Van egy olyan mondás, aki nem dolgozik, ne is egyék.
Régen úgy volt, hogy egy család úgy volt képes megkapaszkodni, hogy a férj és feleség összetartott, már csak a megélhetés miatt is.
Semmi kezdeményezőképesség, semmi igény a saját erőből történő megkapaszkodásra, szélső esetben szándékos
munkakerülés tapasztalható.
Az egész társadalom felelős ezért a helyzetért.
Hogyan alakulhatott ki ez a felelőtlen, erkölcs nélküli életszemlélet?
Régen volt szegénységi bizonyítvány.
Az ezzel rendelkezők kaphattak segélyt.
Viszont aki ilyen bizonyítványra kényszerült, azt a többiek megvetése kísérte.
Tehát tényleg végső esetben fordultak az emberek ehhez a státuszhoz.
Egyébként a magyar nyelv ez esetben is remekel: el lehet időzni a
szegénységi bizonyítvány
szóösszetétel minden kétséget kizáró, és tűhegy-pontos definícióján.
Cservenka Attila
Magyar Tudat