újság fejlécén bekeretezve ez a lelkesítő jelmondat állt: „Nincs más út csak a harc s a végén győzelem vagy halál”. A Magyar Őrszem első számának címlapján a Nagyőszy Miklós altábornaggyal, a Budapest és környéke védelmére fölállított honvédegységek legfőbb parancsnokával készített interjú olvasható.
A Pesti Főiskolai Szent Imre Kollégium főbejárata a Ráday utcában – a kommunisták által levert keresztet máig nem helyezték vissza… (fotó: képeslap) |
A székelyek az orosz fogságot választották
A haditudósító század 1945. május 9-én került első ízben a Vörös Hadsereg, s egyben az amerikai hadsereg közvetlen közelségébe. A „találkozásra” a Karintia tartománybeli Völkermarkt kisváros mellett került sor, ahol az oroszokat és az amerikaiakat csak egy domb választotta el egymástól. A haditudósító század katonái választhattak a nyugati és az orosz fogság között. Sokan az amerikaiaknak adták meg magukat, de akik nem szerettek volna távol kerülni a hozzátartozóiktól, vagy a szülőföldtől, azok, mint később kiderült, vesztükre önként besétáltak az oroszok karjaiba. Így tett Erőss János is, mert a háború végeztével minél előbb szeretett volna hazatérni Székelyföldre.
Erőss János magyar hadifoglyot sorstársaival együtt az oroszok Karintiából a Vas megyei Jánosháza melletti Kemenespálfa – Martonfapusztán és a szomszédos Egyházashetyén 1945. április elején létesített hírhedt, sokak által csak haláltábornak nevezett hadifogolytáborba vitték. A Karintiában fogságba esett magyar katonákat, úgy kétezer embert és a 60-as tömbben maradt tudósító csoportot különleges szigorral őrizték, majd a jánosházai vasútállomáson bevagonírozták. Nyolcvan magyar hadifoglyot zsúfoltak be egy marhavagonba. Indulás előtt az oroszok mindenkinek kiadták a három napra szóló hideg élelmet, ami nem volt más, mint másfél liter korpaleves…
Erőss János a Magyar Királyi 3. Honvéd Haditudósító Század katonája 1944-ben (fotó: családi hagyatékból) |
A Volga jegén vágott lékeken gyömöszölték bele a folyamba az elhunyt hadifoglyokat
Tizenhat napi zötyögtetés után a hadifogoly-szerelvény befutott Moszkva egyik külvárosi pályaudvarára, ahonnan másnap szétosztották a foglyokat több tőzegkitermelő telepre. Erőss János ezeken a telepeken magyar hadifogolytársaival, illetve a büntetésképpen oda kitelepített orosz polgári személyekkel együtt rabszolgamunkával tőzeget termelt ki a mocsaras talajból az Ivanovóban működő nagy textilkombinát részére. A híg káposztalevesből álló napi „menü”, a hiányos öltözék, a mocsár és a hideg eredményeképpen a 7082. számú fogolytábor rabjai között gyorsan terjedt a hastífusz, s a tábor környékén egyre szaporodtak a jeltelen sírhalmok. Erőss János visszaemlékezése szerint: Olyan sokan haltak meg rövid időn belül, hogy a lágerparancsnokok utasítására a befagyott Volgába léket vágtak, s azon keresztül gyömöszölték bele a folyamba az elhunyt foglyokat.
A Magyar Őrszem frontújság 1944. november 10-én megjelent I. évfolyamának 1. száma (az OSZK példányáról készült fotó) |
A románok négy hónappal meghosszabbították a hadifogságot
Erőss Jánost később átirányították Voronyezsbe, ahol építkezésen dolgoztatták. Voronyezsből a magyar hadifoglyok többségét már 1948-ban hazaengedték, ám Erőss János sem akkor, sem az 1949-ben nem volt a hazaengedettek között. Végül aztán 1950 decemberében ő is fölkerült a szabadulók szerelvényére. A Szovjetunióból előbb Máramarosszigetre, majd onnan nem haza, Csíkkozmásra, hanem a többi erdélyi magyar hadifogollyal együtt egy Brassó közeli településen vizsgálati célra kialakított börtönbe szállították. A román hatóságok minden egyes szabadult magyar hadifoglyot ebből a karantén börtönből csak a főleg áruló magyar kommunistákból és románokból álló, úgynevezett lakóhelyi tanácsok pozitív véleményezése után engedtek haza. Erőss János 28 évesen, hat év és egy hónapig tartó oroszországi hadifogság, illetve a román „vizsgálati fogság” után 1951. április 24-én szabadult, s mehetett haza, Csíkkozmásra.
A katonai szolgálat, majd a több mint hat esztendős hadifogság miatti kényszerű kihagyás után Erőss János tanulmányai folytatására 1951 őszén beiratkozott a Kolozsvári Bolyai Egyetem Filológiai Karának orosz nyelv és magyar irodalom szakára. A hatéves orosz hadifogság idején ugyanis tökéletesen megtanulta az orosz nyelvet. Az egyetemen megismerkedett a matematika-fizika szakot hallgató, csíkmenasági Károly Erzsébettel, akit 1953-ban, még az egyetemi évek alatt feleségül vett. Az ifjú házasok 1955-ben diplomáztak, majd mindkettőjüket kinevezték tanárnak Sepsiszentgyörgyre, Jánost a Székely Mikó Kollégiumba, míg Erzsébetet az 1. számú Általános Iskolába.
A román megszállók lesújtanak az 1956 mellett kiálló székelyekre
Csakhogy eljött 1956, a magyarországi forradalom és szabadságharc ideje, amikor a romániai magyarok közül sokan, ha csak szavakban is, de kiálltak az anyaországi küzdelem mellett. „Az 1956-os események alól senki nem vonhatta ki magát, sem diák, sem tanár. Az osztályomból a diákok egy csoportja vérszerződést kötött - név szerint Bordás Attila, Jancsó Csaba, Sándor Csaba, Gyertyánosi Gábor és Jancsó Sándor nyolcadik osztályos tanulók -, s megalakították a Székely Ifjak Társaságát” – írja Erőss János az 1999-ben napvilágot látott visszaemlékezésében. A fiatalok közé később az osztály két tanulóját, Szász Jánost és Szász Farkast a szeku beépítette, akik besúgták a társaikat, akiket 1958. március 15-én letartóztattak, majd súlyos börtönre ítéltek.
Erőss János, a Székely Mikó 8/b osztályfőnöke, magyar- és orosztanára sem maradhatott sokáig szabadlábon. Előzetes kihallgatások után 1958. június 24-én aztán az osztályfőnököt is letartóztatták, és Marosvásárhelyre szállították. A szeku marosvásárhelyi cellájában Erőss János csak állandó mozgásban lehetett, naponta ötször-hatszor, főként az éjszakai órákban kihallgatásra vitték, leülnie lefeküdnie nem szabadott.
Végül megírták a vádiratot, amelynek értelmében 1958. augusztus 5-én Kolozsváron a román katonai törvényszék meghozta az ítéletet. A vádiratban a többi között ez állt: „A vádlott hazánk népi demokratikus rendszere ellen ügyködő elem, meggyőződéses nacionalista, sovén, a Sepsiszentgyörgyi 1. számú Líceum (a Székely Mikó Kollégium román elnevezése – H. J.) tantestületének és diákjainak körében több ízben kifejezésre juttatta a Magyar Népköztársaságban kitört fasiszta lázadással való együttérzését, rokonszenvét, (…) ellenséges rágalmakat terjesztett a Szovjetunióról, illetve a népi demokratikus rendszerű országokról.” A kolozsvári Katonai Területi Bíróság a szabóból lett kollaboráns, Macskássy Pál őrnagy hadbíró elnökletével Erőss Jánost 15 év kényszermunkára ítélte.
Az ítélet után először a szamosújvári börtönbe került, ahol egy cellában nyolcvanan voltak, s ketten aludtak egy priccsen. „1960 tavaszán elszállítottak bennünket a Brăilai Nagyszigetre, a stoinesti munkatelepre, ahol valóságos emberirtásra volt berendezve a tábor. Az embereket kipofozott juhszajvánokban helyezték el egészségtelen, fertőzött talajon. A munka hajnalban kezdődött és késő estig tartott. Kanálisokat, gátakat építettünk. A megállapított norma 7 köbméter föld kidobása – kétszeri átlapátolással. A normát emberileg lehetetlen volt teljesíteni, s az esti beszámolóknál a lemaradók 25 ütést kaptak a vizes lepedővel letakart fenekükre” – írja visszaemlékezésében Erőss János. Erőss János feleségét, Erzsébet asszonyt férje bebörtönzése után elbocsátották tanári állásából, kenyerét takarítónőként volt kénytelen megkeresni, s a hatóságok arra kényszerítették, hogy váljon el „a népi demokratikus rend ellen bűnt elkövetett” férjétől.
Erőss Jánosnak a Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumot ábrázoló domborműve (Gábor Ágnes tulajdona) |
Király Károly közbenjárására múzeumi restaurátor és régész lesz
Romániában, 1964 augusztusában általános amnesztiát hirdettek, aminek köszönhetően hat év és négy hónap raboskodás után, 43 kilós testsúllyal Erőss János is szabadult. A börtönből szabadult Erőss Jánost Erdély híres, élete második felében magyar öntudatra ébredt, s nemrég elhunyt politikusa, Király Károly beajánlására fölvették a Kós Károly tervezte sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumba (akkoriban Megyei Múzeumnak nevezték), ahol restaurátorként, majd főrestaurátorként, illetve régészként és szakíróként dolgozott egészen az 1982-ben történt nyugdíjazásáig. Közben a Kórház utcai otthonában egymás után alkotta, elsősorban a székely mondavilág alakjait megjelenítő csontfaragványait. A csontfaragó tehetségét székely őseitől örökölte, míg a restaurálás tudományát a kolozsvári Kórodi Józseftől tanulta. Az ő szaktudását dicséri a híres oltszemi, komollói, nagyborosnyói és a berecki római castrum (katonai tábor) leleteinek, valamint a Dálnokról, Ikafalváról és környékéről származó régi székelykapuk és kopjafák restaurálása.
Az ő nevét nem hirdetheti utca Sepsiszentgyörgyön
Erőss János a magyarságáért, a magyar ügyért életében összesen 12 év és 5 hónapot raboskodott, előbb magyar hadifogolyként a Szovjetunióban 6 év és egy hónapot, majd az 1956-os forradalom melletti kiállásáért a románok börtönében 6 év és 4 hónapot. Erőss János életének 76-ik évében, 1997. szeptember 6-án hunyt el Sepsiszentgyörgyön. A halálát követő időszakban a Sepsiszentgyörgyi Önkormányzat utcanévadó bizottságának egyik fiatal képviselője javasolta, hogy nevezzenek el közterületet Erőss Jánosról, a Székely Nemzeti Múzeum egykori munkatársáról, neves csontfaragó művészről, tanárról, aki előbb magyar hadifogolyként a Szovjetunióban, majd 1956-ért román börtönökben raboskodott. Csakhogy az 1989-es politikai változás után hirtelen nagy székellyé vedlett, de a szocializmus idején egyéb bizalmi munkakörök mellett a Pionír Ház igazgatójaként is működő Kónya Ádám, a bizottság akkori elnöke a következő szavakkal torkollta le a fiatal javaslattevőt: Mondd, te hülye vagy? A 2008-ban elhunyt Kónya Ádámról viszont már elnevezték Sepsiszentgyörgy művelődési központját.
A 24 évvel ezelőtt elhunyt Erőss János gyászjelentésén Dsida Jenő Sírfelirat című verse olvasható:
A 24 évvel ezelőtt elhunyt Erőss János gyászjelentésén Dsida Jenő Sírfelirat című verse olvasható:
Megtettem mindent, amit megtehettem,
kinek tartoztam, mindent megfizettem.
Elengedem mindenki tartozását,
felejtsd el arcom romló földi mását.
Hering József – Kuruc.info