Újraszentelték a berettyóújfalui Jézus Szíve-templomot

A szentmisén Fodor András püspöki helynök; Törő András, a püspöki hivatal irodaigazgatója; Lipták József esperes, plébános; Rákóczi Jenő, Berettyóújfalu plébánosa is részt vett, továbbá jelen voltak egyházmegyés lelkipásztorok, a városban szolgáló keresztény felekezetek képviselői; Muraközi István, a város polgármestere; Vitányi István helyi országgyűlési képviselő és más világi méltóságok, a felújítási munkálatokban közreműködő cégek képviselői, az egyházközség hívei és debreceni zarándokok.

A berettyóújfalui templomban az elmúlt két évben teljes külső és belső felújítás zajlott: megújult a templom homlokzata, megtörtént a tetőszerkezet és a héjazat cseréje, és a teljes belső tér új festést kapott.

Egy közösség életében a templomszentelés általában ritka alkalom, különleges, felemelő szertartás. A főpásztor a bejáratnál elmondott könyörgő imádságát követően az egyházközség képviselői átnyújtották neki a templom okiratait, terveit, kulcsát; ezt követően a püspök a pásztorbottal háromszor koppantott az ajtón. Keresztet rajzolt rá, majd bevezette a híveket abba a térbe, ahol Istennel találkozhatnak.

A szimbólumokkal teli szentelési szertartás különleges elemekből tevődik össze, minthogy a világból egy helyet, berendezési tárgyat arra választanak ki, hogy a természetfölötti világba vezesse el a hívő embert. A templom, a hívek és az oltár megszentelése, majd az, hogy oltár négy sarkát és közepét, valamint a falakat tizenkét helyen krizmával megkenik, azt jelképezi, hogy

aki a templomban nyitott szívvel van jelen, a világból Istenhez emelkedhet.

Palánki Ferenc megyéspüspök ezután az oltár öt, krizmával megkent helyére gyertyából kereszteket és tömjénszemeket helyezett; az oltárt pedig oltárterítővel, virággal díszítették fel.

A szertartás befejező mozzanataként az áldoztatás után megáldották a tabernákulumot, és elhelyezték benne az Oltáriszentséget.

Palánki Ferenc püspök homíliájában Jézus Szíve közelgő ünnepére (június 11.) irányította a jelenlévők figyelemét.

Mit jelent Jézus Szíve-tisztelete? – tette fel a kérdést a főpásztor. – A „szív” szót vizsgálva többféle jelentéstartalommal találkozunk. Először is csodálatosan működő központi és egyben legfontosabb szervünkre gondolunk, amely az életet jelenti számunkra. Átvitt értelemben a házasok hívják egymást „szívem”-nek; vannak jószívű, tiszta szívű emberek; van, akinek aranyból van a szíve, de az is előfordul, hogy akit megbántanak, az a szívére veszi azt. A harmadik jelentése a legbensőbb énünkre mutat. Gyermekkori imádságunk így kezdődik: „Szívem első gondolata hozzád száll fel Istenem.” Ekkor megnyílunk Isten jelenléte előtt, így indítva a napot.

Jézus Szívéről, az isteni szeretetről elmélkedve az evangélium sorai jutnak eszünkbe: „Amikor látta a tömeget [Jézus], megesett rajta a szíve, mert olyan volt, mint pásztor nélkül a juhok” (Mt 9,36). A Jézus Szíve-tiszteletről beszélve erre a mély emberségre gondolunk. Ő maga a szeretet forrása, és nem azért szeret, mert jók vagyunk, hanem hogy jók legyünk. Isten szeretete az annak ellenére létező szeretet, hogy tudja, milyenek vagyunk. Erre válaszolva azzal a jósággal, szeretettel kell fordulnunk egymás felé, amivel Isten szeret bennünket.

*

A szentmise végén Rákóczi Jenő plébános mondott köszönetet a felújítás támogatásáért és minden segítségért.

A plébános hangsúlyozta: a templomfelújítás különleges dolog. Azt hirdeti a világban, hogy van hely, ahová elvonulva találkozhatunk Istennel, aki jelen akar lenni az életünkben.

Rákóczi Jenő atya elmondta, a beruházás 120 millió forintba került, amely összeg több forrásból tevődött össze: 2017–18-ban pályázat útján 22 millió forintos állami támogatásban részesült az egyházközség, illetve további anyagi segítséget kaptak a város önkormányzatától. Érkeztek felajánlások a hívek nagylelkű adományának köszönhetően is, a felújítás legnagyobb részét pedig a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye segítette.

A Jézus Szíve tiszteletére szentelt templom alapkövét 1904-ben rakták le, és 1905-ben került sor a felszentelésére.

A beszámoló teljes terjedelemben ITT olvasható.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír