Bosco János a börtönben

Jorge Crisafulli szalézi tartományfőnök látogatása során megkérdezte rendtársaitól: minden lépést megtettek-e, hogy elérjék a célt, amelyet maguk elé tűztek. Azt mondták: „Még nem.” Megkértem őket, hogy azonnal szervezzenek egy találkozót a Sierra Leone-i börtönök főigazgatójával. Kora délután három szalézi és egy laikus már az igazgató és helyettese előtt ült.

Az első dolog, amit az igazgató elmondott, ez volt: „Tudjuk, hogy ki Don Bosco. Mi már évek óta várjuk önöket, hosszú ideje.” Azonnali látogatást szerveztek, és harminc év óta első alkalommal egy szalézi ellátogatott a Pademba úti börtönben. Ez a börtön 300 főre épült, de túlzsúfolt az 1876 fogvatartottal, akik között számos fiatalkorú is van.

A cellákban erős és éles szag uralkodott. Ez maga volt a földi pokol. Bejárták az egész börtönt. Mindent kopott, koszos, elhagyatott, eltekintve egy kápolnától, amelyet egy katolikus misszionárius épített. Nem volt iható víz, az elítéltek csak egyszer kaptak naponta ételt, gyakran csak sima rizst. Nem volt egy hely, ahol kimoshatták volna a ruháikat, vagy egy zuhany, hogy lezuhanyozzanak. Jorge Crisafulli tartományfőnök találkozott egy 18 éves fiúval, akinek Bosco János volt a neve. Tréfásan azt mondta neki: „Ezzel a névvel nem kellene itt lenned.” Megkérdezte tőle, hogy miért zárták be. Azt mondta, hogy árva, és az utcákon csavargott egy éjszaka, amikor a rendőrség elkapta, és egyenesen a börtönbe vitte anélkül, hogy valakinek szóltak volna. Két évet töltött ebben a pokolban. „Lánynak használtak” - mondta el. Naponta egyszer evett. Egész éjjel legyeznie kellett a macsó fiúkat a szúnyogok és a hőség miatt. Mindössze 10 leoneért szabadlábra helyezték volna, ami megegyezik 2 dollárral, de senki sem tudta, hogy ő ott van.

Napjainkban Bosco János már kikerült a Pademba úti börtönből, egy házban él más börtönviselt tizenéves fiúkkal, akik vagy kereskedelmet tanulnak, vagy egyetemre készülnek. Don Bosco megváltoztatta az életüket. A fiúk nem jöttek el hozzá, így hát Don Bosco ment el hozzájuk, hogy segítő kezet nyújtson nekik.

Magyar Kurír