Április 12-én, egy nappal Márai Sándor születésének évfordulója után, zártkörű megemlékezésre került sor a világhírű író kassai szobránál.
Elsőként dr. Hetey Ágota, főkonzul szólt. Emlékeztetett, a Költészet Napján ünnepeljük Márai születésnapját, aki
„az egyik legismertebb és legnépszerűbb magyar író, az ízig-vérig lokálpatrióta, száműzetésében is haláláig kassai polgár. A kassaiak életének szerves részét képezi a Márai hagyaték gondozása, az író kultuszának ápolása.”
Azért szolgál örömére, hogy a kassai főpolgármesterrel együtt emlékezhet, akivel több projekten dolgozik, például az Alsó Kapu régészeti komplexum felújításán. Hisz abban, hogy további területeken tudnak még sikeres együttműködést folytatni.
„Márai Sándor életének második felét emigrációban töltötte, de folyamatosan vissza-visszanyúlt gyermek- és fiatalkora élményeihez, a polgári élet sok-sok apró részletéhez, amelyek egészében megadták számára azt a szilárd alapot, amely kiindulási pontként szolgálhatott termékeny írói pályáján.”
Majd egy nagyon aktuális témához nyúlt. „Most az iskolai beiratkozások, iskolaválasztás időszakában Márai Sándor élete, gondolatvilága példaként állhat a szülők előtt, hiszen a magyar iskola választása ugyanilyen szilárd alapot biztosíthat gyermekeiknek, mint amelyet Kassa jelentett az írónak.” Majd őt idézte: „ez a nyelv és irodalom nekem a teljes értékű életet jelentette, mert csak ezen a nyelven tudom elmondani, amit mondani akarok. (És csak ezen a nyelven tudom elhallgatni, amiről hallgatni akarok.) Mert csak akkor és addig vagyok »én«, amíg magyarul tudom megfogalmazni, amit gondolok.” Tehát
a magyar gyermekek számára az anyanyelvű oktatás biztosítja a legnagyobb ajándékot. Ez olyan gyökereket, versenyképességet, sőt előnyt nyújt számukra, amellyel magabiztosan érvényesülhetnek.
„A magyar nyelven tanulás, az anyanyelven megszerzett magasszintű ismeretek és kibontakozó tehetség a többségi társadalomba történő sikeres beilleszkedés legfontosabb előfeltétele. Kiválóan bizonyítja ezt Márai élete és munkássága, aki magyar anyanyelvére építve, hazájától távol is képes volt az új és új kihívásoknak megfelelni, a változó társadalmi közegbe beilleszkedni.”
Utána Jaroslav Polaček, Kassa főpolgármestere tartott beszédet, aki magyarul kezdte és úgy is fejezte be. Remélni szeretnénk, hogy ezzel hagyományt teremt.
A szó és toll mestere – mondotta – világpolgár volt, aki sohasem felejtette szülővárosát.
Ezért mi sem felejthetjük és nem is akarjuk azt az embert, aki Kassát híressé tette úgy, mint senki más. Hiszen
műveit 40 nyelvre fordították le. Kassán nőtt föl, értette légkörét. Iskola, tér, szobor őrzi emlékét. A párbeszéd híve volt, szobrát is ezért így nevezik,
ahol le lehet ülni vele szemben és meghallgatni. Márai Sándor példaképünk, aki sokat tett városáért. A főpolgármester meggyőződése, sok követője van a művészek, orvosok, munkások és mindazok között, akik szeretik városukat. Ezért van városunknak gazdag múltja és jelentős jövő vár rá.
Majd Ötvös Anna, a Márai Emlékkiállítás kurátora osztotta meg gondolatait a jelenlevőkkel. Egy idézettel kezdte, melyben a Dómról szólt. Kassának ez a gyöngyszeme izgatta, foglalkoztatta. Sokszor, különböző módon írt róla, de mindig elragadtatással. Ahogy a többi szónok, ő is leszögezte, az író és szülővárosa szétválaszthatatlanul összetartozik. És még valami: az anyanyelv. „Németül, franciául, angolul olvasok (olaszul gyatrán, de minden nap), írok, ha kell, beszélek, rossz kiejtéssel.
De mindig, ébren és álomban, magyarul gondolkozom – akkor is, ha angol vagy francia, német nyelven olvasok, beszélek: mindent magyarul gondolok el, értek meg, és aztán lefordítom gondolataim – úgy, ahogy – idegen nyelvre.”
Ebből kiindulva hangsúlyozta: „Legyen számunkra ez egy fontos kapaszkodó az értékvesztett világban, ahol összemosódnak vagy éppen szétmaszatolódnak az alapvető emberi értékek, ahol a nemzethez, az anyanyelvhez, a kultúrához való hagyományos ragaszkodás lassan meghaladottnak, avíttnak tűnik.” Majd a következőképpen fejezte be. Tisztelegve Márai emléke előtt, az életmű egyik legfontosabb üzenete, „az anyanyelv és a szülőföld megtartó ereje a legbiztosabb kapaszkodó az életben.”
Az ünnepség koszorúzással ért véget.
(A szerző felvételei)
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
