2021. szeptember 25., 19:01

Drágaságaink

Hol vannak a tavaly tavaszi szép idők, amikor a benzin literje egy euró körül mozgott. Igaz a járvány első hulláma miatt nem mentünk sehova, de akkor is jó érzés volt teletankolni az autót. Most már több mint 1,40-be kerül literje, ráadásul menni is kéne, mert be kellene hozni a tavalyi év lemaradásait. A világgazdaság ébredezik, vagy inkább gyors ütemben visszapattan, és bizony az árak is megugrottak. Ahogy szaknyelven mondják: elszabadult az infláció, s ez jó ütőkártyának tűnik bármely kormány bármely ellenzéke számára.

dragulas
Fotó: unsplash.com

Ébredezik a világgazdaság, méghozzá nem is akármilyen tempóban, köszönhetően annak, hogy a kormányok megfelelő mennyiségű pénzt áldoztak a gyártási kapacitások fenntartására. Ez azt is jelenti, hogy nem akarták az utcára küldeni az embereket, illetve az előrelátóbb kormányok kanyarban kívántak előzni, azaz ösztönözték az új beruházásokat, a gyártási kapacitások bővítését.

Most, hogy a gazdaság mindenhol nagyobb sebességre kapcsol, azt tapasztaljuk, hogy szép lassan mindennek emelkedik az ára, mi polgárok pedig elégedetlenkedünk. Ez persze akkora magas labda a mindenkori ellenzék számára, hogy önmérséklet híján miért is ne ütné le.

A kormányoknak meg nem marad más, mint azzal érvelni, hogy a gyors gazdasági visszaépülésnek az ára az ideiglenesen magasabb infláció. Ideiglenesnek állítják be, de ugye jósolni nehéz, főleg, ha több kimenete is lehet a hirtelen fellendülésnek.

A lakossági fogyasztás növekedése a kormányok mentőöve?

Kezdjük ott, hogy minden kormány számított a válság gyors leküzdésében a lakossági fogyasztás bővülésére. Erre meg is volt az oka, hiszen ellentétben az eddigi válságok kezelésével, most nem hagyta lerongyolódni a polgárait, hanem óriási mennyiségű helikopterpénzt öntött a társadalomra. Ez szinte minden kormányról elmondható. Persze minden személyes sors más, de az esetek többségében az embereknek nem kellett felélniük minden megtakarításukat, s ha nem is a teljes bérüket, de valamiféle kompenzációt kaptak és hitelmoratóriumokkal fékezték az adósok legatyásodását. Több vállalat is arra panaszkodik, hogy a munkavégzés nélküli juttatások következtében sokan bizony inkább otthon maradnak segélyen, mintsem dolgozni mennének. Tehát maradt az embereknél pénz, sőt a bankok is kínálják az új, jelenleg még olcsó hiteleket, nem is csoda, hogy a lakossági hitelállomány is szépen gyarapodott. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a tavaszig tartó korlátozások miatt elhalasztottunk számos vásárlást, akkor az sem meglepő, hogy hirtelen megnövekedett a fogyasztás, azaz a kereslet, ami rögtön felhajtja az árakat.

Tény, hogy a vállalatok a járvány miatt kiesett profitjukat valamiképp pótolni akarják. Mivel azonban a lakosság hajlandó pénzt költeni, nem a munkaerő leépítésével, vagy a bejövő költségek leszorításával igyekeznek pótolni a kieső profitot, hanem a fogyasztói árak emelésével.

A munkaerő jelen pillanatban amúgy is érinthetetlen, hiszen a vállalatok két lehetőség közül választhattak: az egyik, hogy még a járvány idején elbocsátottak embereket, vagy a támogatások és ösztönzők fejében vállalták a foglalkoztatást.

Nagyobb lesz a fűtésszámla

A vállalatok pedig nem tudják csökkenteni a költségeket, mert hirtelen pörög vissza a gazdasági teljesítmény, hirtelen akar mindenki mindent, energiát, szállítási kapacitást, nyersanyagot, alkatrészeket, csipeket. 

Az energiahordozók ára az egekbe kúszott. Hol van a tavalyi tavasz, amikor a nehezen hozzáférhető olajmezőkön azért fizettek, hogy elvigyék a nyersolajat, mert minden olajtartály tele volt. Meglódult az ára felfelé, ami egyben a műanyagtermékek, az energia és a többi energiahordozó árát is emeli. A villamos áram tőzsdei ára megawattonként majdnem kétszeresére emelkedett, igaz ezt rögtön csak a vállalatok érzik meg, a háztartások számláiba a következő évben építik be az áremelkedést. A gáz ára is szárnyal, így hamarosan a fűtésszámla is nagyobb lesz. A gázáremelkedésben a kereslet növekedése mellett az is közrejátszik, hogy a Gazprom művileg visszafogja a szállítást. Hiába volt rá igény, hiába akarták az országok feltölteni megcsappant készleteiket, nem kaptak több orosz földgázt. Nem mellesleg így próbálta az orosz cég jobb belátásra bírni a világot, hogy igenis szükség van a napokban elkészült Nord Stream2 vezetékre, de ez már egy másik történet.

A járvány során korábban nem tapasztalt szállítási nehézségekkel szembesült a világkereskedelem. Ez mutatta meg, milyen sérülékeny a globális értékláncokra alapuló világgazdaság. Elég volt, hogy a karantén-szabályok következtében a kamionosok, a tengerészek, vagy a kikötői rakodómunkások egy része nem tudott munkába állni, és leállt a fuvarozás.

Leállt a légi forgalom, és vele a gyors légi fuvarozás. Ennek következtében nem jött Kínából alkatrész, így itthon is bezárásra kényszerültek a gyárak. Most már folyik a tengeri szállítás, de a sokszorosát kérik a járvány előtti áraknak. Persze, most is elég az, ha pár napra a Szuezi-csatornán keresztbe fordul egy hajó, vagy karantén miatt lezárnak egy kínai kikötőt, vagy csak esetleg lassúbb lesz a kirakodás az európai kikötőkben, máris szakad az értéklánc. Minden apró zavar, hiba rögtön alkatrészhiányt jelent az európai gyárakban, amelyek percre pontos szállításokra rendezkedtek be, mondván, minek fenntartani a költséges raktárkészletet. Itt jegyezném meg, hogy ugyan sokat beszélnek a gazdasági szereplők az alkatrészek, főleg a csipek hiányáról, sokak szerint ez most valójában az áralku része az autógyártók és beszállítóik között.

Az energiahordozók mellett a nyersanyagok, az acél, a vas, a műanyagok ára is emelkedik. Látványos az építőanyagok drágulása. Nem irigylem az építkezőket, mert a drágább téglát a kőműves is drágábban fogja rakni.

A visszaépülés gyorsasága arányos az inflációval

Az élelmiszerárak rohamos emelkedése külön kategória, amit nagyon sok minden befolyásol. Talán csak egy dolgot említenék meg, Kína hatását a disznóhús és a takarmányok árára. Tavalyelőtt a sertéspestis szinte likvidálta a kínai sertésállományt, akkor az európai tenyésztőknek nagyon jól ment, Kína nálunk vásárolt. Idén azonban visszaépítették a sertéstenyésztést, és takarmányból óriási készleteket halmoznak fel.

Eltűnt a szója a világpiacról, emelkedett a gabona ára, s vele együtt a takarmányoké. A drága takarmány szinte minden állati terméknél drágulást hozott. Meglepő, de a disznóhús a kivétel, mert a németeknél is felbukkant a sertéspestis, de most tele van a piac az európai hússal. Persze ennek is meg lesz a böjtje.

A kormányoknak valóban nem marad más, mint megmagyarázni, hogy a visszaépülés gyorsasága arányos az inflációval. S valóban, ahol már elérte a gazdasági teljesítmény a válság előtti szintet, pár százalékponttal magasabb a drágulás, mint ott, ahol csak megközelítették azt. Azok a kormányok, amelyek többet költöttek a járvány alatt a beruházások támogatására, bizony további fogyasztásra serkentették a vállalatokat, amivel további drágulást okoztak.

Egyszer azonban ennek is vége lesz, de az árak várhatóan nem térnek vissza a járvány előtti szintre. Ami komoly veszélyt jelenthet, hogy a magas inflációhoz a gazdaság stagnálása társul. Ezt – a stagflációt – kellene kivédeniük a gazdaságpolitikusoknak, ami nem lesz kis feladat. Ahogy ledolgozni a felhalmozott államadósságot sem.

Megjelent a Magyar7 2021/38.számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.