Aki részt vett Pozsonyban a Szlovák Nemzeti Múzeum – Magyar Kultúra Múzeumában a Több mint szomszéd – Magyar kulturális hét keretében megrendezett Lehár Ferenccel kapcsolatos beszélgetésen, zenés műsoron és kiállítás-megnyitón annak még sokáig fülében visszhangozhattak az ott elhangzott okos gondolatok, a zeneszerző örökzöld dallamai és tudatosíthatta, hogy újra és újra beigazolódik, az operett komoly helyet érdemel a zene világában, az egész kultúrtörténetben.
A világjárvány miatt mostanra tolódott kulturális hét jelentős programja volt ez a remek beszélgetés a zeneszerző bemutatásával, operettjei ismert dalainak felcsendülésével és az életén valamint munkásságán végigvezető, értékes dokumentumokat felvonultató, szépen elrendezett kiállítással.
A rendezvényen jelen volt a Bécsben élő közeli rokon, Lehár Ferenc húgának unokája, Lehár Mikes Zsuzsa és férje is.
Jarábik Gabriella, a múzeum igazgatónőjének üdvözlő beszéde után Venyercsan Pál, a Pozsonyi Magyar Kulturális Intézet igazgatója elmondta, hogy örömmel sorolták a hét programjába ezt a rendezvényt, hiszen Lehár Ferenc személyére és munkásságára méltán lehetünk büszkék.
A rendezvény vendége volt Baranyi Ferenc Kossuth- és József Attila-díjas költő, író, aki részletesen szólt arról, miként ismerte meg a zeneszerző dalait, majd később teljes operettjeit.
Régen volt, alig háromévesen édesanyja zongorajátékára figyelt fel, aki egy dalt játszott a zongorán, majd egy mozifilm bejátszásában köszönt vissza újra a dal, akkor már azt is megtudta, hogy ez a máig közkedvelt Deres már a határ kezdetű dal.
Később, amikor a rádióban péntekenként operetteket közvetítettek, már alig várta, hogy megkezdődjön a műsor.
A Magyar Televízióba kerülve pedig tudatosan törekedett arra, hogy operettek is műsorra kerüljenek, az időnként lebecsült és lenézett opera visszakerüljön az őt megillető helyre.
Lehár mindmáig kedvence, több műve dalainak szövegét fordította magyarra, nagyon becsüli emberségét, mindenhol hangsúlyozza az operett zenei értékét.
Kiemelte, mindenképpen tiszteletreméltó, hogy mindvégig magyarnak vallotta magát, igazolva, hogy a nemzetiség megvallása és vállalása tudatosság kérdése és nem származásé, vérséggé.
Hiszen Lehár családja franciaországi gyökerekkel rendelkezik, szülei a monarchia idején több helyen éltek, mint ahogy ő is élete nagy részét osztrák földön élte le, de egy pillanatig sem tagadta magyarságát.
Klemen Terézia, a komáromi székhelyű Lehár Ferenc Polgári Társulás alapítója és elnöke arról beszélt, hogy zenekedvelő családban nevelkedve, zeneszerető emberként tudatos elhatározásból alapította a társulást és vállalta fel a Komáromban 1870. április 30-án született zeneszerző emlékének ápolását.
Évente megszervezik a Lehár-bált, a Lehár-napot, a Lehár-nyár keretében kilenc vasárnapon át a Klapka téren ingyenesen térzenét élvezhetnek az érdeklődők és Lehár halálának napján pedig ünnepi előadásra kerül sor a városi művelődési központban.
Tavaly, születésének 150. évfordulója alkalmából Klemen Terézia Margitay Zoltánnal közösen könyvet jelentetett meg értékes dokumentumokkal, fényképekkel, eddig ismeretlen anyagokkal kiegészítve Az operettkirály – Lehár Ferenc életútja címen.
A társszerző, Margitay Zoltán szintén jelen volt a beszélgetésen, aki ugyancsak értékes ismeretekkel gyarapította a közönséget a zeneszerzőről. Maga is a szülői házban került kapcsolatba a zenével, Huszka Jenő családjuk barátja révén az operettel is, és nála jól megfér egymás mellett a zene szeretete és polgári foglalkozásként a közgazdászé.
Tőle tudtuk meg azt is, hogy felesleges temetni az operettet, van közönsége, van népszerűsége és maga Lehár a legkedveltebbek egyike. Tizenöt évre visszamenően a statisztikák szerint Johann Strauss után éppen az ő művei szerepelnek a világ színpadjain a legtöbbet.
A világ valamennyi operett zeneszerzői között másodiknak lenni a rangsorban igazi dicsőség!
Az élvezetes beszélgetést mintegy megkoronázta Nagy Ibolya operettprimadonna és Klein Otokár operaénekes szereplése, akik a zeneszerző operettjeinek dalaiból mutattak be válogatást, fergeteges hangulatot teremtve. Vitathatatlan bizonyítéka volt ez a dalköltő nagyságának, halhatatlan művészetének.
A kiállítás, amely a Komáromi Duna Mente Múzeuma munkatársainak, Csütörtöki József igazgató úrnak, Vanya Péternek és Galo Vilmosnak, ugyancsak Klemen Teréziának, valamint a Magyar Kultúra Múzeuma munkatársainak munkáját dicséri, teljes képét adja Lehár Ferenc életének és az utókor emlékezetének.
Itt van a szülőháza falán elhelyezett emléktábla, Emil Venkov szobrának kicsinyített mása, amelynek eredetije a szülőház helyén levő parkban áll Komáromban. Látható életnagyságú kerámiaszobra, operettjeinek látványos kosztümjei, plakátok, és ismertető táblák, amelyeken az életutat veszik sorra.
Az egyiken olvasható kijelentése: „Komáromi gyerek vagyok”.
S ha letekint onnan a magasból, ahol az égi zenekarban irányítja operettjei előadásait, akkor láthatja, hogy a szülőváros nem felejti nagy fiát. A tavalyi születésnapi évfordulót bőven pótolták és még pótolják is idei rendezvényeikkel.
A kiállítás még közelebb hozza hozzánk, minden látogatóhoz az operettkirályt. Pozsonyból Losoncra viszik az anyagot, a városba, amely ugyancsak fontos szerepet játszott a zeneszerző életében.
(Benyák Mária/Felvidék.ma)
