A mindenkori szotyori embereknek és családoknak bőven kijutott a sorsdöntő eseményekből. A Nagy családnak viselnie kellett az osztrák megtorlás következményeit is. Szotyori Nagy Tamásné Vajna Terézia a szabadságharc után pincéjében rejtegette a bujdosókat, tettéért a nagyszebeni börtönben szenvedett. Emléktáblája a helybeli óvoda homlokzatán látható.

A szotyoriak március 15-én a magyar szabadságharc emlékműve közelében állított, most felavatott emlékkopjánál fejet hajtottak néhai Miklós András és szotyori bajtársai emléke előtt is. Miklós András az Úz völgyében harcolt, majd hadifogolyként Oroszországba került, ahol 1945 őszén hunyt el, hamvai az asztraháni fogolytemetőben nyugszanak.

Hétfőn a trianoni diktátum felejthetetlen következményeire utaló emlékművet is lelepleztek, melyet Balázs Antal nyugalmazott tanító faragott Barabás Mózes és Kóródi János megrendelésére. A rendezvényen az emlékkopják sepsiszentgyörgyi faragómestere elmagyarázta az ünnepségen jelen levő ifjabb generációnak, mit jelképeznek az általa megfaragott kopják motívumai.

A történelmi megemlékezés hitbéli vonatkozásáról Sánta Imre helybeli református lelkipásztor szólt. Pál apostolnak a korinthusbéliekhez írt leveléből (2:6-14) olvasta az igét: „Az Úr pedig Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.” A mi népünknek van múltja és van jelene is – mondta. Jelenünket azoknak az elődöknek köszönhetjük, akik képesek voltak küzdeni mindig a szabadságért. Az elődök az Úr lelkének áldása révén a szabadságszeretet szellemében nevelték gyermekeiket, és mi vagyunk azok, akik a jövendőért vagyunk felelősek – hangsúlyozta a lelkész, hozzátéve: a ma leleplezett emlékművek is arra figyelmeztetnek, hogy a szabadság, drága, a szabadságot soha sem adták ingyen, a szabadságért mindig áldozatot kellett vállalni.