2021. március 7., 18:44

Sikertörténet a galántai kórházból: Van visszaút a kórházi ágyból

Az elmúlt egy év nem a sikertörténetek időszaka. Egyre inkább elterjedt az a fáma, hogy aki bekerül egy koronavírus-kórházba, lélegeztetőgépre teszik, az többé élve nem hagyja el a helyet. A tallósi Kosár Margit „Covid19 túlélőnek” számít, családjával együtt megjárta a koronavírus poklát és fontosnak tartotta elmondani, a galántai kórházban a lehető legmagasabb szintű törődést kapta, az orvosok és a nővérek munkájának, törődésének köszönhetően túlélte a rettegett vírust.

Kosár Margit
Fotó: Horváth Szomolai Andrea

Az emberek rettegnek, a médiákon keresztül egyre erősebb és elrettentőbb pszichikai nyomás árad, a pozitív történetek fele annyira sem terjednek el. Mikor a tallósi községházán dolgozó Kosár Margit elmondta, ő is megküzdött a vírussal, közel tíz napig kapott oxigénterápiát a galántai kórházban, ahol minden orvos és ápoló elkötelezetten és türelmesen végzi el a rá rótt feladatokat, fontosnak tartottuk az olvasók elé tárni a történetét.

Kosár Margit esete ugyanis arról tanúskodik, van visszaút a kórházi ágyból, hatékony lehet az oxigénterápia.

A galántai Szent Lukács kórház január eleje óta működik kizárólag Covid-kórházként.

Az intézmény hét emeletén kezelik a koronavírusos betegeket, az orvosok, a nővérek, az ápolók, a takarítószemélyzet azóta szinte a kórházban lakik, szabadság, feltöltődést adó szabadidő nincs. Sokan hónapok óta nem látták a saját családtagjaikat sem.

A kórház kilencedik emeletének Covid osztályára került be február közepén a tallósi Kosár Margit is, akivel egy hónappal később beszélgetünk a vírusról, a kezelésről, a kórházban töltött napokról.

Gita jól néz ki, bár saját maga elmondása szerint vagy tíz évet öregedett a betegség és a családjáért való aggódás következtében, a légzése még mindig nehézkes, nemsokára készül vizsgálatra egy dunaszerdahelyi tűdő-orvoshoz, hogy kezelni tudják a poszt-covid tüneteket.

A koronavírust először Gita férje kapta el, a karantén időszaka alatt a feleség is megfertőződött. A vírus jelenlétét a PCR teszt is igazolta. Gita elmeséli, hogy sorban jöttek a tünetek: láz, fejfájás, hidegrázás, végtagfájdalmak. A nyolcadik napon, február 4-én már olyan rossz oxigénszintet mutatott a házi oximéter, hogy mentőt kellett hívni hozzá. A mentősök azonban nem jöttek ki, nem volt szabad mentő, ezért a férje vitte be őt a galántai kórházba. Az információs pultnál a központi betegfelvételhez irányították őket, ahol ismételten megmérték az oxigén szintet, a röntgen pedig kimutatta Gitánál a kétoldali tüdőgyulladást.

Az osztályon aztán azonnal megkezdték az antibiotikumos kezelést, a lázcsillapítást, a páciens pedig megkapta az oxigénmaszkot, hat napon keresztül állandóan oxigénterápiát kapott.

Gita elmondta, minden nap megkapta az infúziókat, a tablettákat, vitaminokat, amikor kezdtek javulni az eredmények, akkor lehetett csak oxigénmaszk nélkül. A láza két nap után megszűnt, és akkor engedték haza, kilenc nap után, mikor az oxigénszint a megfelelőre emelkedett. Otthonra kapott véralvadás gátló injekciót, Fraxyparint, amit a páciensek maguknak is be tudnak szúrni.

Annak ellenére, hogy a kórházban dolgozók hatalmas nagy nyomásnak vannak kitéve, mindenkihez nagyon-nagyon kedvesek voltak. Ha csak elmentek az ajtó előtt, bekukkantottak, mi a helyzet, megkérdezték, kell -e bárminemű segítség. A takarítónénitől kezdve az orvosig mindenki kiválóan végezte a munkáját. Az öregekkel is hihetetlenül türelmesek voltak, olyan szépen szóltak hozzájuk, hogy azt elmondani se lehet. És olyan jó volt látni, hogy még a kilencvenéves néni is meggyógyult és hazamehetett

– mesélte Gita, aki még mindig légzési nehézségekkel küzd, nehezen tud aludni, és a fekvés is nehezére esik. Naponta pár órára bemegy a munkahelyére, elvégzi a kisebb teendőket, hiszen mint mondja a községházán a kolléganői is hatalmas teher alatt vannak a hetente zajló tesztelések miatt.

A kórházakból nagyon kevés sikertörténet kerül ki, Az emberek szeretik inkább csak a rosszat elmondani, tragédiákról suttogni.

Ennek ellenére beszélni kell a jó és pozitív dolgokról is, hogy

ha egy beteg bekerül a kórházba ne az legyen a fejében, hogy „én már innen többé nem kerülök haza élve”.

Ezért is tartotta Gita fontosnak, hogy megossza a sajtóval a pozitív tapasztalatait, hiszen ők maguk is ezekkel a rossz gondolatokkal küzdöttek.

Az embereknek el kell mondani, hogy ne féljenek bemenni a kórházba! Mi nagyon féltünk, de most már tudjuk, hogy van visszaút. Ugye, ott volt nálam a telefonom a kórházban, olvasgattam a híreket, amelyekből állandóan az ömlött, hányan vannak lélegeztetőgépen, hogy Galántán minden harmadik ember meghal, és akkor elkezd az ember számolgatni: egy, kettő…A pszichika ám nagy úr

– fejti ki beszélgetésünk végén Gita, aki a sajtón keresztül is

szeretné megköszönni a galántai kórház dolgozóinak emberséges hozzáállását és sziszifuszi munkáját.

 

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.