London, 1944. március 20, 21:50

Randal Neale, a Reuter-iroda diplomáciai tudósítója írja:

Annak a jelentésnek, hogy a németek egész Magyarországot megszállták, bizonyos mértékben hitelt adnak Londonban. Itteni értelmezés szerint ez azt jelenti, hogy a németek úgy ítélik meg, többé nem bízhatnak Magyarországban, mint szövetségesben az orosz előrehaladás következtében előállt veszélyes helyzetben. Valóban, a németek úgy bánnak Magyarországgal, mint ahogyan a vichyi Franciaországot kezelték a szövetségesek észak-franciaországi partraszállása után és Észak-Olaszországot a szövetségesek szicíliai partraszállása után.

A magyar kormánynak idáig megengedték, hogy fenntartsa azt a látszatot, mintha a tengelynek független egysége volna. Magyarországon nem állomásoztak német csapatok. Németországnak mindössze szállítási könnyebbségeket „engedtek” csapatai számára magyar területen keresztül.

A mostani mozdulat jellegzetes. Váratlan és kíméletlen ütés az, amely elébe vág az eseményeknek. Hír szerint Horthy tengernagy Hitler főhadiszállásán van, vagy éppen ott volt. El lehet képzelni, hogy bizonyos fajta nyomást gyakoroltak rá.

A berlini katonai szóvivő szájába azt a jelentőségteljes megállapítást adják ma, hogy „Délkelet-Európában a német katonai erőkifejtés tetemesen meg fog növekedni.”

A Magyarországba való behatolás és Magyarország fojtogatása azt a látszatot kelti, mintha a németek azon volnának, hogy Románia és Bulgária függetlenségének utolsó maradványait is szét akarnák tépni abban a kétségbeesett erőfeszítésben, hogy továbbra is kezükben tartsák a nyersanyagokat, főképpen pedig a romániai kőolajat, melyre Németországnak soha sem volt nagyobb szüksége, mint ma. Nem is kell hangsúlyozni, hogy ez a német politika milyen mértékben magában foglalja azt, hogy emberanyagát még jobban ki kell szipolyoznia. (MTI)