A reform Romániában már inkább szitokszó, valamiféle színes álca, ami mögött saját érdekeik szerint alakítgatják a törvényeket és játékszabályokat az éppen hatalmon levő politikusok. Mindössze két és fél éves, a 2016 decemberében megnyert választásoktól a 2019 májusában történt bebörtönzéséig tartó regnálása alatt Liviu Dragnea mindent elkövetett az igazságügyi rendszer újraszabásáért, és sok mindent el is ért az általa mozgatott bábkormányfők és az általa uralt képviselőház segítségével, s bizony elég kevésen múlott, hogy nem tudta létrehozni nagy művét, amelynek célja az volt, hogy ő és az övéi büntetlenül rabolhassanak az államkincstárból, az uniós alapokból. De aztán rács mögé került. Most pedig – „két év és két hónapnyi szenvedés és megaláztatás” után – valószínűleg bosszúért szomjazik, ráadásul továbbra is ég a föld a talpa alatt, mert egy másik ügyben (a Donald Trump beiktatási vacsoráján való részvétel finanszírozása miatt) máris perbe fogták, a legnagyobb falat, a húszmillió eurós kárt firtató Tel Drum-dosszié még ezután következik. Ezeket az ítéleteket aligha akarja otthoni nyugalomban, tétlenül kivárni. Hogy mit fog tenni, az kérdéses, hiszen még bő három évig – 2024 végéig – nem választható és nem nevezhető ki semmilyen állami tisztségbe, de az biztos, hogy tábora még van, és ha számbelileg meg is fogyatkozott, a maradék elszántságához már csak azért sem fér kétség, mert ugyanazon hajóban eveznek sokan.

És ugyanazokon a vizeken is, a jelenlegi kormánykoalíció román pártjai által oly nagy garral ígérgetett „visszacsinálás” ugyanis el sem kezdődött, mindjárt az első kérdésnél – annál, hogy ki foglalkozzon a bírák és ügyészek visszaéléseivel – el is akadtak. Stelian Ion igazságügyi miniszter mindenért az RMDSZ-t okolja: mert annak idején az SZDP partnereként megszavazta a most eltörölni kívánt jogszabályokat (ezt bizony nehéz lenne tagadni), és mert Magyarország trójai falovaként meg akarja akadályozni Románia csatlakozását a schengeni övezethez. Ez már elég nevetséges, a nagyszámú erdélyi magyarság miatt is, de inkább sírni kellene azon, hogy a tömérdek helyrehoznivaló között egy fél év alatt mindössze a magyarellenes hangulatkeltésig jutott el a magát leghaladóbbnak, tagjait legfelkészültebbnek tartó politikai alakulat, az MRSZ. Sokat elárul a koalícióról, hogy bár a vezető kormánypárt, az NLP egyik oszlopos tagja, Daniel Fenechiu jobbnak látja az RMDSZ javaslatát, szavazni mégis a miniszterrel fog, „fegyelemből”. Az NLP amúgy nem sürgeti az igazságügyben végbement „rombolás” jóvátételét, és valószínűleg nem a koalíciós béke kedvéért hallgat (más téren vannak pengeváltások): úgy látszik, most kevésbé zavaró számára a megpuhított jogi keret, mint két évvel és két hónappal korábban.

Ez az, ami Dragneának reményt ad.