A beteg embernél csak az kiszolgáltatottabb, aki nem érti már a világ folyását, s akik pedig rendelkeznek róla, nem veszik őt komolyan. Leggyakrabban a kórházakban tapasztalják meg az idős, beteg emberek, hogy leltári tárgyként kezelik őket, amelyet iktatni és adminisztrálni kell, elhelyezni, majd hazaszállítani. Az emberség mindeközben nem játszik szerepet. Olvasónk, Gy. Márta kilencvenegy éves édesanyjával pont ilyen érzéketlenül bántak a kórházban, amikor lányai kifejezett kérése ellenére mentővel küldték haza, a mentősök meg kiültették az udvarra a fa alá, és otthagyták. Az idős hölgy október 4-től 8-ig öt napot töltött kórházban légzési nehézségek miatt, és a lányai már a beutaláskor hangsúlyozták, hogy mielőtt hazaengednék, hívják fel őket, mert ők akarják hazavinni. „A tapasztalat mondatta ezt velünk, mert édesanyám két hónapja is kórházba került bordatörés miatt. Akkor este tíz körül hívtam a mentőt, elvitték, és éjfél után hívtak, hogy mehetünk érte. Egy kilencvenegy éves asszonyt törött bordával sem hagyhattak ott reggelig, nem találtak neki ágyat, hanem tolószékben kiültették a folyosóra, és magára hagyták. Akkor is nagyon fel voltam háborodva, de még nem sejtettem, hogy ennél rosszabb dolog is történhet vele” – mondja olvasónk.
Miért volt olvasónk édesanyja kórházban? Miért vitték haza a nénit mentővel, mikor direkt kérték a lányai, hogy ők szeretnék hazavinni? Nem a szolgálati telefonról kell hívni a hozzátartozót, hogy hazaküldik a beteget? Mit nyilatkozott a kommunikációs szakember? Miért küldték haza az idős hölgyet egy szál hálóingben, és miért hagyták a csuklóján a kórházi azonosító cédulát? Miért volt annyira sürgős egy kilencvenegy éves beteg hazaszállítása, hogy még át sem öltözhetett, ha egyedül ült a mentőben? Hogyan kell(ene) hazaengedni a beteget?
Vrabec Mária ezekre a kérdésekre keresi a választ a már megvásárolható Vasárnapban.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.