A márciushoz nem illő zuhogó hóesés nem riasztotta el a megemlékezőket, több százan idén is összegyűltek a mártír hősökre emlékezni, imával éltetni a székely szabadság eszményét. Felvezetőjében Gazda Zoltán is párhuzamot vont a zord időjárás és a román hatalom packázása között, mint fogalmazott, mindkettő otthonülésre, hallgatásra kényszerítene. „Hát nem, bár porlunk, mint a szikla, de vagyunk, megvetjük lábunkat, s nem engedjük, hogy lelökjenek, eltiporjanak, zárkába kényszerítsenek”. Elmondta, a Székely Nemzeti Tanács Beke István és Szőcs Zoltán sorsából kiindulva megalapította a Vétlenül az igazságért kitüntető címet, amelyet börtönből való szabadulásuk után elsőként a két ártatlanul elítélt mártír fiatal vehet majd át. „Bízunk benne, nem lesz második alkalom, nem lesznek újabb politikai foglyaink. Mert hiszünk a szabadságban, annak elérésében, a székely szabadság napjában” – hangsúlyozta.

Az ökumenikus istentiszteleten elsőként Zeleneák József evangélikus lelkipásztor, esperes mondott imát. Pál apostolnak a korinthusi gyülekezethez intézett második leveléből idézett: „Ahol az úr lelke, ott a szabadság”. „Azért vagyunk ma is így együtt, hogy az ige szavával, az imádság erejével hangot adjunk érzéseinknek, kérjük, ha kell, követeljük emberi jogaink tiszteletben tartását, az önrendelkezési jogok biztosítását” – mondotta. Dávid György római katolikus atya a szabadságért vívott küzdelemre, a rabságban élők szabadulására, a magyar családokra, az elhunyt mártír hősökre, őseink vére által áztatott szülőföldünkre kérte Isten áldását. Incze Zsolt református lelkipásztor, esperes Lukács evangéliumából idézett. „Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok”. Emlékezett az 1854. március 10-én kivégzett székely vértanúkra, akiket egy idegen hatalom ítélt halálra. Vajon valaki fog-e emlékezni miránk? – tette fel a kérdést. „Hogy 2021-ben volt egy maroknyi székely közösség, amely félretette kényelmét, otthagyta otthona melegét, mert éltetni akarta az eszmét, a gondolatot, az egymáshoz tartozás érzését”. A jogainkat lábbal tipró földi hatalmat hasonlította össze Isten hatalmával, „amely tiszta, nem lábbal tipor, hanem szeretetteljes. Merjünk eleget tenni ennek az isteni hatalomnak, merjünk imádkozni, énekelni, magyarnak, székelynek vallani magunkat, nem szégyellve sem identitásunkat, sem nemzeti szimbólumainkat. Ezt a hatalmat próbáljuk megtalálni és ennek a hatalomnak engedelmeskedni. (...). A gyűlöletre válaszoljunk szeretettel, a megaláztatásra válaszoljunk kiállással, egyenes gerinccel” – hangsúlyozta.

Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke kérdéssel indította szónoklatát: Lehet-e székely szabadságról beszélni, mikor két székely fiatal ártatlanul senyved román börtönökben, lehetett-e székely szabadságról beszélni, amikor 1854-ben a marosvásárhelyi Postaréten felakasztották a székely vértanúkat, vagy volt-e székely szabadság 1990 véres farsangján? „Évszázadokon keresztül a székely szabadság egy eszmény volt a székely nép számára, amelyért minden alkalommal meg kellett küzdenie. Egy eszményt éltetünk, hisz eszmények nélkül egy közösség sem maradhat fenn. Emlékszünk a székely szabadság nagy pillanataira és azokra a pillanatokra, amikor eleink megvédték a székely szabadságot, és mi a jövőben Székelyföld területi autonómiája révén újra megvalósítjuk azt” – hangsúlyozta. Izsák Balázs bizakodó biztatással idézte fel az SZNT által kezdeményezett aláírásgyűjtés sikerét, a határidőig, május 7-ig immár nem feltételeket kell teljesíteni (ez már sikerült, tíz országból 1,4 millió aláírás gyűlt össze), hanem erőt kell felmutatni, innen, a kiindulási pontról, Székelyföldről. Mint zárásként fogalmazott, hinni kell abban, hogy: „Lesz még egyszer ünnep a világon, / Majd ha elfárad a vész haragja, / S a viszály elvérzik a csatákon” (Vörösmarty Mihály: A vén cigány).

Kovács István unitárius lelkész imájában a hóhullás és jégpáncél hatalmának időlegességét állította szembe Isten hatalmával, a kikelet, a felszabadító napsugár hatalmával, az „élet hatalmával, amely legyőz minden zsarnok, kegyetlen páncélt”. A múlt mártírjai mellett ő is felidézte a most ártatlanul börtönben raboskodókat, a „hit ad erőt elviselni az egeket ostromló igazságtalanságot” – mondotta. „Tudjuk, a mi ügyünk, az igazság ügye, a tiszta szívvel, tiszta lélekkel, lelkesedéssel az igazság eszményeit féltve, ezerszer is ágaskodó gerinccel és lélekkel állunk ki mindazon értékek mellett, amelyek szentek”, mert – mint fogalmazott – az a nép, az az ember elpusztíthatatlan, amelynek van ereje a kegyetlenségben, elnyomásban is élni, alkotni, értéket teremteni. „Ma nem vért kérsz tőlünk, csak hitet, kitartást, türelmet és adod a felismerést, hogy a szülőföldet, az édes anyanyelvet, a nemzeti jusst, az autonómiát, az önrendelkezést elvenni soha nem lehet. Csak feladni lehet, elfelejteni, erről csak lemondani lehet. Mert minél inkább el akarják venni tőlünk, annál erősebben, annál határozottabban állunk” – emelte ki fohászában az unitárius lelkész.

A sepsiszentgyörgyi rendezvényen, amely koszorúzással és himnuszaink eléneklésével zárult, közreműködött a Kónya Ádám Művelődési Ház férfidalárdája Jakab Árpád karmester vezetésével.