Egyetemi tanár, településfejlesztő közgazdász, vállalkozó, két gyermek édesapja, hobbija a sport. Kecskeméten született, Szegeden tanult, 2004 óta él Székelyföldön, egy barátja szerint lassan úgy gondolkodik, mint egy székely. Csák Lászlóval, a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozatának közigazgatási tanszéke februárban kinevezett vezetőjével oktatásról, bürokráciáról, a településtervezés alapvető kérdéseiről, a közszférában, ezen belül kiemelten az önkormányzatoknál dolgozók iránti elvárásokról, a kreativitásról és a bátor döntésekről beszélgettünk.
– Kérem, határozza meg önmagát: ki Csák László?
– Nekem az a szerencsém, hogy nagyon sokféle tudok lenni. Nem épp úgy, mint a Pom Pom című rajzfilmben a főszereplő, aki egyujjas kifordított bundakesztyűtől kezdve mindenné tud válni, de a lényeg, hogy a tudásomat ott és úgy hasznosítom, ahogy arra szükség van. Vállalkozóként településfejlesztéssel foglalkozom, tanítottam a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen, jelenleg a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen Kolozsváron és a sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozat közel száz hallgatóval működő alapképzésű közigazgatási szakán oktatok. Gyakorlatilag azt csinálom vállalkozóként és azt tanítom az egyetemen is, amihez a legjobban értek. Településfejlesztő tervező közgazdászként határoznám meg magam, ez egy nagyon speciális szakterület, amire manapság nagy szükség van. Feleségemmel Kolozsváron ismerkedtem meg, ő csíkszeredai. 2004 óta megszakítás nélkül Székelyföldön élek, tehát van egyfajta régiségem. Egyik polgármester barátom azt mondta, kezdek úgy gondolkodni, mint egy székely, tehát már a gondolkodásmódom is kezd megfelelni a régiónak.
Itt nagyon sok a feladat
– Abból ítélve, ahogyan igyekszik a helyi dolgokba beleszólni, értem ez alatt, hogy javító szándékkal adja hozzá a településfejlesztés terén szerzett tapasztalati tudását egynémely döntéshez, úgy tűnik, valóban érdekli, hogyan lehet javítani egy-egy település infrastruktúráján, az emberek életminőségén. Így van?
– Itt nagyon sok megoldandó feladat vár egy településfejlesztő közgazdászra. Ha összehasonlítjuk azt, hogy milyen infrastrukturális állapotban voltak a települések húsz évvel ezelőtt, és mi van jelenleg, akkor jelentős fejlődést észlelünk. Remélem, hogy azokon a településeken, térségekben, ahol sokat dolgoztam 2006-tól ebben a szakmában, hozzá tudtam járulni a fejlődéshez, a munkámnak érződik a hatása.
Az első projektem a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium épületének a rehabilitációja volt, majd 2007–2008-ban Csíkszereda központjának a felújításában is részt vettem tervező közgazdászként. Ott Tövisi Zsolt építész koordinálta az építész és mérnöki csapatot. Nekem mindig az volt a fontos, hogy a közösség számára hasznos legyen az, amit csinálok.
– Egy építkezésnél, épületfelújításnál, településfejlesztésnél sokféle szakemberre van szükség. Mi a szerepe a tervező közgazdásznak?
– A tervező közgazdász számára nem műszaki kérdés egy adott épület. Közvetíteni tud az épület rendeltetését meghatározók, a műszaki kérdésekben járatos szakemberek és a finanszírozó között. Fontos ezeket a területeket összehangolni, és ez az ő dolga. Az építész meg tudja tervezni az épületet, ha tudja, hogy abban az épületben milyen tevékenység lesz majd, mert minden ettől függ. Az iskolára tekinthetünk például úgy is, mint az oktatás számára hatékony felülethasználat, hatékony épületüzemeltetés problémáinak együttesére. Nyilván esztétikai kérdés is, közösségi terek is kellenek hozzá. Ezekhez kell a tervező közgazdász. Ez egyébként a romániai tervezési gyakorlatban is megjelenik, ami azt jelenti, minden egyes beruházáshoz szükség van egy tanácsadó tervezőre, az ő tervei alapján készül el a műszaki terv.
– Ebből kitűnik, hogy első perctől egységében kell látni az adott beruházást. De hogyan lehet már a tervezés pillanatában figyelembe venni a társadalmi összefüggéseket, azt, hogy egy létesítmény miként működik a saját környezetében, van-e rá hatása? Eljutnak-e az ilyen jellegű tanácsadói javaslatok a gyakorlati kivitelezésig?
– Ez annyira a gyakorlat, hogy én minden reggel olyan utcában parkolok csíkszeredai irodám előtt, aminek a koncepcióját az építészekkel közösen találtuk ki, és az emberek úgy használják, ahogy azt mi elképzeltük. Ebben az utcában vannak egyházi ingatlanok, kápolna, segédpüspöki hivatal, oktatási intézmény, de vannak kereskedelmi egységek is, a tervezésnél ezt mind figyelembe kellett venni. Ez nemcsak arról szól, hogy van egy közlekedési felület, parkolók és járdák, hanem érzékeltetni kell azt, ami ebben az utcában történik. Azért, hogy az autók ne száguldjanak, szűkebb ez az utca, a gépkocsivezetők érzékelik, hogy itt másként kell közlekedni, mint egy széles utcában, és nem kell kitenni a 30-as korlátozást, senki nem lépi át ezt a sebességet.
Jól átgondolt településtervezéssel, a tervező- és építőcsapattal való jó együttműködéssel jó megoldások születhetnek, amelyek a közösség javát szolgálják. Ezt az emberközpontú és a közösség iránt elkötelezett szemléletet kívánom átadni az egyetemen a közalkalmazottak, köztisztviselők következő nemzedékének.
Több, mint papírtologatás
– Ez egy kicsit úgy hangzik, mintha cáfolni szeretné azt a sokak által vallott nézetet, miszerint a közigazgatási egyetemen bürokratákat képeznek, akik majd a különböző hivatalokban dolgozva növelik azok számát, akik papírokat tologatnak. Lehet ebbe a munkába kreativitást vinni? Ha igen, hogyan tanítják meg erre a fiatalokat?
– Nagyon sokat javult ezen a téren a helyzet Romániában. Ma már a közalkalmazottak, a köztisztviselők nem egyszerűen csak papírtologatók, főleg nem a helyi és megyei adminisztrációban, annak ellenére, hogy az adminisztráció továbbra is bürokráciával jár. Bár digitális világban élünk, ez nyilván a követhetőség, számonkérhetőség, átláthatóság érdekében van. Tehát ez ma már nem azért történik így, hogy iratokat tologassunk, és ne oldjunk meg dolgokat.
Ami a kreativitást, az arra való oktatást illeti, nagy szerencsénk, hogy Sepsiszentgyörgyön az egyetemi tanár kollégáim közül csak ketten főállásúak, a többiek óraadó tanárok és hozzák magukkal a különböző szakterületeken szerzett mindennapi tapasztalataikat. Mind komoly egyetemeken szerezték a doktori fokozatukat, szakdolgozataik, köteteik jelennek meg, a közszférában dolgozó jó szakemberek. A helyi szociális igazgatóságon, a megyei tanácsnál, pénzügyi igazgatóságon, speciális iskolánál végzett mindennapi tevékenységük révén jól ismerik a valóságot, és ez az oktatásban a hallgatók javára válik. Azt szeretnénk átadni a fiataloknak, hogy leendő közalkalmazottként a sok papírgyártás mögött az embert lássák, a közösségnek az értékeit és érdekeit kövessék. Ez az, amire törekszünk. A kolozsvári egyetem vezetőségétől is arra kaptam megbízást, hogy próbáljuk a közigazgatási képzést a közösséghez közel vinni és sokkal erősebbé tenni az együttműködést a közintézményekkel. Rövid idő alatt sikerült nagyon erős együttműködést kialakítani Tamás Sándorral, Kovászna Megye Tanácsának elnökével és Antal Árpáddal, Sepsiszentgyörgy polgármesterével, de felvettük a kapcsolatot az összes háromszéki polgármesterrel, egy közös találkozón lehetőségem volt ezekről az új kezdeményezésekről beszélni. A hallgatók gyakorlati képzését szeretnénk szervezett formában megoldani a közintézményeknél, s bár a járványügyi korlátozások ezt jelenleg nem teszik lehetővé, a következő tanévtől ez biztosan működni fog.
A közigazgatás mindent szabályoz
– Jelenleg abban segítik a hallgatókat, hogy olyan kutatási témákat válasszanak, amelyeknek köze van Kovászna és Hargita megye közigazgatási problémáihoz, hisz bármennyire akarjuk vagy nem, a közigazgatás az élet minden területét felöleli, mindent szabályoz. Mondjon néhány konkrét szakdolgozat-témát.
– Az idén két hallgató is foglalkozik szociális kérdésekkel, többek között azzal, milyen a feladatmegosztás az önkormányzati, az állami intézményi és a civil szereplők között. Mert az idősgondozás, a hajléktalankérdés, a mélyszegénységben élő romák ügyei és a többi szociális probléma mind többszereplős megoldást igényel. De van, aki a hulladékgazdálkodás területén kutakodik, egy másik hallgatónk az iskolahálózattal kapcsolatos döntéseket vizsgálja, ami szintén nagyon nehéz kérdés, hogy melyik iskolának milyen beiskolázási számokat hagynak jóvá, milyen osztályokkal, milyen személyzettel, illetve mit szüntessenek meg, mit fejlesztenek.
Gyakorlatilag mindennek a keretét a közigazgatás adja. Tehát az, hogy egy községben milyen az infrastruktúra, van-e családorvosi, fogorvosi rendelő – ezek mind-mind közigazgatási, közpolitikai döntések, és arra törekszünk, hogy az a tudás, amit itt a hallgatókkal, kollégákkal termelünk, hasznosuljon a régióban. Azt szeretnénk, ha a szakdolgozatok nem rekednének meg egy polcon, a hallgatók által megfogalmazott ötletek eljutnának a döntéshozókig, és a fiatalok éreznék, hogy akár ők is befolyásolhatják településeink fejlődését, mindennapi életét. A közigazgatásban rengeteg változást lehet elérni, csak élni kell a lehetőségekkel.
– Egy adott település fejlesztési koncepciójának egyszerre kell mindenre hatnia, vagy ha van egy húzóágazat, arra kell minden erővel összpontosítani?
– Az első lépés az, hogy a lakosság életminőségéhez szükséges legalapvetőbb kérdéseket oldjuk meg jó minőségben. Ha az megvan, akkor utána lehet koncentrálni az erősségeinkre. De ha nincs biztosítva az egészségügyi ellátáshoz, az oktatáshoz és a kultúrához való hozzáférés egy településen, akkor ott bármilyen munkahelyteremtésben gondolkodhatunk, az egy széteső közösség lesz, ahonnan az emberek el fognak menni. Az említett három terület rendbetétele a településfejlesztés nulladik lépése, és ebben bátornak kell lenni. Ahol van egy felújított orvosi rendelő, ott megjelenik az orvos, fogorvos, működik a gyógyszertár. Ha az egészségügy, oktatás, kultúra rendben van, utána lehet gazdaságfejlesztéssel foglalkozni.
Búcsúzóul Csák Lászlót a hobbijáról kérdeztem, és azt gondoltam, a munkáját nevezi meg, mert többször kiemelte, szerencsés ember, hisz vállalkozóként és egyetemi tanárként is azt teszi, amit szeret és amihez a legjobban ért, de meglepetésemre azt mondta, közelebbről félmaratonra készül. Igaz, korábban el sem tudta volna képzelni ezt magáról, nem volt igazán sportember, de a jó életérzés arra sarkallja, hogy kipróbálja felső határait a sportban is.
