Az Alkotmánybíróság kedden közzétett határozatában egyhangúlag elutasította azokat az alkotmányjogi panaszokat, amelyek a védettségi igazolványt szabályozó kormányrendelet alkotmányosságát támadták. Az indítványozók szerint a szabályozás tartósan fennálló és súlyos alapjogsérelmet okoz azok számára, akik nem rendelkeznek védettségi igazolvánnyal, az alkotmánybírák szerint viszont a vizsgált rendelkezések nem ütköznek a hátrányos megkülönböztetés tilalmába, írja az Index.
Zoom
Illusztráció: Kaszás Tamás / Index
A Mi Hazánk Mozgalom május 1-jén tette közzé letölthető beadványmintáit a védettségi igazolvány miatti diszkrimináció ellen tiltakozva, arra kérve mindenkit, hogy tömegesen tegyenek alkotmányjogi panaszt az alapjogok megsértése miatt, s a felhívás sikeresnek bizonyult, széles körű társadalmi felháborodás övezi a védettségi igazolvány kötelezővé tételét, közölték korábbi közleményükben. A párt már április végén jelezte alkotmányossági aggályait, és az alaptörvény-ellenesség megállapítását, valamint a rendelkezések megsemmisítését kérte.Az elmúlt hónapokban csaknem ezer alkotmányjogi panasz érkezett az Alkotmánybírósághoz, amiben az indítványozók a veszélyhelyzet idején alkalmazandó védelmi intézkedések második üteméről szóló 484/2020. (XI. 10.) kormányrendelet védettségi igazolvánnyal összefüggő egyes rendelkezéseinek megsemmisítését kérték.
Az Alkotmánybíróság korábbi tájékoztatása szerint az alkotmányjogi panaszok túlnyomó részének azonos volt a szövege, és az ügyeket ez alapján több csoportra osztották. Az ügyben eljáró öttagú tanács, amelyet Juhász Miklós vezet, míg tagja Czine Ágnes, Horváth Attila, Juhász Imre és Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke is, az ügyrend alapján a hasonló vagy megegyező tartalmú indítványokat IV/1093/2021. ügyszámon egyesítette.
Az indítványozók a 484/2020-as kormányrendeletnek azokat a rendelkezéseit támadták meg az Alkotmánybíróságon, amik a koronavírus elleni védettség igazolásáról szóló 60/2021. (II. 12.) kormányrendelet szerinti hatósági igazolvánnyal (védettségi igazolvánnyal) rendelkezők számára – az azzal nem rendelkező személyekhez képest – többletjogosítványokat adnak.
Az indítványozók álláspontja szerint a rendelet kifogásolt rendelkezései hátrányosan megkülönböztették azokat, akik az egészségügyi kockázatok miatt hozott döntésük alapján nem rendelkeztek védettségi igazolvánnyal, és ezzel súlyos alapjogsérelmet okozott számukra.
A megkülönböztetés a panaszosok szerint nem alapul szükséges, arányos és észszerű alkotmányos indokon, különös tekintettel arra, hogy az oltási protokoll szerinti védettség kialakulását megelőzően kiadott védettségi igazolvány nem garantálja a védettség tényleges kialakulását azoknál sem, akik a kormányrendelet szerinti védettségüket igazolni tudják.
Az Alkotmánybíróság öttagú tanácsának határozata, amelynek előadó alkotmánybírója Juhász Miklós volt, megállapította, hogy
az Alaptörvény alapján a veszélyhelyzet idején egyes alapvető jogok gyakorlása felfüggeszthető, vagy az alaptörvényben megállapított mértéken túl korlátozható.
A testület ez alapján elfogadta a jogkorlátozás legitim céljaként a koronavírus-járvány leküzdését, ezen belül az egészségügyi, társadalmi és gazdasági hatásainak a csökkentését, a károk enyhítését. A jogalkotó pedig eleget tett az Alaptörvényből fakadó azon kötelezettségének is, hogy a veszélyhelyzet alapjául szolgáló járványhelyzet változásai fényében rendszeresen felülvizsgálja a korlátozó intézkedések fenntartásának szükségességét.
Az Alkotmánybíróság a diszkriminációra vonatozó vizsgálata során megállapította, hogy
Azok, akik védettségi igazolvánnyal rendelkeznek, mert az oltást felvették vagy a fertőzésen átestek, nem alkotnak homogén csoportot azokkal, akik személyében ez a feltétel nem áll fenn.
Ezért a vizsgált rendelkezések nem ütköznek a hátrányos megkülönböztetés tilalmába.
Az Alkotmánybíróság hasonló ügyekben arra is rámutatott, hogy
a természettudományos ismeretekkel összefüggő alkotmányossági problémák megoldásához a szaktudományos álláspontoknál szélesebb vizsgálódás lehet szükséges.
A kiterjesztett vizsgálat keretében az Alkotmánybíróság az adott időpontban „meghatározó tudományos világkép” figyelembevételével járt el, aminek forrásaként például a WHO vonatkozó dokumentumaira támaszkodott. Így az e-cigarettákkal kapcsolatos alkotmányossági kérdések megítélése során is elzárkóztak a szaktudományos kérdésekben való állásfoglalástól. Ugyanakkor – emlékeztet a határozat – az alkotmánybírósági eljárás során
nem kérdőjelezhető meg, hogy a védőoltások (köztük az életkorhoz kötött védőoltások) az emberi szervezet fertőző betegségekkel szembeni ellenálló képességének fokozását és a fertőző megbetegedések elterjedésének megelőzését szolgálják.
Azzal kapcsolatban, hogy a támadott rendelkezések sértik-e az egészségügyi önrendelkezési jogot, a határozat megállapította:
mivel az oltás felvételét a kormányrendelet nem tette kötelezővé, és ilyet az indítványozók sem állítottak, nincs érdemi összefüggés a támadott szabályozás és az emberi méltósághoz való jog, azon belül az önrendelkezési jog között sem.
Az Alkotmánybíróság határozata az ügyben benyújtott valamennyi alkotmányjogi panaszra vonatkozik. Tekintettel azonban az indítványok szövegazonosságára és nagy számára, a döntésről nem tájékoztatják külön-külön postai levélben valamennyi indítványozót, és a határozatot sem küldik meg nekik.